Megnyugodtam, nem volt kemény a futonom. Yuka nem aludt otthon, a társaság akivel mulatott business hotelben szállt meg és őt is befizették. Kb 8-kor ért haza, így akkor keltem. Viszont nem kellett 10-kor elmennem a lakásból, ami az eredeti terv lett volna. Amíg heverésztem, átéltem életem első földrengését! Rögtön kettőt is! Igazából nem különbözött attól a rezgéstől, mint amikor otthon elmegy a ház előtt a 11-es busz, úgyhogy nekem fel sem tűnt volna, hogy földrengés van, ha Yuka nem mondja. Sokkal nyugodtabban fogadtam, mint ő, mert ő teljesen izgatott lett, pedig csak vagy két percig tartott az egész.
Mára volt betervezve a Tokyo Disney, de közben lebetegedett két ember a társaságból, így le lett fújva sajnos a program. :( Helyette együtt ebédeltünk Yukával. Én rament szerettem volna enni, mert itt még nem ettem ilyet. Yuka kinézett egy népszerű helyet neten, ami itt volt a közelben, így elsétáltunk dél körül. Onnan tudni, hogy jó-e az étterem, hogy a finomat áruló helyeken hosszan sorakoznak az utcán az emberek, mivel nem férnek be, annyian mennek. Ahogy kerestük Yukával a ramenes helyet, megláttunk egy sort, ezért azt hittük, megtaláltuk. Közelebb érve rájöttünk, hogy ez nem az a hely, de kíváncsiak lettünk miért állnak itt ennyien, úgyhogy itt maradtunk. Pici étterem volt, az volt a neve, hogy Kitchen Obasan (konyha anyó). Sok picibabás vendég volt, az egyik család ikrekkel jött. Várakozás közben Yuka rákeresett a helyre, hogy csekkolja, mi a legnépszerűbb étel. Azt írták, hogy az omuraisu, azaz a tojásomlettes rizs ketchupos szósszal. Ezt ugyan már ettem a maid caféban is, de amíg vártunk, többeknek is ezt hozták ki és egész jól nézett ki, így ezt választottam én is. Yuka shrimpes rizst választott sajtos besamelles szósszal, sütőben megsütve. Feleztünk, így mindkettőt megkóstoltam Nagy adagok voltak, nagyon tele lettünk tőle. A besamelles étel (doria) finom volt, de ízvilágban túl nyugatias. Az omlettes rizs is jó volt, de valahogy a maid cafés jobban ízlett. A szósz más volt. Mindenesetre a hely maga hangulatos volt nagyon, és már elmondhatom, hogy sorban álltam étterem miatt. :)
Disney helyett Yuka felvetette, hogy menjünk fürdőbe (onsen), de bármennyire is tetszik Japán, a fürdőkért nem nagyon rajongok. Inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a természettudományi múzeumba Uenóban. (A bálnás.) Kuponnal 500 jen volt, és a bejáratnál figyelmeztettek, hogy 5kor zár. Ekkor volt 16:10, ezért eléggé futólépésben néztem végig a termeket sajnos. Pedig megéri rászánni több időt, mert szerintem nagyon jól meg van csinálva! Csak ajánlani tudom. Az épületnek két szárnya van, az egyikben 3 emeleten a japán természettörténetet, kőzetet, állat- és növényvilágot ismertetik. A tudomány résznél nagy szekciót szenteltek a szeizmográf fejlesztéstörténetének. Elvileg lennének magyarázatok angolul is, de elég sok résznél "under development" ablak ugrott fel. Mondjuk nem is volt nagyon időm olvasgatni. A japán szárnyat sikerült végigjárnom, de a globális természetet bemutató másik szárnyra már csak töredéknyi időm maradt, pedig szerintem az még érdekesebb tűnt. A tenger alatti világot bemutató terem pl. nagyon hangulatos volt. Majd legközelebb ezzel a szárnnyal kezdem! :)
Uenóban bementem egy elektronikai cikkeket árusító boltba, ami több emeletes volt. Volt zene és tv emelet, konyhai eszközök, számítógépek, videó és hagyományos játékok emelete. A videojátékoknál kipróbáltam a Nintendo3DS-t, de lehet, hogy csak szemüveggel érvényesül jól a 3D, mert így simán elég zavaróan elmosódott. Ja egyébként megkérdeztem Yukát, és azt mondta, a kölcsönzőben csak venni lehet a wii cuccokat, arra nem vonatkozik a kölcsönzés.
Az elektronikák után felfedeztem a környéket, ami tele volt kis piac szerű boltokkal, és sok kínai cuccal. Meg rengeteg fény volt és sok ember. Volt pár jó illatot árasztó kajálda, de még mindig tele voltam az ebédtől, ezért egyik sem vonzott túlzottan. Elgyalogoltam Akihabarába, ahol még sok minden nyitva volt a késői óra ellenére. Kb. este 9 volt, mire oda értem. Bementem pár anime boltba, de nem láttam semmi kiemelkedőt. Az egyik 7 emeletes boltban 3 emelet csak a 18+ tartalomnak volt szentelve. Főleg magazinok, képregények, dvd-k voltak ott, és a rajzolt lányok 90%-ának F-es mellmérete volt. Én inkább a vevőkre voltam kíváncsi, voltak idősebb 40-45 körüliek, meg főleg egyetemisták és 30-asok. Ezen a 3 emeleten csak pasi volt. amúgy. Na meg én. :P
Bementem két játék árkádba is. Ezek is több emeletesek voltak. A SEGA árkádja tetszett. Az első két emeleten főleg UFO catcher játékok voltak, ami az amikor egy kart irányítasz 100jenért, hogy felcsípjen egy jóval drágább nyereményt, de persze általában eredménytelenül, mert a kar elég kevés súlyt bír és visszaejti a cuccot. Azért láttam olyat is, akinek sikerült. A kedvencem egy óriás plüss hörcsög volt, de túl stabilan helyezkedett el a gépben, így inkább meg sem próbáltam. A futon mellé úgysem férne be. A harmadik emeleten purikura volt, a negyediken, ötödiken és hatodikon lövöldözős, verekedős, autós és ritmusjátékok. A felső két emeleten dohányoztak is és nagy volt a zaj. Menekültem is kifelé. Akihabarából elsétáltam Iidabashiig, ahonnan közvetlenül el tudtam metrózni Yuka lakásáig. Jó fáradtan értem vissza. Yuka bezzeg ebéd óta ki sem mozdult és ott találtam, ahol hagytam, a kotatsu alatt. :)
2012. január 29., vasárnap
2012. január 27., péntek
Curry és kölcsönző
Utolsó reggelemet töltöttem Risánál. Hajat mostam, kávét főztem, szétszedtem a fekvőhelyem, neteztem kicsit és megsimiztem Gingert, aztán hátamra vettem a hátizsákom, vállamra Arashi táskám és válltáskám és indultam suliba. A kulcsot most is a postaládába dobtam, azaz itt csak az ajtón lévő nyíláson kellett bedobni. Remélem, Ginger nem dugta el utána!
