a szomszéd medencéje mindig zöldebb

Pretória kertvárosa tele van kertesházzal, és a medence mindenütt kötelező tartozék! Szerintem, még a legkisebb kertbe is szorítanak helyet legalább egy aprócska medencének. Viszont ahhoz, hogy a víz szép tiszta maradjon, oda kell figyelni a tisztítására. Kell hozzá egy jó tisztítóberendezés, heti egyszer a medence tisztító cég látogatása, és nagyobb esőzés után, amikor mégis zöldülni kezd, újból a medencetisztítók (nevük egyébként Troubled Waters) segítsége. Ilyenkor beleszórnak valami löttyöt, amitől a trugyi lesűllyed a medence aljára. Aztán visszajönnek két nap múlva, mire leülepedett, és felporszívózzák. Legyen néha kéznél egy nagy csomag szódabikarbóna is, a "kemény afrikai medence-körülmények" kezelésére! De a lényeg, hogy a szomszéd medencéje legyen mindig kicsit zöldebb! :)

BubbleShare: Share photos

Pretóriai túra

Vendégek jöttek Magyarországról, és kíváncsiak voltak Pretóriára. A városnézésre én is mentem, mert volt pár hely, ami nekem is kimaradt eddig. Most végre szép napsütéses időben mentünk fel a Union Builing-hez, ami az itteni Fehér Ház. Alatta teraszos park van, és szép kilátás Pretóriára.

Utána elmentünk Church Square-re, ami a város központi tere. Itt áll az itteni terület (Transvaal) első elnökének, Paul Krugernek a szobra, a régi városháza, és a bíróság, ahol Mandelát elítélték. Hétköznap volt és munkaidő, de ehhez képest elég sokan lézengtek a téren.

Felmentünk az Unisa egyetem épületéhez is, lenézni a városra. Onnan egész jól lehetett látni a Voortrekker emlékművet, és egy másik építményt, amiről egy helyitől megtudtuk, hogy a most épülő Freedom Park része.

A Freedom Parkba másnap el is látogattunk anyával. Jelenleg ingyenes a belépés, de lehet, hogy csak azért, mert még nincs teljesen kész. A mellénk kirendelt idegenvezető srác főleg olyanokat mondott, hogy itt majd ez épül, ott majd amaz. Elvileg jövőre már befejezik az építkezést. Mivel Freedom Park a Voortrekker emlékműnek helyt adó Monument Parkkal szemben áll, azt tervezik, hogy egy úttal összekötik a kettőt. Ez legalább valamiféle egységet ad majd, ugyanis Freedom Park a búr Monument Park fekete afrikai megfelelője. Van itt egy törzsi vallások szerinti szent hely, ahol a fekete varázslók szoktak gyülekezni. Ez egy nagy kör, ami 11 kővel van körülvéve. A köveket a kilenc tartományból hozták, az afrikaiaknak fontos helyszínekről, egy kő a nemzeti kormányt jelképezi, egy pedig a nemzetközi közösséget. Ezek a kövek hívják a körbe az elhunytak szellemeit, és a szellemek a körön keresztül jutnak el a túlvilágba.

Feljebb magas falakat építettek, amikre felírták a különböző nemzeti konfliktusok áldozatainak nevét. Elég sok része még üres volt, mert még kutatják és gyűjtik az áldozatokat. (a 8 konfliktus: kolóniák előtti harcok, genocídium, rabszolgaság, ellenállási harcok, angol-búr háború, a két Világháború, felszabadulási küzdelmek.) Freedom Park közepén egy füvesített amfiteátrum van, ami egy szökőkútra néz, és ennek közepén egy láng lobog, ami a névtelen áldozatok emlékét őrzi. Arrébb, egy épületben még készül a Vezetők Csarnoka. Itt majd 7 kiemelkedő vezető portréja lesz, akik fontos szerepet játszottak az apartheid felszámolásában, az emberi jogi küzdelmekben. 3 dél-afrikai, 2 kontinensbeli, 2 nemzetközi személy lesz kitéve. Még nincs senki, mert még nem szavazták meg, hogy kik legyenek a kiválasztottak. 2009-re, de legkésőbb a foci VB-re persze ez is meglesz!

