Viszlát Dél-Afrika!

Gyorsan felraktam egymás után a lemaradásaimat, hogy mégse otthonról írjak az itteni eseményekről. A tévéműsorról nem volt időm bővebben írni, de akit érdekel, hogy itt miket adnak, az meglesheti a www.dstv.com oldalon a programot. Az afrikai filmes csatornán (Africa Magic) voltak érdekesebb helyi filmek, egyébként főleg amerikai filmeket és sorozatokat adnak, illetve itt is van Animax. :)

Este indul a gépem Párizsba, onnan meg Budapestre, ha most sem késem majd le a csatlakozást!

Jól elnyaralgattam Dél-Afrikában, de már az időjárás is azt sugallja, hogy ideje hazamennem, ugyanis tegnap óta itt az ősz! 12 fok lett, és egyfolytában csak esik. Remélem, mire hazaérek, szép tavasz vár!

Mentem bőröndöt csomagolni!

a szomszéd medencéje mindig zöldebb

Pretória kertvárosa tele van kertesházzal, és a medence mindenütt kötelező tartozék! Szerintem, még a legkisebb kertbe is szorítanak helyet legalább egy aprócska medencének. Viszont ahhoz, hogy a víz szép tiszta maradjon, oda kell figyelni a tisztítására. Kell hozzá egy jó tisztítóberendezés, heti egyszer a medence tisztító cég látogatása, és nagyobb esőzés után, amikor mégis zöldülni kezd, újból a medencetisztítók (nevük egyébként Troubled Waters) segítsége. Ilyenkor beleszórnak valami löttyöt, amitől a trugyi lesűllyed a medence aljára. Aztán visszajönnek két nap múlva, mire leülepedett, és felporszívózzák. Legyen néha kéznél egy nagy csomag szódabikarbóna is, a "kemény afrikai medence-körülmények" kezelésére! De a lényeg, hogy a szomszéd medencéje legyen mindig kicsit zöldebb! :)

BubbleShare: Share photos

Pretóriai túra

Vendégek jöttek Magyarországról, és kíváncsiak voltak Pretóriára. A városnézésre én is mentem, mert volt pár hely, ami nekem is kimaradt eddig. Most végre szép napsütéses időben mentünk fel a Union Builing-hez, ami az itteni Fehér Ház. Alatta teraszos park van, és szép kilátás Pretóriára.

Utána elmentünk Church Square-re, ami a város központi tere. Itt áll az itteni terület (Transvaal) első elnökének, Paul Krugernek a szobra, a régi városháza, és a bíróság, ahol Mandelát elítélték. Hétköznap volt és munkaidő, de ehhez képest elég sokan lézengtek a téren.

Felmentünk az Unisa egyetem épületéhez is, lenézni a városra. Onnan egész jól lehetett látni a Voortrekker emlékművet, és egy másik építményt, amiről egy helyitől megtudtuk, hogy a most épülő Freedom Park része.

A Freedom Parkba másnap el is látogattunk anyával. Jelenleg ingyenes a belépés, de lehet, hogy csak azért, mert még nincs teljesen kész. A mellénk kirendelt idegenvezető srác főleg olyanokat mondott, hogy itt majd ez épül, ott majd amaz. Elvileg jövőre már befejezik az építkezést. Mivel Freedom Park a Voortrekker emlékműnek helyt adó Monument Parkkal szemben áll, azt tervezik, hogy egy úttal összekötik a kettőt. Ez legalább valamiféle egységet ad majd, ugyanis Freedom Park a búr Monument Park fekete afrikai megfelelője. Van itt egy törzsi vallások szerinti szent hely, ahol a fekete varázslók szoktak gyülekezni. Ez egy nagy kör, ami 11 kővel van körülvéve. A köveket a kilenc tartományból hozták, az afrikaiaknak fontos helyszínekről, egy kő a nemzeti kormányt jelképezi, egy pedig a nemzetközi közösséget. Ezek a kövek hívják a körbe az elhunytak szellemeit, és a szellemek a körön keresztül jutnak el a túlvilágba.

Feljebb magas falakat építettek, amikre felírták a különböző nemzeti konfliktusok áldozatainak nevét. Elég sok része még üres volt, mert még kutatják és gyűjtik az áldozatokat. (a 8 konfliktus: kolóniák előtti harcok, genocídium, rabszolgaság, ellenállási harcok, angol-búr háború, a két Világháború, felszabadulási küzdelmek.) Freedom Park közepén egy füvesített amfiteátrum van, ami egy szökőkútra néz, és ennek közepén egy láng lobog, ami a névtelen áldozatok emlékét őrzi. Arrébb, egy épületben még készül a Vezetők Csarnoka. Itt majd 7 kiemelkedő vezető portréja lesz, akik fontos szerepet játszottak az apartheid felszámolásában, az emberi jogi küzdelmekben. 3 dél-afrikai, 2 kontinensbeli, 2 nemzetközi személy lesz kitéve. Még nincs senki, mert még nem szavazták meg, hogy kik legyenek a kiválasztottak. 2009-re, de legkésőbb a foci VB-re persze ez is meglesz!