Ma reggel nagyon hideg szél fújt, nem is sétálgattam sokáig, hanem mentem a vonathoz. Mindig megvártam a kevésbé zsúfolt szerelvényt és így megint csak pontban félre értem be.
Lecuccoltam az osztályterem sarkában és szorgalmasan jegyzeteltem órán. Ma megint ismételtük a múlt órai anyagot, aztán tanultunk egy kis közvetlen beszédbeli felszólító módot. Vicces volt a beszéd gyakorlat, mert mindenki az udvarias formát használja automatikusan és a közvetlenre úgy kellett koncentrálni. Így is becsúszott mindenkinek néha egy udvarias alak. :)
Kicsengetés után a svájci sráccal megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk Kamakurába óriás Buddhát és templomokat nézni. Aznapra úgyis terveztem valami turistáskodást, mert Yuka lakásában énekgyakorlás lesz, így megígértem, hogy nem fogok zavarni és elmegyek. Így legalább lesz kivel mászkálnom, bár kicsit fura gyerek ez a Julian... Ő vetette fel, hogy menjünk együtt, mivel már a japán ismerősével el szeretett volna oda menni, de Kamakura kötelező osztálykirándulós hely, úgyhogy a japán ismerős már volt ott párszor a sulijával és nem volt nagy kedve ismét menni. A Tokyo vonatállomáson beszéltük meg a talit, ami állítólag a világ legnagyobb vonatforgalommal bíró állomása. Remélem, megtaláljuk egymást!
Aztán úgy volt, hogy ma este találkozom egy couchsurfinges sráccal aki tegnap írt egy üzenetet, hogy nem megyek-e vele inni egyet, de végül visszamondta, mert kiderült, hogy éjfélig dolgoznia kell. Helyette mászkáltam kicsit Yuka környékén és ettem tojásos marhahúsos japán curryt a Sukiya nevű gyorskajáldában. Itt most nem pulthoz, hanem asztalhoz ültem és csengettem, amikor megvolt, hogy mit szeretnék enni. Hamar kihozták és adtak mellé enyhén kávéízű jegesvizet. Fizetni utána kellett a kasszánál.
Kaja után benéztem egy DVD-CD-játék kölcsönzőbe. Sajna nem igazán értettem az árakat. :(
A választék jó nagy volt! Filmből volt mindenféle, de a zene 90%-ban japán volt. Természetesen volt 嵐 is. :)
A bolt egyik felében voltak a zenék és a játékok, a másikban a dvd-k. A játékszekció külön volt bontva Wii/PSP/Xbox/Playstation/NintendoDS/Nintendo3DS szekciókra. Még Wii lejátszót és kellékeket is lehetett kölcsönözni (vagy venni...ebben nem vagyok biztos). A dvd-knél volt egy teljes szekrénysor a koreai sorozatoknak, filmeknek és ezer részes történelmi drámáknak. Az ázsia szekció alatt volt kungfu alszekció is. :) Aztán a filmeknél láttam külön autós akció alkategóriát és yakuzafilm alkategóriát.
És persze volt több sornyi anime. Miyazakit a Disney részbe tették, és külön voltak a sorozatok meg az OVÁk. És megintcsak külön a kisgyerekes animék. Ebben az utolsó csoportban volt pl. Anpanman, Pikachu és Digimon. Aztán a bolt hátsó részén függönnyel leválasztva volt a felnőtt videó szekció. A függönyön jó nagy 18-as karika díszelgett. Tudom, hogy egyes ismerőseim egyenesen ide mentek volna először, de én most kihagytam, úgyhogy a hentai választékról most nem tudok beszámolni. :P
Visszafelé kanyarodva még elcsábultam és benéztem a FamilyMartba csokiért és magazinért. Tv újságot vettem, mert volt benne érdekes cikk sok képpel. (És egész véletlenül Matsujun van az elején.) Egyszer talán majd el is tudom olvasni... :D Volt Yamapis AnAn magazin is, gondoltam, Eszternek megveszem, de elég megviselt feje van benne. Az ilyen sarki boltokban egyébként mindig szoktak álldogálni emberek, akik a magazinokat vagy mangás újságokat olvasgatják. Aztán ha kiolvasták, visszateszik és kimennek. Úgyhogy én is nyugodtan lapozgattam végig mindent, nem zavartattam magam. :)
Így telt a mai nap. Most már ismét utol értem magam a blogolással. Mivel amíg nem voltam meghozták Yuka zongoráját, kisebb lett a hely, így Yuka átvitte a kölcsön-futonom a barátjához. Ma este a saját futonomon alszom! Remélem, nem lesz nagyon kemény...
Ma reggel nagyon hideg szél fújt, nem is sétálgattam sokáig, hanem mentem a vonathoz. Mindig megvártam a kevésbé zsúfolt szerelvényt és így megint csak pontban félre értem be.
Lecuccoltam az osztályterem sarkában és szorgalmasan jegyzeteltem órán. Ma megint ismételtük a múlt órai anyagot, aztán tanultunk egy kis közvetlen beszédbeli felszólító módot. Vicces volt a beszéd gyakorlat, mert mindenki az udvarias formát használja automatikusan és a közvetlenre úgy kellett koncentrálni. Így is becsúszott mindenkinek néha egy udvarias alak. :)
Kicsengetés után a svájci sráccal megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk Kamakurába óriás Buddhát és templomokat nézni. Aznapra úgyis terveztem valami turistáskodást, mert Yuka lakásában énekgyakorlás lesz, így megígértem, hogy nem fogok zavarni és elmegyek. Így legalább lesz kivel mászkálnom, bár kicsit fura gyerek ez a Julian... Ő vetette fel, hogy menjünk együtt, mivel már a japán ismerősével el szeretett volna oda menni, de Kamakura kötelező osztálykirándulós hely, úgyhogy a japán ismerős már volt ott párszor a sulijával és nem volt nagy kedve ismét menni. A Tokyo vonatállomáson beszéltük meg a talit, ami állítólag a világ legnagyobb vonatforgalommal bíró állomása. Remélem, megtaláljuk egymást!