A foci VB-re egyébként elkezdődtek a készülődések. Város szerte fel vannak túrva az utak, útjavítások miatt. A városban egy téren áll egy visszaszámláló is, ami a VB-ig hátralévő napok számát mutatja.

BubbleShare: Share photos

Március 15.

160 év telt el azóta, kerek az ünnep, és most örülök, hogy Dél-Afrikában ünnepelhetem, mert itt legalább béke van és nyugalom! (legalábbis remélem, hogy nem lesz semmi!)

Elvégre külföldön a legmagyarabb az ember! Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha varrni fogok 50 kokárdát! Persze nem egyedül, anyukámmal. Guinness rekordok könyvébe velünk! A pretóriai nagykövetség műsorára készültek, ahol én leszek az ünnepi zene-dj. Drukkoljatok! :)

update: minden rendben ment! Több mint százan voltak, nem esett az eső a műsor alatt, csak utána, a zenéket nem kevertem össze. Köszi a drukkokat! :)

Búrtöri

A búrok délen szálltak partra, aztán, az 1840-es években megkezdték nagy migrációjukat észak felé. Ez volt a Great Trek, a vándorlók pedig a Voortrekkerek. Az ő emlékükre állították a Pretória szélén tornyosuló Voortrekker emlékművet. Egy nagy bumszli téglaerőd, aminek fel lehet menni a tetejére, ahonnan egész jó a kilátás a városra. December 16-án délben, a kupolán lévő kis nyíláson át pont úgy esik a fény, hogy megvilágítsa az emlékmű közepén lévő márvány tömböt, amely "a civilizációt hozó voortrekkerek" jelképes sírja. A szövege: "Ons vir jou Suid-Afrika" Érted vagyunk, Dél-Afrika (ami a himnusz utolsó sora is egyben). Az emlékmű alapkövét 1938-ban fektették le, és 11 évig épült. December 16 azért nevezetes a búrok számára, mert 1838-ban ezen a napon mészárolt le 3ezer támadó zulut a voortrekkerek maréknyi csapata. juhé...
Alul részletes múzeum látható, a népvándorlásokról és konkrétan a búrok itteni történetéről. Azt is megtekinthetjük, hogy a korabeli gyerekek milyen játékokkal játszottak.
A domb, amin az emlékmű áll, egy kisebb természetvédelmi park része.
Ide látogattunk el anyával a múlt héten, hogy búrtöriből is okosodjunk.

BubbleShare: Share photos

gasztronómiai fejezet

Nagyon népszerű helyi étel, a sültkolbász (boerewors). Olyannyira, hogy az étteremben ezt adták előételnek, amíg vártuk a főfogást! Olyan mint az otthoni, csak alig van íze, mert enyhén fűszerezik. Paprika sincs benne, ezért a színe is fakó. Nekem azért ez is ízlett.

Ami viszont nem volt jó, az a biltong.

Ez szeletelt változat, de lehet kapni hosszú csíkokban is. A biltong napon szárított hús. (Az angol megfelelője állítólag a jerky.)

Szerintem olyan, mint a korhadt fakéreg, aminek marhahúsleves kocka íze van...

A SPAR-ban sok érdekes húskínálatot láttam. Másodjára le is fényképeztem a feliratot, de kissé életlen lett sajnos. Na ezeket még nem kóstoltam! :)

Ismét egy különleges ínyencség:

A krokodil paté nagyon finom! 42% krokodil hús. Amúgy teljesen olyan, mint a baromfi májkrém. :) Állítólag van zebra paté is, azt majd legközelebb!

vásárlós fejezet

Az elmúlt napokban vásárolni voltunk.
Élelmiszerboltok, amiket itt eddig láttam:
SPAR (SUPER SPAR)
Checkers
Pick 'n Pay
Woolworths (ez szinte mindent árul)

Az élelmiszerek nagyjából olyan áron mozognak mint nálunk, így első ránézésre.
Ami viszont olcsóbb, az a zöldség és a gyümölcs.
A helyi pénz a rand, és 1 rand 25 forint körül van.
Tegnap 2500 forintnyi randért vettünk 4 mangót, 4 papayát, szőlőt, egy kis doboz szilvát, és egy doboz passion fruitot.
A leárazott DVD standon 99.98 randért árulták a filmeket, ami kb 2400 forint, úgyhogy ez viszont nálunk olcsóbb!
A magazinok szintén, mert amiket láttam, 400-600 forint körül voltak.

