Elefántok nyomában

Nem mehettem el úgy Afrikából, hogy nem láttam afrikai elefántot! Így hát felkerekedtünk, és ismét próbára tettük szerencsénket a korábbi Pilanesberg szafariban. Most más taktikát választottunk, délután mentünk be, és egy másik kapun. A szafari ígéretesnek indult, mert még belépés előtt sikerült megpillantani néhány majmot, akik az úton szaladtak át előttünk, de sajnos erre még nem voltunk felkészülve, így mire beélesítettük gépeinket, el is tűntek a magas fűben. Jegyvásárláskor meg a szemközti fán gubbasztott Zazu az Oroszlánkirályból! Csupa jó jel! :)

A parkon belül, madarakon kívül egy ideig megint nem láttunk állatot, aztán az elsők ismét antilopfélék voltak, és őzikék. Utána rátértünk egy útra, ami rengeteg zebra felé vitt minket! Ennyit még nem láttam egyszerre. Láttunk erre gnút is, és visszafelé bejött a szerencsénk, mert egész közel legelészett négy fehér orrszarvú!

A mellettünk elhaladó szafarikocsit vezető vadőrtől gyorsan megkérdeztük, hogy merre vannak az elefántok. Mondott valami furcsa útnevet, amit kizárásos alapon beazonosítottunk a park térképén, és elindultunk arrafelé. Egy kanyar után meg is láttam első afrikai elefántomat Dél-Afrikában! Termetes volt, és lengette hatalmas füleit. Állítólag az afrikai és az indiai elefántot úgy lehet megkülönböztetni egymástól, hogy az előbbinek nagyobb a füle, és olyan formájú, mint Afrika. :)

BubbleShare: Share photos

3. fejezet: párduc, oroszlán, gorilla, makákó!

Szombaton kisbuszba ültünk, és elindultunk a Pilanesberg Nemzeti Park és vadrezervátum felé, szafarizni egyet! Jött velünk apukám két kollégája is, hogy erősítsék csapatunkat, a több szem többet lát elvből kiindulva. Kiautóztunk a városból, és először vehettem jobban szemügyre a dél-afrikai tájat.


Néha elsuhantunk egy-egy település mellett, amik eléggé le voltak robbanva. Sok bádoglemezből összetákolt viskó díszelgett egy kupacban, körülöttük kert és kerítés, fákra kötött köteleken száradó ruhák. Néhány házikó tetején kövek vagy téglák is voltak, gondolom azért, hogy el ne fújja a bádogtetőt a szél.


Pilanesberg az ország harmadik legnagyobb vadrezervátuma. És bár a címben szereplő állatokat sajnos nem láttam, azért így is egész sokat igen! A szafari úgy működik, hogy begördülünk a park egyik kapuján, és ott vagy helyi terepjáróra szállunk át, egy befizetett túrára, vagy saját autónkkal vágunk neki a terepnek. Mi az utóbbit választottuk, kaptunk egy térképet, aztán fényképezőinket beélesítve elindutunk befelé. Nagyon szép ez a park! Mivel az állatok ügyesen rejtőzködtek, addig beértem tájképekkel.





A türelmünk, és a jó útvonalválasztás végül meghozta gyümölcsét, egész sok állatot sikerült fényképezővel levadászni!
Legtöbbet impalából láttunk. Mivel a fenekükön M betűre emlékeztető csíkok láthatók, viccesen az oroszlánok Mekijének szokták őket nevezni apukám szerint. :)

Láttunk zsiráf családot, kudut, tsessebét (nem tudom, magyarul mi lehet a nevük), gnút, és az előzőek mellett mindig akadt pár zebra is. Az egyik itatónál varacskos disznók turkálták a földet (az itteni SPAR-ban lehet kapni varacskos disznó húst egyébként), de a legjobb fej a viziló volt! Csak a háta
látszott ki a vízből. Mi persze kivártuk, hogy feljöjjön levegőért, erre akkor is csak az orrlyukát volt hajlandó kidugni! Ezért a vizilovas képek közül is csak ezen látszik a legjobban.
Egy sűrű bozótosban pár orrszarvú hátat is láttunk, de a fényképekről nem igazán beazonosíthatók.
A parkban rengeteg madárfaj él. Itt van például egy szép neonfényű. Egy tóparton pedig fáról csüngő fészkeket láttunk.
Az egyik ponton volt egy épület, ami régen, még a rezervátummá nyilvánítás előtt valami helyi bíróság lehetett. Most kajálda és egy bolt működik benne. Itt ki lehetett szállni nézelődni, de csak saját felelősségre!



A szafari jó móka volt! Az elefántokat azért hiányoltam. Apukám már járt ebben a parkban, és neki akkor sikerült megpillantania párat, úgyhogy elvileg vannak azok is. Na majd remélem egy másik parkban sikerül nekem is! :)

Pilanesberg mellett közvetlenül, van egy nagy kaszinó, a Sun City. Ide is beugrottunk. A belépő felét el lehetett játszani, vagy enni. Ha már kaszinó, én az előbbivel próbálkoztam. Három belépőt játszottunk meg, és végül az egyiket visszanyertük géppókerrel.
Zárásként íme pár kép Sun Cityből:



(viszont elég fárasztó így a képlinkelgetés, úgyhogy legközelebbre majd kitalálok valami jobb módszert!ötleteket szívesen fogadok!)