Aztán úgy volt, hogy ma este találkozom egy couchsurfinges sráccal aki tegnap írt egy üzenetet, hogy nem megyek-e vele inni egyet, de végül visszamondta, mert kiderült, hogy éjfélig dolgoznia kell. Helyette mászkáltam kicsit Yuka környékén és ettem tojásos marhahúsos japán curryt a Sukiya nevű gyorskajáldában. Itt most nem pulthoz, hanem asztalhoz ültem és csengettem, amikor megvolt, hogy mit szeretnék enni. Hamar kihozták és adtak mellé enyhén kávéízű jegesvizet. Fizetni utána kellett a kasszánál.
Kaja után benéztem egy DVD-CD-játék kölcsönzőbe. Sajna nem igazán értettem az árakat. :(
A választék jó nagy volt! Filmből volt mindenféle, de a zene 90%-ban japán volt. Természetesen volt 嵐 is. :)
A bolt egyik felében voltak a zenék és a játékok, a másikban a dvd-k. A játékszekció külön volt bontva Wii/PSP/Xbox/Playstation/NintendoDS/Nintendo3DS szekciókra. Még Wii lejátszót és kellékeket is lehetett kölcsönözni (vagy venni...ebben nem vagyok biztos). A dvd-knél volt egy teljes szekrénysor a koreai sorozatoknak, filmeknek és ezer részes történelmi drámáknak. Az ázsia szekció alatt volt kungfu alszekció is. :) Aztán a filmeknél láttam külön autós akció alkategóriát és yakuzafilm alkategóriát.
És persze volt több sornyi anime. Miyazakit a Disney részbe tették, és külön voltak a sorozatok meg az OVÁk. És megintcsak külön a kisgyerekes animék. Ebben az utolsó csoportban volt pl. Anpanman, Pikachu és Digimon. Aztán a bolt hátsó részén függönnyel leválasztva volt a felnőtt videó szekció. A függönyön jó nagy 18-as karika díszelgett. Tudom, hogy egyes ismerőseim egyenesen ide mentek volna először, de én most kihagytam, úgyhogy a hentai választékról most nem tudok beszámolni. :P
Visszafelé kanyarodva még elcsábultam és benéztem a FamilyMartba csokiért és magazinért. Tv újságot vettem, mert volt benne érdekes cikk sok képpel. (És egész véletlenül Matsujun van az elején.) Egyszer talán majd el is tudom olvasni... :D Volt Yamapis AnAn magazin is, gondoltam, Eszternek megveszem, de elég megviselt feje van benne. Az ilyen sarki boltokban egyébként mindig szoktak álldogálni emberek, akik a magazinokat vagy mangás újságokat olvasgatják. Aztán ha kiolvasták, visszateszik és kimennek. Úgyhogy én is nyugodtan lapozgattam végig mindent, nem zavartattam magam. :)
Így telt a mai nap. Most már ismét utol értem magam a blogolással. Mivel amíg nem voltam meghozták Yuka zongoráját, kisebb lett a hely, így Yuka átvitte a kölcsön-futonom a barátjához. Ma este a saját futonomon alszom! Remélem, nem lesz nagyon kemény...
Tokyo Tower és tévé
Reggel megcsináltam a házit, és gyalogoltam több állomásnyit a belváros felé. Útközben fényképeztem templomot és középsulis egyenruhát. Rátaláltam a Suidobashit is érintő metróvonalra és ismét pontban fél 1-re értem be a suliba. Viszont sajna elfelejtettem magammal hozni a kanjis könyvet, de végül nem volt probléma. A nyelvtan most az előkészületek kifejezése volt (pl. buli előtt rendet rakok) meg az, hogy úgy hagyni valamit ahogy van (pl. hagyd nyitva az ablakot). Most a mindent ledaráló néni volt a tanár, így eléggé lefárasztott minket.
A suli utáni programom most a Tokyo Tower volt. Legutóbbi látogatásomkor nem mentem fel, így most pótoltam ezt is. Igazából ilyen kilátást az ingyenes kormányzati épületi kilátóból is lehet látni, legalábbis az esti fények egyformák. Lehet, hogy nappal innen több érdekességet látni. Ha már lúd, legyen kövér jelmondattal felmentem a legtetejére, a Speciális kilátóba. Annyira nem különbözött az alsó résztől, szerintem nem éri meg. És egy csomót kell sorakozni a lifthez utána, hogy lemehess, mert bár kis adagokban engedik fel az embereket, nagy részük hosszabb ideig bámészkodok, úgyhogy lefelé eléggé tumultus van. Még így az esti órákban is egész sokan voltak, de tömeg azért nem volt. A külföldieken kívül főleg japán párok jöttek ide randizni.
Miután kifényképezgettem magam, lelifteztem a torony aljára és visszamentem a metróhoz. Risa megállója közelében sok kajálda van. Éhes voltam már, úgyhogy beültem az egyikbe. Ez is előre fizetős cetlit adós automatás rendszerű volt. Bibindont ettem, ami koreai bibimbap rizságyon. Ez húst, tojást, valami zöldséget és kimcsit takar, amit jól össze kell kutyulni. Adtak mellé miso levest is, így most is ettem japánosat is azért! :)
Későn értem a lakásra, de Risa még nem volt otthon. Mondta előre, hogy barátokkal beülnek valahova. Később mesélte, hogy thai étterembe mentek. Az Marikónak is a kedvence, úgy látszik, népszerű. A lakásban egyedül sem unatkoztam, mivel egyrészt Ginger elszórakoztatott, másrészt volt tévé. És mivel csütörtök este volt, volt Himitsu no Arashichan is, amit szeretek. :P
Kádban ázás után és alvás előtt elköszöntem Risától, kizártam a macskát (bár a tolóajtót simán ki tudja nyitni), és bebugyoláltam magam estére.