A foci VB-re egyébként elkezdődtek a készülődések. Város szerte fel vannak túrva az utak, útjavítások miatt. A városban egy téren áll egy visszaszámláló is, ami a VB-ig hátralévő napok számát mutatja.

BubbleShare: Share photos

Kaszinó és madárkák

Montecasino, ahogy a neve is utal rá, kaszinó. Egész érdekesen van kialakítva, odabent olyan, mintha kívül lenne az ember, valahol egy olasz városkában. A plafonra eget festettek felhőkkel, az üzletek épületeknek vannak álcázva, sőt, az erkélyeken és az ablakokból még álgalambok is nézelődnek. Van ahol ruhakötélen ruha szárad, a sarkokon villany oszlopok állnak. Beljebb, ahol maga a kaszinó rész van, már csillagos ég a plafon, és vadul villognak a félkarú rablók, és egyéb játékautómaták.

Montecasinonak van egy másik érdekes látványossága is, egy madár kert. Ehhez ki kell menni, és a mellette fekvő területen van a kert, külön belépővel. Amikor mentünk, pont elcsíptük a madár show-t, amiben idomított madarak vonultak fel a közönség előtt. Volt köztük kihalófélben levő gémfajta, pelikán, bagoly, keselyű, és valami nagy fekete madár. Jólnevelten repültek át egyik farönkről a másikra. Az előadás után maga a kert is egy élmény volt. Nagyon sok érdekes madarat láttunk, és szinte szabadon röpködtek, csak egy magasra felfeszített nagy háló korlátozta őket, de legalább nem üveg mögött voltak. Szép helyet csináltak nekik, kis vízeséssel, tóval, sok fával, növénnyel, mi meg ott sétálgattunk közöttük. Üveg mögött láttunk emellett szurikátát, kígyókat, pókokat, békákat, denevért. Aztán már a hálón kívül, egészen a szabadban üldögéltek ágakon a szép színes papagájok. Le is másztak közénk, úgy kellett visszahesegetnie őket az egyik kertésznek.

Amikor idejöttünk, csak kaszinóra számítottunk, így különösen kellemes felfedezés volt! :)

BubbleShare: Share photos

Március 15.

160 év telt el azóta, kerek az ünnep, és most örülök, hogy Dél-Afrikában ünnepelhetem, mert itt legalább béke van és nyugalom! (legalábbis remélem, hogy nem lesz semmi!)

Elvégre külföldön a legmagyarabb az ember! Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha varrni fogok 50 kokárdát! Persze nem egyedül, anyukámmal. Guinness rekordok könyvébe velünk! A pretóriai nagykövetség műsorára készültek, ahol én leszek az ünnepi zene-dj. Drukkoljatok! :)

update: minden rendben ment! Több mint százan voltak, nem esett az eső a műsor alatt, csak utána, a zenéket nem kevertem össze. Köszi a drukkokat! :)

Elefántok nyomában

Nem mehettem el úgy Afrikából, hogy nem láttam afrikai elefántot! Így hát felkerekedtünk, és ismét próbára tettük szerencsénket a korábbi Pilanesberg szafariban. Most más taktikát választottunk, délután mentünk be, és egy másik kapun. A szafari ígéretesnek indult, mert még belépés előtt sikerült megpillantani néhány majmot, akik az úton szaladtak át előttünk, de sajnos erre még nem voltunk felkészülve, így mire beélesítettük gépeinket, el is tűntek a magas fűben. Jegyvásárláskor meg a szemközti fán gubbasztott Zazu az Oroszlánkirályból! Csupa jó jel! :)

A parkon belül, madarakon kívül egy ideig megint nem láttunk állatot, aztán az elsők ismét antilopfélék voltak, és őzikék. Utána rátértünk egy útra, ami rengeteg zebra felé vitt minket! Ennyit még nem láttam egyszerre. Láttunk erre gnút is, és visszafelé bejött a szerencsénk, mert egész közel legelészett négy fehér orrszarvú!