A ruhaboltok neveit nem jegyeztem meg. Tudom, hogy a Woolworths-ben is voltunk, mert ruha részlegük is van. Meg volt valami Truworths nevű bolt is.
Egy farmer volt 240 rand (kb 5800 forint) és egy jó vászon nadrág kb 5300 forint.

Eddig három bevásárlóközpontban voltam.
Kettő ebből Johannesburgban van. A legnagyobb Sandton City, aminek a közepén található a Nelson Mandela tér. Ez egy nagy fedetlen tér, kiülős éttermekkel és kávézókkal keretezve, középen egy szökőkúttal, és egy hatalmas Mandela szoborral, aminek én kb a térdéig értem.

Az egyik étterembe be is ültünk, és ettem egy isteni steak-et! :) (közben elment az áram, de már az étlapon is megnyugtatták a vendégeket, hogy az étterem teljesen önellátó, áramszünet esetén.)

pretóriai hétköznapok (2/2): Közszolgáltatás

Pontosabban az áram helyzetről szeretnék írni. Nemrég, talán a hónap elején kezdődött, hogy egyre többször volt itt áramszünet. Aztán a kormány bejelentette, hogy nincs elég áram, ezért az elkövetkező 4-5 évben, naponta pár órára lekapcsolják az egész országban az áramellátást, de össze-vissza. Az össze-visszát úgy kell érteni, hogy azt sem határozták meg, hogy ez hány órakor várható, vagy hogy meddig fog tartani, ezért minden nap más időpontban megy el, vagy lehet, hogy el sem megy (ma pl. egész nam volt áram). Ez persze kész káosz. Ilyenkor a forgalmi lámpák sem működnek, ettől dugó lesz. Az éttermekben, ahol már általában elektromos sütő van, nem gáz, nem sül meg az étel, elküldik az embereket. A moziban megszakad a film, ha épp menne valami, stb. Reméhetőleg a kórházakban azért vannak erős generátorok! Fokvárosban a héten az áramszünet miatt megállt a libegő, és 5 órán át voltak rajta a fennrekedtek! Szintén a héten történt, hogy az áramszünet miatt késett a metró. A felháborodott várakozók agresszívabb csoportja dühében felgyújtott 6 metrókocsit. Ezzel a zseniális tettel azt sikerült elérniük, hogy most fél évig nem lesz metró, mert nincs pótkocsi...

Az újabb fejlemény az áram körül most az, hogy ma elfogadták a fogyasztás racionalizálása névre hallgató rendeletet, amely szerint a háztartásoknak 1O%-kal, a vállalatoknak 1O-2O%-kal kell csökkenteni az áramfogyasztását a tavalyihoz képest. Ezt ellenőrzik, és ha nincs meg a megszabott százalékos csökkenés, lekapcsolják az áramot. A másik ma bejelentett intézkedés, hogy lezárták az arany és platina bányákat. A bizonytalan áramellátás miatt ugyanis kockázatos bányászni, mert nem kicsit lenne szívás, ha az 5ezer méter mélyre leengedett bányászok lentragadnának, mert leállna a lift. Állítólag a bejelentés óta a tözsdén rögtön fel is szökött a platina ára. Ez tovább gyűrűzhet az autóiparra, mert platinát elsősorban autókatalizátorokhoz használnak. A platina fele meg innen Dél-Afrikából jön.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a lakosságnak mégis lesz naponta áram, mert vagy 4O%-át a bányák vitték el.