A suli utáni programom most a Tokyo Tower volt. Legutóbbi látogatásomkor nem mentem fel, így most pótoltam ezt is. Igazából ilyen kilátást az ingyenes kormányzati épületi kilátóból is lehet látni, legalábbis az esti fények egyformák. Lehet, hogy nappal innen több érdekességet látni. Ha már lúd, legyen kövér jelmondattal felmentem a legtetejére, a Speciális kilátóba. Annyira nem különbözött az alsó résztől, szerintem nem éri meg. És egy csomót kell sorakozni a lifthez utána, hogy lemehess, mert bár kis adagokban engedik fel az embereket, nagy részük hosszabb ideig bámészkodok, úgyhogy lefelé eléggé tumultus van. Még így az esti órákban is egész sokan voltak, de tömeg azért nem volt. A külföldieken kívül főleg japán párok jöttek ide randizni.
Miután kifényképezgettem magam, lelifteztem a torony aljára és visszamentem a metróhoz. Risa megállója közelében sok kajálda van. Éhes voltam már, úgyhogy beültem az egyikbe. Ez is előre fizetős cetlit adós automatás rendszerű volt. Bibindont ettem, ami koreai bibimbap rizságyon. Ez húst, tojást, valami zöldséget és kimcsit takar, amit jól össze kell kutyulni. Adtak mellé miso levest is, így most is ettem japánosat is azért! :)
Későn értem a lakásra, de Risa még nem volt otthon. Mondta előre, hogy barátokkal beülnek valahova. Később mesélte, hogy thai étterembe mentek. Az Marikónak is a kedvence, úgy látszik, népszerű. A lakásban egyedül sem unatkoztam, mivel egyrészt Ginger elszórakoztatott, másrészt volt tévé. És mivel csütörtök este volt, volt Himitsu no Arashichan is, amit szeretek. :P
Kádban ázás után és alvás előtt elköszöntem Risától, kizártam a macskát (bár a tolóajtót simán ki tudja nyitni), és bebugyoláltam magam estére.
Bambuszerdő és macskaszőr
Risa is dolgozik, úgyhogy reggel korán elment. Engem Ginger 10-ig hagyott aludni, utána elkezdett a fejemhez dörgölőzni és bökdösni a kezem, így kénytelen voltam felkelni. Este Risa felvilágosított, hogy van a közelben egy bambuszerdő és egy régi japán ház, ahova ingyen be lehet menni. Meg is találtam, és fényképeztem pár madarat is. A bambuszerdő szép volt. A házba egy bácsi beinvitált de nem nagyon mert beszélni hozzám japánul, pedig biztos jobban értettem volna mint az angolját. :) A ház kb 280 éve épült és tatamis szobái voltak, az egyikben egy tűzhellyel. Jó nagy volt a belmagassága, és a bácsi magyarázta, hogy a füstölt lazac füstje arra szállt felfelé. Utána sétáltam még kicsit a környéken és láttam utcai mozgó tofu árust meg aranyos ovisokat. Egész szép napsütéses idő volt.
A suliba fél óra alatt értem be 3 átszállással. A lakhelyváltás hátránya, hogy mindig újra kell számolnom az útvonalat a suliba. De legalább sok lakást látok. :) Órán gyakoroltuk az előző tananyagot. A kedvenc tanárnőnk volt, Arai sensei. Most a fiairól mesélt. Az egyik 17, a másik 15 és ahhoz képest hogy japánok, meglepően magasak, mert az egyik 185 cm, a másik magasabb! Mondjuk a tanárnő is van kb. 169cm. Vidáman telt az óra, utána a brazil lánnyal vonatoztam Yoyogiig, onnan meg Risa lakása felé. Előtte benéztem egy nagy szupermarketbe, mivel ma este Risának főztem a paprikás csirkét. Még jó, hogy szeretem, így nem unom még! :) Mindent sikeresen beszereztem, és a lakásba is visszataláltam. Ginger izgatottan leste, ahogy pakoltam ki a cuccokat. Csaltam, mert fél7 volt és éhes voltam, ezért előtte megettem a boltban vett bentómat, nem tudtam kivárni a csirkét. Állva ettem, hogy a macska ne másszon a számba. Közben hazaért Risa is, úgyhogy együtt készítettük el a paprikás csirkét. Örültem, mert ízlett neki és a receptet is leírta. Most a nokedli is egész szép lett. A nokedlinek továbbra is nagy a sikere Japánban. Eddig mindenkinek tetszett az állaga. :)
Utána beszélgettünk, tévéztünk, képeket néztünk, majd először én áztattam magam a kádba, aztán Risa, aki ilyenkor könyvet is olvas és egy órán át ázik.
Risa felajánlotta, hogy aludhatok nála még egy éjszakát, amit el is fogadtam, hogy addig se Yukát zavarjam mindig.
Bebújtam a fűtőszálas lepedőre tett hálózsákomba, betakartam magam és aludtam egy jót 10-ig. Még Ginger sem zavart most reggel. :)
A suliba fél óra alatt értem be 3 átszállással. A lakhelyváltás hátránya, hogy mindig újra kell számolnom az útvonalat a suliba. De legalább sok lakást látok. :) Órán gyakoroltuk az előző tananyagot. A kedvenc tanárnőnk volt, Arai sensei. Most a fiairól mesélt. Az egyik 17, a másik 15 és ahhoz képest hogy japánok, meglepően magasak, mert az egyik 185 cm, a másik magasabb! Mondjuk a tanárnő is van kb. 169cm. Vidáman telt az óra, utána a brazil lánnyal vonatoztam Yoyogiig, onnan meg Risa lakása felé. Előtte benéztem egy nagy szupermarketbe, mivel ma este Risának főztem a paprikás csirkét. Még jó, hogy szeretem, így nem unom még! :) Mindent sikeresen beszereztem, és a lakásba is visszataláltam. Ginger izgatottan leste, ahogy pakoltam ki a cuccokat. Csaltam, mert fél7 volt és éhes voltam, ezért előtte megettem a boltban vett bentómat, nem tudtam kivárni a csirkét. Állva ettem, hogy a macska ne másszon a számba. Közben hazaért Risa is, úgyhogy együtt készítettük el a paprikás csirkét. Örültem, mert ízlett neki és a receptet is leírta. Most a nokedli is egész szép lett. A nokedlinek továbbra is nagy a sikere Japánban. Eddig mindenkinek tetszett az állaga. :)
Utána beszélgettünk, tévéztünk, képeket néztünk, majd először én áztattam magam a kádba, aztán Risa, aki ilyenkor könyvet is olvas és egy órán át ázik.
