Ma végre nem esett az eső! Tegnap is kisütött pár percre, de mire elindultunk a városba, félúton megint rákezdte. Igaz, a városnézést amúgy is kocsiból terveztük, mert gyalog nagyon nem ajánlott sétálni a belvárosban. Pretória pedig még nem is olyan durva mint Johannesburg, de sétálni mégsem jó ötlet. Még nappal sem. Mondhatnám, hogy a fekete és a fehér konfliktusok miatt, de igazából a kriminalitás mögött elsősorban nem ez áll, hanem a jómódúak és a szegények közötti feszültség. Ez abból látszik, hogy a gazdag feketék ugyanúgy berácsozzák a házaikat, mint a fehérek, mert simán kirabolják őket is. Volt nemrég valami eset a tanzániai nagykövettel kapcsolatban, aki amúgy fekete. Pont a búcsúpartija volt, 4 vagy 5 év itteni szolgálat után, amikor fegyveres betörők rontottak be a kertipartira (ami amúgy nem nála volt), ő vesztére beszólt valamit, erre nagyon csúnyán összeverték, a lányát meg megerőszakolták.
A helyiek azt mondják, hogy a bűnelkövetők nagy része nem dél-afrikai, hanem a szomszédos szegényebb országokból jönnek át. Az ilyeneknek nincs sok vesztenivalójuk, családjukat amúgy is hátra hagyták, nem elég nagy visszatartó
erő nekik egy esetleges börtönbekerülés sem.
Na minden esetre mi kocsival mentünk várost nézni. A gyalogosok tényleg mind feketék voltak, fehéreket csak a piros lámpáknál láttam, a szomszéd kocsikban. De ez kizárólag a belvárosra vonatkozik, a külvárosi részeken sokan kimennek, bár lehet, hogy főleg kutyát sétáltatni.
Ma hivatalosak voltunk a szomszédnál, úgyhogy anyával átmentünk reggel egy sütire. Körbevezetett a házban, és megcsodáltuk, milyen ízlésesen rendezte be. Vele is szóbakerült a közbiztonság és a feketékhez való viszonyulás. Kíváncsiak voltunk az ő nézőpontjára, mert ő itt született, és Pretóriában nőtt fel. Mesélte, hogy amikor még iskolába járt, a 8O-as években, még erős volt a szegregáció. A fehérek tanultak, a feketék teljesen ki voltak zárva az oktatásból. Mondta, hogy a gyerekei csodálkozva kérdezték, amikor az anyjuk régi osztályfényképeit nézegették, hogy és hol vannak a fekete gyerekek? Ma már vegyes az oktatás, sőt, a helyi törzsi nyelveket fel lehet venni idegennyelvként az iskolában. A nő fia pl sothót tanul, mert a szülei némettel, franciával vagy afrikaansal nem tudnának segíteni, viszont a bejárónőjük beszéli a sothót, ami jól jöhet, ha a gyerek elakad a leckében. :P
Korábban fel sem merült, hogy valaki törzsi nyelvet tanuljon, mert eleve nem is kommunikáltak a feketékkel. A nő szerint főleg azért, mert teljesen más körben mozogtak. Példaként azt mondta, hogy ez olyan lett volna, mintha szóba elegyednénk
Magyarországon a vécésnénivel, aki lehet, hogy fehér ugyan, de semmi közös témánk nem lenne. Nem is elegyedünk tehát szóba vele, hisz nincs miért. A változással
egyre több fekete szerez magas végzettséget, és velük már lehetnek azonos nézeteik.