És hogy miért történt ez az egész? Az állam nem tervezett előre. Nagyon nem. A gazdaság gyorsan nőtt, és nem követte az áramszolgáltatás. Álítólag az is benne van, hogy a karbantartási munkákat sem rendesen végzik, hanem úgy állnak hozzá, hogy majd megjavítjuk, ha elromlik valami. Most nincs elég erőmű, és az újak nem készültek még el. Tehát spórolás következik.

(Az utazási irodás nő megosztotta velünk ezzel kapcsolatos elméletét. Szerinte ez az eset jól mutatja a fehérek és a helyi feketék világlátása közötti különbséget, hogy amíg mi álltalában a jövő felé tekintünk, és tervezünk, addig a feketék a múltból táplálkoznak. Szerinte ez a törzsi hagyományokból fakad, amelyeknél minden döntéshez kikérték a helyi vének/bölcs/ősök szellemei tanácsát.)

2. fejezet: pretóriai hétköznapok (1/2) : Közbiztonság feketén fehéren

Ma végre nem esett az eső! Tegnap is kisütött pár percre, de mire elindultunk a városba, félúton megint rákezdte. Igaz, a városnézést amúgy is kocsiból terveztük, mert gyalog nagyon nem ajánlott sétálni a belvárosban. Pretória pedig még nem is olyan durva mint Johannesburg, de sétálni mégsem jó ötlet. Még nappal sem. Mondhatnám, hogy a fekete és a fehér konfliktusok miatt, de igazából a kriminalitás mögött elsősorban nem ez áll, hanem a jómódúak és a szegények közötti feszültség. Ez abból látszik, hogy a gazdag feketék ugyanúgy berácsozzák a házaikat, mint a fehérek, mert simán kirabolják őket is. Volt nemrég valami eset a tanzániai nagykövettel kapcsolatban, aki amúgy fekete. Pont a búcsúpartija volt, 4 vagy 5 év itteni szolgálat után, amikor fegyveres betörők rontottak be a kertipartira (ami amúgy nem nála volt), ő vesztére beszólt valamit, erre nagyon csúnyán összeverték, a lányát meg megerőszakolták.

A helyiek azt mondják, hogy a bűnelkövetők nagy része nem dél-afrikai, hanem a szomszédos szegényebb országokból jönnek át. Az ilyeneknek nincs sok vesztenivalójuk, családjukat amúgy is hátra hagyták, nem elég nagy visszatartó
erő nekik egy esetleges börtönbekerülés sem.

Na minden esetre mi kocsival mentünk várost nézni. A gyalogosok tényleg mind feketék voltak, fehéreket csak a piros lámpáknál láttam, a szomszéd kocsikban. De ez kizárólag a belvárosra vonatkozik, a külvárosi részeken sokan kimennek, bár lehet, hogy főleg kutyát sétáltatni.

Ma hivatalosak voltunk a szomszédnál, úgyhogy anyával átmentünk reggel egy sütire. Körbevezetett a házban, és megcsodáltuk, milyen ízlésesen rendezte be. Vele is szóbakerült a közbiztonság és a feketékhez való viszonyulás. Kíváncsiak voltunk az ő nézőpontjára, mert ő itt született, és Pretóriában nőtt fel. Mesélte, hogy amikor még iskolába járt, a 8O-as években, még erős volt a szegregáció. A fehérek tanultak, a feketék teljesen ki voltak zárva az oktatásból. Mondta, hogy a gyerekei csodálkozva kérdezték, amikor az anyjuk régi osztályfényképeit nézegették, hogy és hol vannak a fekete gyerekek? Ma már vegyes az oktatás, sőt, a helyi törzsi nyelveket fel lehet venni idegennyelvként az iskolában. A nő fia pl sothót tanul, mert a szülei némettel, franciával vagy afrikaansal nem tudnának segíteni, viszont a bejárónőjük beszéli a sothót, ami jól jöhet, ha a gyerek elakad a leckében. :P
Korábban fel sem merült, hogy valaki törzsi nyelvet tanuljon, mert eleve nem is kommunikáltak a feketékkel. A nő szerint főleg azért, mert teljesen más körben mozogtak. Példaként azt mondta, hogy ez olyan lett volna, mintha szóba elegyednénk
Magyarországon a vécésnénivel, aki lehet, hogy fehér ugyan, de semmi közös témánk nem lenne. Nem is elegyedünk tehát szóba vele, hisz nincs miért. A változással
egyre több fekete szerez magas végzettséget, és velük már lehetnek azonos nézeteik.