Risa felajánlotta, hogy aludhatok nála még egy éjszakát, amit el is fogadtam, hogy addig se Yukát zavarjam mindig.
Bebújtam a fűtőszálas lepedőre tett hálózsákomba, betakartam magam és aludtam egy jót 10-ig. Még Ginger sem zavart most reggel. :)
2012. január 26., csütörtök
Paprikáscsirke, neko és hálózsák
Fél 7-kor keltem, mert el akartam búcsúzni Ken-santól reggel. Meg is lepődött, hogy én is fenn vagyok, és mondogatta, hogy nyugodtan aludjak vissza. Viszont ha már így felkeltem, igyekeztem kihasználni az extra órákat és össze is pakoltam. Ken-sant még előző este kikérdeztem, hol van nagyobb szupermarket, mert a sarki kisboltokban nem nagyon van normális húsválaszték. Meg is találtam az egyiket és vagy egy órán át csak bámészkodtam benne. Főleg a halas szekció volt lenyűgöző! Volt ott mindenféle és fajta herkentyű, és a sashimi annyira friss volt, hogy a pult mögötti üvegen keresztül benézve láttam a pultosokat, amint épp vágják fel a halat, csomagolják be és teszik ki a pultra.
A paprikás csirke azért jó választás, mert egyszerűek a hozzávalók. A legnagyobb kihívás a csontos csirke volt, mivel főleg kicsontozva árulják minden részét. Csonttal viszont finomabb, úgyhogy nem adtam fel, és vettem mini alsó combokat meg kicsontozott combrészeket, hogy azért hús is legyen. A mini alsó combon kívül még szárny volt, amiben csont is volt. Az is csak tuti azért, mert nehéz kicsontozni. :P Na jó, lehet hogy ők is esznek buffalo wingset. :)
Találtam Sour Cream nevű tejfölt is, ami volt vagy 2dl és 260 jen... Szóval tessék megbecsülni a tejfölt! Érdekesség volt még, hogy a tojást egyesével csomagolva is árulják. Én egy kettes csomagot vettem, a nokedlihez.
Visszaballagtam a lakásba, azaz inkább botorkáltam, ugyanis az esti havaseső teljesen ráfagyott az utakra és jó csúszós volt minden, és összedobtam a paprikás csirkét. A nokedlit kanállal és evőpálcikával szaggattam, így elég nyomin nézett ki a végeredmény. A csirke majdnem tökéletes volt, csak az itteni tejföl kicsit savanyúbb a magyarnál, úgyhogy az lerontotta picit az összhatást, de azért elégedett voltam. Elpakoltam és mentem suliba.
Suliban nem volt semmi izgi most. Ahogy nehezednek a kanjik, egyre nehezebb megjegyezni őket. A nyelvtan is bonyolódik. Azt tanultuk, hogy mondjuk két féle képp, hogy az ajtó nyitva van. Az egyiket akkor mondjuk, ha csak simán nyitva van, a másikat meg ha valaki kinyitotta és azért van nyitva...vagymi.
Óra után együtt mentem az állomásra a brazil lánnyal, aki elmesélte, hogy 3. generációs brazíliai japán, és azért is tanulja most a nyelvet, hogy jobban megismerje a gyökereit.
Ken-san lakásában még írtam instrukciót a kajához, mentegetőztem a nokedli kinézete miatt, aztán fogtam a csomagom, bedobtam a kulcsot a postaládába és mentem Risával talizni.
Risát felhívtam Toritsu-daigaku állomásról és pár perc múlva meg is jelent. Mondta, hogy otthon nincs kaja, úgyhogy vagy vegyünk vagy üljünk be valahova. Yoshinoyába mentünk, ami egy gyorskajálda lánc és a fő fogásuk a gyudon, azaz vékony húscsíkok rizságyon. Ettem mellé miso levest és salátát is. Fincsi volt.
Risa is aranyos vendéglátó szerencsére. Egész nagy lakása van. A konyhán kívül van két szobája, és én kaptam a tatamisat. És persze a Japán látogatásom nem lenne teljes macska nélkül, így ezt az eddigi hiányosságot is sikerült pótolnom, mivel Risának van egy 3 éves vörös Ginger nevű cicája, aki mindent összemászkál és mindenbe belenyal... Amúgy nagyon szép cica.
A lakásban van itt is gáz hősugárzó, de az én szobám hideg. Viszont van -6 fokig jó hálózsákom, ami melegen tart. Készültem! És most már azt is értem, miért ülnek órákig a forró kádban a japánok! Addig sem fáznak! Sőt, a meleg fürdő után a szoba is sokkal melegebbnek tűnik.
A paprikás csirke azért jó választás, mert egyszerűek a hozzávalók. A legnagyobb kihívás a csontos csirke volt, mivel főleg kicsontozva árulják minden részét. Csonttal viszont finomabb, úgyhogy nem adtam fel, és vettem mini alsó combokat meg kicsontozott combrészeket, hogy azért hús is legyen. A mini alsó combon kívül még szárny volt, amiben csont is volt. Az is csak tuti azért, mert nehéz kicsontozni. :P Na jó, lehet hogy ők is esznek buffalo wingset. :)
Találtam Sour Cream nevű tejfölt is, ami volt vagy 2dl és 260 jen... Szóval tessék megbecsülni a tejfölt! Érdekesség volt még, hogy a tojást egyesével csomagolva is árulják. Én egy kettes csomagot vettem, a nokedlihez.
Visszaballagtam a lakásba, azaz inkább botorkáltam, ugyanis az esti havaseső teljesen ráfagyott az utakra és jó csúszós volt minden, és összedobtam a paprikás csirkét. A nokedlit kanállal és evőpálcikával szaggattam, így elég nyomin nézett ki a végeredmény. A csirke majdnem tökéletes volt, csak az itteni tejföl kicsit savanyúbb a magyarnál, úgyhogy az lerontotta picit az összhatást, de azért elégedett voltam. Elpakoltam és mentem suliba.
Suliban nem volt semmi izgi most. Ahogy nehezednek a kanjik, egyre nehezebb megjegyezni őket. A nyelvtan is bonyolódik. Azt tanultuk, hogy mondjuk két féle képp, hogy az ajtó nyitva van. Az egyiket akkor mondjuk, ha csak simán nyitva van, a másikat meg ha valaki kinyitotta és azért van nyitva...vagymi.
