fejezet, amiben meguntam fejezetelni: Fokváros

Még mielőtt belekezdek, előbb két kimaradt utazós beszámoló következik:
- Richmondban a Marina's Guest House-ban szálltunk meg, ami aranyos kis fogadó volt. Átutazós éjszakára teljesen megfelel, közel van az autópályához (N1), mégis csendes.
- Útközben azért megálltunk ebédelni is, egy benzinkút melletti gyorsétteremben, és itt ettem először steakburgert! Nem semmi! Egy steak volt a zsömlék között! Meg is kérdezték, hogy hogy készítsék el: raw, medium, well done? :)

Ha valaki csak rövid időre jönne Dél-Afrikába, mindenképp azt tanácsolnám neki, hogy Fokvárost és környékét nézze meg! Az országnak ez a része nagyon szép, változatos, izgalmas, és nem utolsó sorban, biztonságos is. Fokváros nyüzsgő nagyváros, amiben lehet akár egyedül is mászkálni az utcán. Sőt, túristának is tűnhet az ember, fényképezővel az oldalán. Anyukámmal nagyon élveztük ezt a szabadságot, és igyekeztünk lejárni a lábunkat, amikor apukám nem ért rá autósprogramozni. Fokváros a fiataloknak való. Sokan jönnek át ide, akik aztán együttérzően szídják velünk együtt a johannesburgi és pretóriai bezártságot.

Maga a város nekem nem volt annyira lenyűgöző. Kissé olyan, mintha több nagyváros kavalkádja lenne. Vannak magas irodaházak, de vannak pálmafák is itt-ott. Ami azonban egyedivé teszi mégis, az a mögötte magasló Tábla-hegy (ami Table mountain, szóval inkább Asztal-hegy kéne, hogy legyen, na de mindegy). A fenti kilátásról már mutattam videót is, tényleg lenyűgöző volt! Ki kell használni a jóidőt, mert elég összevissza váltakoznak a borús és napsütéses napok arrafelé, ahogy megfigyeltük. (Az első napunkon például olyan erős szél fújt, hogy alig tudtunk haladni tőle az utcán, amikor szembefújt!) Egy darabig kocsival is fel lehet menni, mert a parkoló, ahonnan a libegő indul is már eleve magasan van. A libegőre reggel érdemes felülni, hogy megelőzze az ember a nagy tömeget. 10-től ugyanis megnő a sorbanállási idő, és nincs semmi árnyék a sorbanállóknak! Mi pont a tömeg előtt érkeztünk, hamar feljutottunk, és vagy egy órát nézelődtünk odafenn. A libegőt is érdekesen oldották meg, körbe forog, így mindenki ki tud nézni minden irányba egyszer.

Azért nem szokványos az sem, hogy a városnak az egyik felén rögtön strandolni lehet, szép öblökben. Anyukámmal egyik nap felültünk egy emeletes túristabuszra, ami elvitt minket arra is. Igazi nyaralós hangulatom lett, amikor megláttam a vízpartot és a hullámokat a Camps Bay nevű öbölben. Bár, ha lett volna nálam épp fürdőruha, sem jutottam volna messzire, mert a víz zsibbasztóan hideg volt sajnos, pedig itt nyár van. A buszos idegenvezető is megjegyezte, hogy fürdeni inkább csak testhezálló szörfös kezeslábasban lehet.

Népszerű túristagyűjtő a fokvárosi kikötő, a Waterfront. Mi is általában itt kötöttünk ki esténként, mert itt találtuk a legtöbb éttermet. Nagy itt a nyüzsgés, sok a mutatványos, és lelkesen kínálgatják a hajó-kirándulásokat is. A mólón pedig lusta fókák heverésznek, néha belevetik magukat a vízbe.

A Waterfronton található a Two Oceans Aquarium is. Ide is ellátogattunk. Az Indiai és Atlanti óceán élővilágát igyekszik bemutatni. Az otthoni Tropicarium is van ilyen szinvonalas szerintem, sőt, nálunk a cápás akváriumot ötletesebben oldották meg azzal a kis alagúttal. Ami ebben volt extra, azok a pingvinek, a nagy pók rákok, és talán nálunk medúzák sincsenek.

Fokvárostól északra, a part mentén ismét változik a táj. Itt dűnék vannak a parton, és vadnak tűnik a víz. Az úton néha teknősbéka ballag át.