Anyukám mesélte neki az ő eddigi tapasztalatait. Eddig főleg a házon dolgozó munkások fehér vezetői látták el "tanácsokkal" (ja mert eddig az összes munkás fekete volt, és mindig jött velük egy fehér főnök...), akik elég negatívan nyilatkoztak. Szerintük a feketéket nem lehet rendesen tanítani semmire, és vigyázni kell, mert aki túl barátságos velük, arra ráakaszkodnak és kihasználják. Szerencsére ezt a nő is túlzásnak tartotta! De vannak még mindig ilyen vélemények is. Szomszédunk elmondta, hogy neki milyen a bejárónőjével a kapcsolata, aki már hét éve van náluk. Nem barátkozik vele, tehát nem ülne le vele teázgatni, mint egy barátnővel, hanem inkább munkakapcsolatként kezeli a dolgot. Érdeklődnek egymás gyerekei után, melyik hogy tanul, milyen jegyeket hoz haza, milyen az egészségük, jó volt-e a hétvége, és ennyi. Amit még megtesznek, az az, hogy most fog menni a bejárónő nagyobbik lánya továbbtanulni, és ők fizetik majd neki a tandíjat. Egyébként benne teljesen megbízik, viszont ha idegen jön a házba, azt mindig óvatosan kezeli. Az idegen potenciális veszély, akár fehér, akár fekete.

Kérdeztük tőle, hogy a belváros utcáin szokott-e sétálni, de ő is rázta a fejét. Mondta, hogy olyan 15 évvel ezelőtt még simán lehetett, és babakocsit tologatva vásárolgatott ő is, de ma már nem menne gyalog be.

Beszéltgettünk egy magyar nővel, aki 26 éve itt él, és utazási irodában dolgozik, és mesélte, hogy mivel Johannesburg turisztikai szempontból feketelistán van, vagyis oda alig visznek irodák embereket, a bűnözők kezdenek átvonulni Durban-ba, mert rájöttek, hogy az most még népszerű turisztikai célpont. Az ő irodájuk már Durban-ba sem szervez utakat emiatt, mert kezdenek elszaporodni a zsebtolvajok. Inkább a szomszédos óceánparti városba viszi az embereit. Szomorú, hogy így terjed ez az egész!

Az emberek szinte rabok saját otthonukban!! A szüleim házán is végig rácsok vannak az ajtókon és az ablakokon, és áram a kerítésben! A szomszédunknak is van áram, rácsok kívül azért nincsenek, viszont most vettek két boxert (még kölykök és jól összeugrálták a nadrágomat :P ), és a házon belül az emeleti részen van egy biztonsági rács, amit estére bezárnak. A férje este 7 körül megy haza a munkából, ekkor a család felvonul az emeletre, bezárják a rácsot, és lefekvésig fent tévéznek, olvasnak, stb. A fia most kapott külön szobát, de az a rácson kívül esik, úgyhogy amíg nem szerelnek fel egy kijjebb eső rácsot, addig a húga szobájában alszik, ami a rácson belül van. Nekünk is van rács a hálószoba rész előtt. Az zárja, aki utolsóként fekszik.

Fura, mert legelső nap nagyon nyomasztó volt ez az egész. Sőt, az első éjjel, amikor besötétedett, minden árnyékban valami gyanús mozgást véltem felfedezni. Akiben lappang valami üldözési mániás hajlam, annak hamar előtörne itt szerintem!
Másnap este viszont már egész megszoktam a börtönszerű elemeket. Persze jobb lenne nélkülük!