Óra után együtt mentem az állomásra a brazil lánnyal, aki elmesélte, hogy 3. generációs brazíliai japán, és azért is tanulja most a nyelvet, hogy jobban megismerje a gyökereit.
Ken-san lakásában még írtam instrukciót a kajához, mentegetőztem a nokedli kinézete miatt, aztán fogtam a csomagom, bedobtam a kulcsot a postaládába és mentem Risával talizni.
Risát felhívtam Toritsu-daigaku állomásról és pár perc múlva meg is jelent. Mondta, hogy otthon nincs kaja, úgyhogy vagy vegyünk vagy üljünk be valahova. Yoshinoyába mentünk, ami egy gyorskajálda lánc és a fő fogásuk a gyudon, azaz vékony húscsíkok rizságyon. Ettem mellé miso levest és salátát is. Fincsi volt.
Risa is aranyos vendéglátó szerencsére. Egész nagy lakása van. A konyhán kívül van két szobája, és én kaptam a tatamisat. És persze a Japán látogatásom nem lenne teljes macska nélkül, így ezt az eddigi hiányosságot is sikerült pótolnom, mivel Risának van egy 3 éves vörös Ginger nevű cicája, aki mindent összemászkál és mindenbe belenyal... Amúgy nagyon szép cica.
A lakásban van itt is gáz hősugárzó, de az én szobám hideg. Viszont van -6 fokig jó hálózsákom, ami melegen tart. Készültem! És most már azt is értem, miért ülnek órákig a forró kádban a japánok! Addig sem fáznak! Sőt, a meleg fürdő után a szoba is sokkal melegebbnek tűnik.
2012. január 23., hétfő
Udon és zöld tea
Ken-san korán jár dolgozni, 7 körül olyan halkan surrant ki a lakásból, hogy fel sem ébredtem, pedig az amerikai konyhás szobában alszom, keresztben a földön, és rajtam átlépve tudta csak megközelíteni az ajtót! :)
Én aludtam 10-ig, aztán magoltam egy kis japánt, utána felcuccoltam és átvittem a futont Yukához. Azért felhívtam előtte, de még Gunmában volt. Vicces volt kicsit, hogy két tokiói lakás kulcsával mászkálok egyszerre Tokióban. Biztonságos érzés. :D
Yukától még pont beértem a suliba, ami azért is fontos, mivel valamiért velem kezdik a névsort a létszámellenőrzésnél. Ma azt tanultuk, hogy mondják, hogy (meg)bánni valamit. Ezt nagyon sokat használják a japánok, mert a negatív állítások udvarias és megalázkodó formája. Pl. nem azt kell mondani, hogy "elvesztettem a jegyem", hanem hogy "nagyon bánom hogy ez történt, de elvesztettem a jegyem.." de persze nem ilyen hosszan, hanem ragozva.
Órák után neteztem picit, megnéztem a munka emailem, de nem jött semmi. Aztán megint gyalogoltam, bár most kicsit esett. Sajnos két megálló után sikerült letérnem a vonat útvonaláról. Tokió teljesen összezavarja az irányérzékemet! Amikor azt hiszem, kelet felé megyek, kiderül, hogy délnek. (Lehet, hogy ezt írtam már, de frusztrál, úgyhogy megint írom. :P) Mindenesetre most is rátaláltam egy metróállomásra, ahonnan pont ment egy vonal Kinshichoba is, és még érdekeset is láttam, mert az aluljáróban egy hosszú festmény tekercs volt kiállítva, ami a régi Edo korszakból a környék utcanegyedét ábrázolta. Jó sok apró részlet és jelenet volt rajta. Elnézegettem kicsit. Kinshichóban tesztelhettem, hogy egyedül oda találok-e a lakásra, és sikeresen vettem ezt az akadályt is. Ken-san még nem volt otthon, addig csináltam a házit.
Fél 9 körül megjött a vendéglátóm, és odaadtam neki a csemege pirospaprikát. Most nem főztem vacsit, mert nem voltam venne biztos, hogy eszik-e húst. Abban maradtunk, hogy holnap főzök, és itt hagyom neki estére. Most Ken-san dobott össze egy gyors udon levest. Egész jó volt, bár picit savanyú. Kicsit emlékeztetett emiatt a kínai csípős-savanyú levesre. Utána megmutatta hogy kell helyesen inni a zöldteát. Először az üres pohárba öntjük a forróvizet, ott hagyjuk hűlni picit. A víz hűl, a pohár felmelegszik. Utána a vizet ráöntjük a teafűre, ami pici szűrős teáskannában van. Állni hagyjuk pár percet, utána visszaöntjük immár a teát a pohárba. Lehet inni.
Teázás közben észrevettük, hogy havazik. Azaz inkább havaseső volt, mint hó. Ken-san mondta, hogy akkor reggel korábban indul majd, nehogy elkéssen esetleges vonat késések miatt. Bár ilyenkor úgyis ad igazoló cetlit a vonat társaság.
Beszélgettünk még egy kicsit és megint hallgathattam egy kis zongorát is. Tényleg minden nap gyakorol!! Nekem is így kellett volna annak idején... Szerencsés választás volt ez a vendéglátóm. Teljesen el voltam kényeztetve! Holnap suli után még visszajövök, aztán átköltözök a város másik oldalára Risához. (nem, nem Rizsa :P)
Én aludtam 10-ig, aztán magoltam egy kis japánt, utána felcuccoltam és átvittem a futont Yukához. Azért felhívtam előtte, de még Gunmában volt. Vicces volt kicsit, hogy két tokiói lakás kulcsával mászkálok egyszerre Tokióban. Biztonságos érzés. :D
Yukától még pont beértem a suliba, ami azért is fontos, mivel valamiért velem kezdik a névsort a létszámellenőrzésnél. Ma azt tanultuk, hogy mondják, hogy (meg)bánni valamit. Ezt nagyon sokat használják a japánok, mert a negatív állítások udvarias és megalázkodó formája. Pl. nem azt kell mondani, hogy "elvesztettem a jegyem", hanem hogy "nagyon bánom hogy ez történt, de elvesztettem a jegyem.." de persze nem ilyen hosszan, hanem ragozva.