Egyik nap jegyet váltottunk Robben Island-re is. Ez a száműzöttek szigete volt hosszú éveken át. Kezdetben a leprásokat különítették el itt, aztán az apartheid alatt a politikai elítéltek börtöne volt. A Robben Island túrát nem vitték túlzásba. A börtönhöz nem nagyon nyúltak, kezdi benőni a fű. A látogatókat hajóval viszik át a szigetre, aztán átültetnek minket egy buszra, ami körbegurul, miközben a fekete idegenvezetőnk meghatottan mesél. Aztán kiszállás a börtön épületénél, ahol pár volt fogoly ma azzal keresi a kenyerét, hogy körbemutatja egykori foghelyét a kíváncsi népnek. Egy gyors pillantás Mandela cellájára, hogy teljes legyen az élmény, aztán kapunk pár perc szabadidőt, hogy elsétálhassunk a helyi pingvin kolóniáig, vagy benézzünk a szuvenír boltba. Aki szándékozik ellátogatni Boulders Beach-re (ahol fürdeni is lehet a pingvinekkel), annak a Robben Island-os Pingvin Boardwalk kihagyható, mert itt messzebbről lehet csak látni őket, és sokat kell gyalogolni, rövid idő alatt, hogy le ne késsük a hajót vissza.

Fokvárostól nem messze van egy szép botanikus kert is, a Kirstenbosch National Botanical Garden. Az egyik részén látható Dél-Afrika összes őshonos fája, és madárlesre is kiválló hely.

A közelben sok a szőlő, a pincészet. Híres borvidék van errefele, borkóstoló utakkal. Az egyik legrégebbi pincészet Constantia. Az itt termelt bor Napóleon egyik kedvence volt. A portán egy térkép mutatja, hogy melyik részen milyen szőlőfajtát nevelnek.

Fokvárosban és környékén tehát van mit nézni! És akkor az utazó még nem is látta a Jóreménység fokát, vagy a félsziget többi részét!
A következő beszámolómban ezek következnek, stay tuned! :)

BubbleShare: Share photos



Online Videos by Veoh.com

gurulós fejezet

Vasárnap délután érkeztem meg ismét Pretóriába, másfél hetes kiruccanásom után.
Február 8-án indultunk el kocsival Fokváros felé, ami Pretóriától durván 1300 km-re található. Az út két napot vett igénybe. Reggel fél 7-kor indultunk, de sajnos nem sikerült elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, és Johannesburgnál jódarabig lépésben haladtunk. Utána viszont lehetett repeszteni! Főleg, hogy a két város között nem sokan járnak autóval, inkább repülnek, ezért leginkább kamionokkal és teherautókkal találkoztunk. Sokszor olyan volt, mintha csak mi lettünk volna az úton. King of the road. :)

A táj sokáig viszonylag egyhangú volt, és az autópálya mérnökök sem agyaltak sokat a dolgon, mert szinte nyílegyenesen szelte át az országot az út.

Dél-Afrika 9 tartományból áll. Utunk során ebből ötöt érintettünk. Kezdtük Gautengben, áthaladtunk Free State-en, aztán jött a Northern Cape, itt aludtunk is egyet, egy Richmond nevű kis településen, és végül megérkeztünk Western Cape-be, ami mindenképp a kedvencem lett! A kilátás ugyanis Western Cape-hez közeledve kezdett izgalmassá válni. Onnantól kezdtek sűrűsödni a hegyek, amik aztán körénk tornyosultak. Sokkal több lett a kanyar is, és egyszer még egy alagút is elénk került. Aztán jöttek sorra a szőlőföldek, sok szabályos, magasra kötözött tőkével, és Fokvárosban megpillantottuk az Atlanti óceánt. Az ötödik tartomány Eastern Cape, amit már a visszaúton érintettünk.

Élővilág az úton: a kocsiból rengeteg marhacsordát láttunk legelészni a földeken. Ebből volt a legtöbb, aztán lejjebb haladva köver nyájak váltották fel a bocikat. Akadtak elszórtan kecskék, néha struccok, és talán impala. Egyszer letértünk az autópályáról tenni egy kis kitérőt, mert jó időben voltunk. Megkerültünk egy víztározót. Na azon az úton tényleg csak mi voltunk! Meg pár állatka: kis teknős ballagott át előttünk, és megugraszottunk egy majmot. És persze repkedtek madarak is.

Települések az úton: nagyon elszórtan vannak, és a többségük kicsi, inkább tanya. Ha nem szállunk meg lefelé menet Richmondban, a következő lehetőség kb. 150 km-re lett volna! A benzinkutakkal is résen kellett lenni.
Dél-Afrika nagy. Nagyon nagy.

(remélem, a videó lejátszható, mert eléggé megszenvedtem vele, mire valahova sikerült feltöltenem!)