1. fejezet, amikor utazom és megérkezem

Első izgalom az volt, hogy beállt a forgalom a rakparton, és alig haladt a taxi. Azért háromnegyed nyolcra kiértem, és nem is izgultam emiatt, csak a taxis próbált ijesztgetni.
A terminál mondjuk elég kihalt volt, úgyhogy elsőre azt hittem, a taxisnak lesz igaza, de aztán megláttam a kijelzőt, hogy a gépem egy órát fog késni. Remek... A másfél órás átszállási időm félre csökkent ezzel. Kérdeztem a check-in csajt, hogy vajon meg fog-e várni a csatlakozás, de a "remélhetőleg" válasz nem volt teljesen megnyugtató. Ha mégis lekésném, a légitársaság biztosít majd szállást legalább.
A váróban ücsörögtem negyed 9-ig. Ekkor a 2O:3O-as induás helyett felugrott egy 42-es, ami kissé megrémisztett többünket is. Legalább arra jó volt, hogy megtudjam, többen is azonos cipőben járunk. Az utolsó változtatás szerencsére hamisnak bizonyult, félkor felszálltunk. Még nem utaztam ilyen szellős gépen. Csak 2O utas volt! Két sorstársam szórakoztatott az úton. Hárman három irányban terveztünk tovább utazni Párizsból. Egy nő Chilébe ment, ott fog dolgozni egy onnan induló luxus hajón, mint szoba...azaz kabinlány. Már többször vállalt hasonló munkát, és egy csomó egzotikus helyen járt már így. Másik társam egy üzletember volt a Philips-től, és Singapurba ment, már sokadjára. Érdekes történeteket mesélt a helyről.

Párizsba 22:4O-re ért be a gép. A 2B terminálról kellett volna átrohanni valahogy a 2F-re. Jó nagy reptér az a Charles De Gaulle! Ha nem várnak, tuti lekéstem volna. De szerencsére, mivel már volt beszállókártyám, a légitársaságnak meg kellett tennie mindent, hogy megvárjanak. Amikor kiszálltunk a gépből, már ott is volt egy Air France-os nő, és engem keresett, mert csak én mentem az F-ről. (a társaim az E-re mentek, másik kísérővel.) Miután jelentkeztem, hogy én vagyok az, egyből elkezdtünk rohanni le a lépcsőn, ki a repcsik között parkoló kisbuszba. Nem taposhatott a gázra segítőm, mert a rendőrség szigorúan figyelte őket is odabenn. Magyarázta, hogy most épp a csomagomat is hasonló iramban szállítják a géphez, remélhetőleg. Izgi volt. Leparkolt az F terminál előtt, berohantunk, és ott is rohantunk kínai túristacsoportot félrelökve, átvilágítókapun előrenyomakodva, pont mint a filmekben :D A johannesburgi gép is késett persze, szóval még simán elértem.

Ez a gép egy air-bus volt. Szerintem még nem is utaztam ekkorán életemben. Volt ebben Business osztály, extra business osztály, VIP osztály, és persze a nyomorgósabb túrista. 9 szék volt egy sorban, hármas felosztással. Sajnos én pont középre kerültem, ami a legkényelmetlenebb, mert ha ki akarok menni, fel kell állítanom valakit. Persze mindkét szomszédom aludt amikor mentem volna, ezért végül át kellett másznom a karfákon lépdesve. Az egyik szomszédom egy lengyel srác volt, aki Pretóriába ment egy zongora versenyre. Megtudtam, hogy egy ilyen verseny hetekig tart, és legalább 5 fordulós. Szóval itt lesz februárig, úgyhogy ha unatkoznék akár el is nézhetek. :)

A repülő időben földet ért. Azért az út hosszú volt és fárasztó, néha kissé gyomorforgató, sokszor nem ismételném meg! Párizsból Johannesburgba 88OO km-t tettünk meg.

Szüleim már vártak. A csomagom viszont nem érte el a csatlakozást, remélhetőleg holnapra kiszállítják!

Pretóriában egész nap zuhogott az eső, kb 17 fok van. Nem pont ilyen idő ugrik be Afrikáról, de azért pálmafák is vannak, ami meggyőzőbb! Sok a zöld, a másik oldalon vezetnek, a nagyobb házak kerítésében áram van. Hirtelen ennyi.