Órák után neteztem picit, megnéztem a munka emailem, de nem jött semmi. Aztán megint gyalogoltam, bár most kicsit esett. Sajnos két megálló után sikerült letérnem a vonat útvonaláról. Tokió teljesen összezavarja az irányérzékemet! Amikor azt hiszem, kelet felé megyek, kiderül, hogy délnek. (Lehet, hogy ezt írtam már, de frusztrál, úgyhogy megint írom. :P) Mindenesetre most is rátaláltam egy metróállomásra, ahonnan pont ment egy vonal Kinshichoba is, és még érdekeset is láttam, mert az aluljáróban egy hosszú festmény tekercs volt kiállítva, ami a régi Edo korszakból a környék utcanegyedét ábrázolta. Jó sok apró részlet és jelenet volt rajta. Elnézegettem kicsit. Kinshichóban tesztelhettem, hogy egyedül oda találok-e a lakásra, és sikeresen vettem ezt az akadályt is. Ken-san még nem volt otthon, addig csináltam a házit.
Fél 9 körül megjött a vendéglátóm, és odaadtam neki a csemege pirospaprikát. Most nem főztem vacsit, mert nem voltam venne biztos, hogy eszik-e húst. Abban maradtunk, hogy holnap főzök, és itt hagyom neki estére. Most Ken-san dobott össze egy gyors udon levest. Egész jó volt, bár picit savanyú. Kicsit emlékeztetett emiatt a kínai csípős-savanyú levesre. Utána megmutatta hogy kell helyesen inni a zöldteát. Először az üres pohárba öntjük a forróvizet, ott hagyjuk hűlni picit. A víz hűl, a pohár felmelegszik. Utána a vizet ráöntjük a teafűre, ami pici szűrős teáskannában van. Állni hagyjuk pár percet, utána visszaöntjük immár a teát a pohárba. Lehet inni.
Teázás közben észrevettük, hogy havazik. Azaz inkább havaseső volt, mint hó. Ken-san mondta, hogy akkor reggel korábban indul majd, nehogy elkéssen esetleges vonat késések miatt. Bár ilyenkor úgyis ad igazoló cetlit a vonat társaság.
Beszélgettünk még egy kicsit és megint hallgathattam egy kis zongorát is. Tényleg minden nap gyakorol!! Nekem is így kellett volna annak idején... Szerencsés választás volt ez a vendéglátóm. Teljesen el voltam kényeztetve! Holnap suli után még visszajövök, aztán átköltözök a város másik oldalára Risához. (nem, nem Rizsa :P)
Gunma és Couchsurfing
Gunmában az állomásra kijöttek elénk Yuka szülei kocsival és egy izgága kiskutyával és elvittek Yuka korábbi szálláshelyére, ami diákszálló szerű két emeletes ház. Alul most nem volt senki, felül pedig 3 egyetemista, de velük nem találkoztam. Persze itt sem volt rendes fűtés, úgyhogy gyorsan be is ültünk mind a kotatsu alá családostul. Itt viszont voltak gázrezsók, így a szobát is be tudtuk fűteni kicsit. Alul egy giccses nyugatias szoba van zongorával, reneszánszot idéző paravánnal és festményekkel, meg van két igazi japán szoba tatamival. Az egyik tatamis szobában volt az asztal, a másikban aludtunk Yukával. Yuka szülei aranyosak voltak. Az anyukája nagyon nyüzsgött, és még éjfélkor is csinált nekem mocsit. :) Az apukája olyan csendesen viccelődő visszafogott típus. Kicsit motyogva beszélt, úgyhogy őt alig értettem. Vendégként én mehettem először a fürdőbe, ahol egy gyors zuhany után betelepedtem a kádba. Otthon sem nagyon szoktam kádban fürdeni, így meg is lepődtek, hogy milyen hamar kijöttem. Ők jó sokáig áztatták magukat a késői óra ellenére.
Reggel fél 10-kor felkeltem, felöltöztem és próbáltam ébresztgetni Yukát, de hamar fel kellett adnom. Yuka anyukája áthívott a giccses szobába, mivel ott már ment a gázrezsó, aztán bekapcsolta az asztalos szobában is, úgyhogy visszatelepedtünk oda. Közben Yuka is összeszedte magát és jött velünk kávézni. Utána kocsival elmentünk yakimanjut enni, ami Gunma nevezetessége. Pálcikán megsütött édes kelttésztagombócok valamilyen édes szósszal megkenve. Az egyik változat magában volt, a másikban volt babpaszta töltelék. Finom volt, és jó népszerű is, mert a boltban jó sokan voltak. Ettünk mellé valami tokoroten nevű furcsaságot, ami nem jött be annyira. Hideg üvegtészta szerű étel volt, amire ecetet és szója szószt kellett locsolni. Yuka anyukája vett nekem ajándékba pácolt savanyúságokat, hogy vigyek haza a családnak.
Reggeli után elmentünk tatamit nézni, de csak hosszú fajta volt, ami nem fért volna be a bőröndömbe. :( Így helyette vettem egy alsó futon réteget. Remélem, ez be fog majd férni! :) Az egyik készséges bolti eladóval felcsavartattuk, hogy kisebb helyet foglaljon. Szerencsére nehéznek nem nehéz.
A bolt után megálltunk venni takoyakit és okonomiyakit ebédre. Az árusító standnál kisebb sor állt, ami annak a jele, hogy finomat árulnak. Tényleg finom volt, de sajna nem tudtam megenni mindet, mert a reggeli sem olyan rég volt még. Yuka vitt ki kocsival az állomásra, és szerencsére felfért a futon az ülés feletti polcra, így nem foglaltam sok helyet és kényelmesen utaztam. Megértem a vonaton alvó japánokat, mert engem is majdnem elnyomott az álom út közben.
