Mármint második teljes nap. Borús felhős időre ébredtem ezen a reggelen is, de legalább bár nem 5-kor, csak 7-kor. Vagyis igen, még nem álltam át Nóra-ütemezésre, de ez most pont jól jött, mert korábban kezdhettem a napot. Az előrejelzés nem mondott egész napos esőt, úgyhogy úgy döntöttem, kihasználom a száraz órákat és felmegyek a Waikiki strand melletti Diamond Head kráterhez. Bekentem magam naptejjel és elsőként elindultam kávét keresni. Miután sikeresen beszereztem a lattém, a következő zsákmányom egy poke tál volt, ami nyers tonhal darabkákat takart rizságyon, valamilyen általunk választott szósszal. Ez elvileg hawaii étel, de nekem elég japánosnak tűnt. A jó értékeléseket kapott Ono Seafoods- nál vettem meg, és két ízesítéses kombót választottam, a Hawaiit és a csípős ahit (ahi a tonhal). Helyben nem volt túl sok ülőhely, ezért elsétáltam a közeli Paki parkba és ott ettem meg egy asztalnál, a hátérben a Diamond Head kráterrel, hogy ráhangolódjak.
A krátert megmászni olyan 2 óra volt odavissza. Útközben láttam mangófákat, szép virágokat, kis gyíkocskákat, és esőfelhőket. A felhők néha esőt is szitáltak, de ez sosem tartott túl sokáig. A szitálás nagyrészt olyan volt, aminél nem tudod eldönteni, érdemes-e hozzá kinyitni az ernyőt, vagy még nem zavaró. Néha azért már zavart és olyankor kinyitottam. Szerencsére a krátermászás alatt pont nem esett (talán picit szitált), úgyhogy nyugisan feljutottam a tetejére, ahonnan szép kilátás nyílt volna az öbölre, ha nem takarja ki egy felhő. Mivel korábban is hamar továbbálltak a felhők, ezért megvártam a tetőn, hogy kitisztuljon kicsit, ami meg is történt, aztán lemásztam. Nem volt nehéz útvonal, közben nézelődtem, lestem a madarakat, díszes felfines kovácsolvas kapukat, és néha a hullámokat a szörfözőkkel. Az út egy része közvetlenül a víz mellett vitt elahol érkezésemre csak úgy spuriztak vissza az óceánba a rákok. Elég ronda fekete rákok voltak.
Azt nem említettem, hogy a krátert dobverőkkel másztam meg, ugyanis elhoztam őket, hogy ne kelljen visszamenni értük később a szállásra, ha már eleve a városban vagyok. Azért kellettek a dobverők, mert este 6-kor kezdődött Endoék dobiskolájában egy haladó óra, amire szintén benézhettem.
Előtte még elmentem vacsizni a Teddy's Bigger Burgers nevezetű helyre, ahol tényleg jó nagy burgereket adtak. Mire eljutottam odáig már elég rendesen zuhogott az eső! Próbáltam úgy mozogni, hogy minél kevesebb részem lógjon ki az ernyőm alól, amíg fel nem fedeztem, hogy a strandon ücsörgéshez magammal hozott polifóm egész jól megvéd az oldalról érkező beázásoktól. Így libbentem be a burgeresbe, ahol rendeltem egy avokádós burgert sültkrumplival. Nem volt rossz, csak kicsit gyorsan kellett megennem, mert már mindjárt kezdődött a dobóra.
A dobtermet sikeresen megtaláltam egyedül, és beállhattam a bemelegítésre. Utána sajnos nem tudtam nagyon aktív lenni, mivel konkrét darabok gyakorlása következett, de nézni is érdekes volt, ügyesek voltak. Utána az egyik tag hazavitt kocsival, aminek szintén örültem, mivel még mindig eléggé esett.
A szálláson aztán kiderült, hogy jól leégtem kis foltokban, ahol nem sikerült rendesen bekennem magam, annak ellenére, hogy alig láttam a napot. Veszélyes ez az ózonlyuk! Vigyázni kell nagyon!