Anyukám mesélte neki az ő eddigi tapasztalatait. Eddig főleg a házon dolgozó munkások fehér vezetői látták el "tanácsokkal" (ja mert eddig az összes munkás fekete volt, és mindig jött velük egy fehér főnök...), akik elég negatívan nyilatkoztak. Szerintük a feketéket nem lehet rendesen tanítani semmire, és vigyázni kell, mert aki túl barátságos velük, arra ráakaszkodnak és kihasználják. Szerencsére ezt a nő is túlzásnak tartotta! De vannak még mindig ilyen vélemények is. Szomszédunk elmondta, hogy neki milyen a bejárónőjével a kapcsolata, aki már hét éve van náluk. Nem barátkozik vele, tehát nem ülne le vele teázgatni, mint egy barátnővel, hanem inkább munkakapcsolatként kezeli a dolgot. Érdeklődnek egymás gyerekei után, melyik hogy tanul, milyen jegyeket hoz haza, milyen az egészségük, jó volt-e a hétvége, és ennyi. Amit még megtesznek, az az, hogy most fog menni a bejárónő nagyobbik lánya továbbtanulni, és ők fizetik majd neki a tandíjat. Egyébként benne teljesen megbízik, viszont ha idegen jön a házba, azt mindig óvatosan kezeli. Az idegen potenciális veszély, akár fehér, akár fekete.
Kérdeztük tőle, hogy a belváros utcáin szokott-e sétálni, de ő is rázta a fejét. Mondta, hogy olyan 15 évvel ezelőtt még simán lehetett, és babakocsit tologatva vásárolgatott ő is, de ma már nem menne gyalog be.
Beszéltgettünk egy magyar nővel, aki 26 éve itt él, és utazási irodában dolgozik, és mesélte, hogy mivel Johannesburg turisztikai szempontból feketelistán van, vagyis oda alig visznek irodák embereket, a bűnözők kezdenek átvonulni Durban-ba, mert rájöttek, hogy az most még népszerű turisztikai célpont. Az ő irodájuk már Durban-ba sem szervez utakat emiatt, mert kezdenek elszaporodni a zsebtolvajok. Inkább a szomszédos óceánparti városba viszi az embereit. Szomorú, hogy így terjed ez az egész!
Az emberek szinte rabok saját otthonukban!! A szüleim házán is végig rácsok vannak az ajtókon és az ablakokon, és áram a kerítésben! A szomszédunknak is van áram, rácsok kívül azért nincsenek, viszont most vettek két boxert (még kölykök és jól összeugrálták a nadrágomat :P ), és a házon belül az emeleti részen van egy biztonsági rács, amit estére bezárnak. A férje este 7 körül megy haza a munkából, ekkor a család felvonul az emeletre, bezárják a rácsot, és lefekvésig fent tévéznek, olvasnak, stb. A fia most kapott külön szobát, de az a rácson kívül esik, úgyhogy amíg nem szerelnek fel egy kijjebb eső rácsot, addig a húga szobájában alszik, ami a rácson belül van. Nekünk is van rács a hálószoba rész előtt. Az zárja, aki utolsóként fekszik.
Fura, mert legelső nap nagyon nyomasztó volt ez az egész. Sőt, az első éjjel, amikor besötétedett, minden árnyékban valami gyanús mozgást véltem felfedezni. Akiben lappang valami üldözési mániás hajlam, annak hamar előtörne itt szerintem!
Másnap este viszont már egész megszoktam a börtönszerű elemeket. Persze jobb lenne nélkülük!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Furcsa lehet a sok rács...
A munkások vezetőjét azért kár elítélni, ő teljesen másfajta emberekkel kerül nap mint nap érintkezésbe valószínűleg, mint ti (fogtok). Nem analógia, csak eszembe jutott a témához egy építkezéseken dolgozó alvállalkozó, aki bevett a csapatába cigányokat, mert rossz dolog a rasszizmus, csak másnapra eltűntek talicskák, szerszámok... Nehéz dolog ez. Nem lehet se egyszerre felszámolni, se egyoldalúan álni hozzá.
De ha jól értettem, akkor maguk a munkások mondták, hogy nem szabad nagyon segítőkésznek lenni, mert akkor kihasználnak (bár egyébként ez itthon is észrevehető néha...).
Kissé paranoiásnak tűnik a kinti hangulat :S
Megjegyzés küldése