Elnavigáltam magam a couchsurfinges szállásadóm által megadott találkahelyre, és vártam, hogy felismerjen, én ugyanis nem voltam olyan biztos abban, hogy fel fogom ismerni a sok japán arc között. Ken-san kicsit késett, kezdtem is aggódni, de aztán csak megszólított és még hasonlított is a profilképére. Jól beszél angolul, mert nemzetközi tanulmányokat tanult egyetemen és az óráinak fele angolul volt. Két éve csatlakozott a CS oldalhoz és azóta kb. 9 vendége volt már. Ő Dániában és Németországban próbálta ki a rendszert. Jófej, jól elbeszélgettünk. Megmutatta a lakást, adott kulcsot is, utána elmentünk beülni valahova. Egy zölden világító kis kávézóba vitt, ahol már törzsvendég. A boltos egy kedves nő volt, aki másodállásban angolt tanít, úgyhogy ő is jól beszélt angolul. Ken-san bemutatott, mint az új couchsurfösét, és később a bejövő többi vendégnek is. :) Egy bácsi kérdezgetett kicsit Budapestről meg a magyar nyelvről. Ő azt is tudta, hogy Budapest Budából és Pestből áll közte egy folyóval. Azt mondta, még iskoláskorából emlékszik erre. :) Később bejött egy másik törzsvendég, akivel viccelődtek, hogy mongol, mert kicsit félelmetes feje van. Megtudtam, hogy régen szumózott és nagyon sokat evett, de már abbahagyta és fogyott 40 kilót. Most masszőrként dolgozik és szumózókat is masszíroz. Kaptam tőle névjegykártyát, de drágán dolgozik, így szerintem most kihagyom a masszázst. :) Ken-san meghívott a kávéra és japános omlettre, úgyhogy holnap majd nekem kéne megvendégelnem. Lehet, hogy főzök majd paprikás csirkét, feltéve ha szereti a húst.
Ken-san két éve elkezdett zongorázni tanulni és minden nap szorgalmasan gyakorol. Lefekvés előtt játszott is nekem egy dzsesszes számot. Egész jól ment neki.
Azt nem is írtam, hogy meglepően meleg fogadott ebben a lakásban! Kis lakás, de épp ezért gyorsan be lehet fűteni a mini villanykályhával, amit Ken-san szerencsére szokott is használni, kivéve éjjel. Reggel csekkoltam a szobahőmérsékletet, és a kályha szerint 8 fok volt! Gyorsan kapcsoltam is be! Most egyébként esős idő van még mindig.
Reggel fél 10-kor felkeltem, felöltöztem és próbáltam ébresztgetni Yukát, de hamar fel kellett adnom. Yuka anyukája áthívott a giccses szobába, mivel ott már ment a gázrezsó, aztán bekapcsolta az asztalos szobában is, úgyhogy visszatelepedtünk oda. Közben Yuka is összeszedte magát és jött velünk kávézni. Utána kocsival elmentünk yakimanjut enni, ami Gunma nevezetessége. Pálcikán megsütött édes kelttésztagombócok valamilyen édes szósszal megkenve. Az egyik változat magában volt, a másikban volt babpaszta töltelék. Finom volt, és jó népszerű is, mert a boltban jó sokan voltak. Ettünk mellé valami tokoroten nevű furcsaságot, ami nem jött be annyira. Hideg üvegtészta szerű étel volt, amire ecetet és szója szószt kellett locsolni. Yuka anyukája vett nekem ajándékba pácolt savanyúságokat, hogy vigyek haza a családnak.
Reggeli után elmentünk tatamit nézni, de csak hosszú fajta volt, ami nem fért volna be a bőröndömbe. :( Így helyette vettem egy alsó futon réteget. Remélem, ez be fog majd férni! :) Az egyik készséges bolti eladóval felcsavartattuk, hogy kisebb helyet foglaljon. Szerencsére nehéznek nem nehéz.
A bolt után megálltunk venni takoyakit és okonomiyakit ebédre. Az árusító standnál kisebb sor állt, ami annak a jele, hogy finomat árulnak. Tényleg finom volt, de sajna nem tudtam megenni mindet, mert a reggeli sem olyan rég volt még. Yuka vitt ki kocsival az állomásra, és szerencsére felfért a futon az ülés feletti polcra, így nem foglaltam sok helyet és kényelmesen utaztam. Megértem a vonaton alvó japánokat, mert engem is majdnem elnyomott az álom út közben.
Elnavigáltam magam a couchsurfinges szállásadóm által megadott találkahelyre, és vártam, hogy felismerjen, én ugyanis nem voltam olyan biztos abban, hogy fel fogom ismerni a sok japán arc között. Ken-san kicsit késett, kezdtem is aggódni, de aztán csak megszólított és még hasonlított is a profilképére. Jól beszél angolul, mert nemzetközi tanulmányokat tanult egyetemen és az óráinak fele angolul volt. Két éve csatlakozott a CS oldalhoz és azóta kb. 9 vendége volt már. Ő Dániában és Németországban próbálta ki a rendszert. Jófej, jól elbeszélgettünk. Megmutatta a lakást, adott kulcsot is, utána elmentünk beülni valahova. Egy zölden világító kis kávézóba vitt, ahol már törzsvendég. A boltos egy kedves nő volt, aki másodállásban angolt tanít, úgyhogy ő is jól beszélt angolul. Ken-san bemutatott, mint az új couchsurfösét, és később a bejövő többi vendégnek is. :) Egy bácsi kérdezgetett kicsit Budapestről meg a magyar nyelvről. Ő azt is tudta, hogy Budapest Budából és Pestből áll közte egy folyóval. Azt mondta, még iskoláskorából emlékszik erre. :) Később bejött egy másik törzsvendég, akivel viccelődtek, hogy mongol, mert kicsit félelmetes feje van. Megtudtam, hogy régen szumózott és nagyon sokat evett, de már abbahagyta és fogyott 40 kilót. Most masszőrként dolgozik és szumózókat is masszíroz. Kaptam tőle névjegykártyát, de drágán dolgozik, így szerintem most kihagyom a masszázst. :) Ken-san meghívott a kávéra és japános omlettre, úgyhogy holnap majd nekem kéne megvendégelnem. Lehet, hogy főzök majd paprikás csirkét, feltéve ha szereti a húst.
Ken-san két éve elkezdett zongorázni tanulni és minden nap szorgalmasan gyakorol. Lefekvés előtt játszott is nekem egy dzsesszes számot. Egész jól ment neki.
Azt nem is írtam, hogy meglepően meleg fogadott ebben a lakásban! Kis lakás, de épp ezért gyorsan be lehet fűteni a mini villanykályhával, amit Ken-san szerencsére szokott is használni, kivéve éjjel. Reggel csekkoltam a szobahőmérsékletet, és a kályha szerint 8 fok volt! Gyorsan kapcsoltam is be! Most egyébként esős idő van még mindig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