A mellettünk elhaladó szafarikocsit vezető vadőrtől gyorsan megkérdeztük, hogy merre vannak az elefántok. Mondott valami furcsa útnevet, amit kizárásos alapon beazonosítottunk a park térképén, és elindultunk arrafelé. Egy kanyar után meg is láttam első afrikai elefántomat Dél-Afrikában! Termetes volt, és lengette hatalmas füleit. Állítólag az afrikai és az indiai elefántot úgy lehet megkülönböztetni egymástól, hogy az előbbinek nagyobb a füle, és olyan formájú, mint Afrika. :)

BubbleShare: Share photos

Megfutamodás

Egyik szombaton felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy nagy krátert, amit egy meteorit becsapódása hagyott, és az erről szóló múzeumot. A kocsiban van egy GPS, ami általában hasznos dolog, de néha elég furcsa kerülőutakra vezet. Ez történt most is, amikor ráirányított az R80-as útra. A rendes térképeinket véletlenül mind kipakoltuk a kocsiból Fokváros után, ezért hallgattunk a ketyerére, és arra vettük az irányt. Igenám, de ez az út, ami Pretóriától északra megy, egy nagy színfekete település főutcáján vitt keresztül minket, ráadásul szombat is volt, ezért nagy volt a nyüzsi! A kereszteződéseknél bukkanók voltak, úgyhogy lassítgatni is kellett. Elég idegesek voltunk, mert nagyon kinéztek minket onnan. Egy mellettünk elhaladó kisbusz-taxiból kihajolt a sofőr, és a nyakán dagadó erekkel ordítozott felénk...
Közben a GPS meg mindig hajtogatta, hogy forduljunk jobbra, a kráter felé, de nem tudtunk, mert jobbra csak földutak voltak, és még csak az hiányzott, hogy ott akadjunk el. Ezért főleg arra koncentráltunk, hogy hogy kerüljünk ki onnan, aztán előttünk is elfogyott az út! Vissza kellett fordulni... Nagy levegő, és irány vissza. Szerencsére a kiabáláson és a tekinteteken kívül más nem történt, egyben hazaértünk, bár a meteorit múzeumot most nem sikerült megnézni.
Otthon az utikönyvben megtaláltuk ezt a települést, és azt írták róla, hogy az apartheid alatt három nagy fekete townshipet hoztak létre Pretória körül, és ez volt az egyik. Különben érdekes volt a főutcájuk. A házak normális téglaházak voltak, de az út széle tele volt szeméttel, és vígan falatoztak belőle a kecskék.

Búrtöri

A búrok délen szálltak partra, aztán, az 1840-es években megkezdték nagy migrációjukat észak felé. Ez volt a Great Trek, a vándorlók pedig a Voortrekkerek. Az ő emlékükre állították a Pretória szélén tornyosuló Voortrekker emlékművet. Egy nagy bumszli téglaerőd, aminek fel lehet menni a tetejére, ahonnan egész jó a kilátás a városra. December 16-án délben, a kupolán lévő kis nyíláson át pont úgy esik a fény, hogy megvilágítsa az emlékmű közepén lévő márvány tömböt, amely "a civilizációt hozó voortrekkerek" jelképes sírja. A szövege: "Ons vir jou Suid-Afrika" Érted vagyunk, Dél-Afrika (ami a himnusz utolsó sora is egyben). Az emlékmű alapkövét 1938-ban fektették le, és 11 évig épült. December 16 azért nevezetes a búrok számára, mert 1838-ban ezen a napon mészárolt le 3ezer támadó zulut a voortrekkerek maréknyi csapata. juhé...
Alul részletes múzeum látható, a népvándorlásokról és konkrétan a búrok itteni történetéről. Azt is megtekinthetjük, hogy a korabeli gyerekek milyen játékokkal játszottak.
A domb, amin az emlékmű áll, egy kisebb természetvédelmi park része.
Ide látogattunk el anyával a múlt héten, hogy búrtöriből is okosodjunk.

BubbleShare: Share photos

Az emberiség bölcsőjében

A Sterkfontein barlangokat a világörökség részévé nyilvánították, és a területet, ahol egyéb barlangok is vannak, az emberiség bölcsőjeként emlegetik. Erre felé ugyanis nagyon sok (500+) hominida csontmaradványt ástak elő a szorgalmas paleoantropológusok! A két leghíresebb a 2,7 millió év körüli Mrs. Ples becenévre már nem hallgató koponya, és a kb 3,5 millió éves Little Foot. Little Foot egy majdnem teljes hominida csontváz, amire tíz éve bukkantak rá. Még félig mészkőágyában pihen, egy vasráccsal el is zárták a közönség elől, de elvileg jövőre már egészen kiássák. A nevét azért a lábáról kapta, mert arra bukkantak rá először. A barlangba feltehetőleg egy lyukon keresztül eshetett be, ahol aztán a mészkő megőrizte az utókornak. Ezeket mind megtudhattuk a barlangi túrán, egy kivetítőről.

Utána másztunk beljebb a hűvösbe. A legmélyebb ponton volt egy nagyon tiszta tó is. A túravezető elmesélte, hogy három búvár megpróbálta feltérképezni az alatta húzódó vizi labirintust, de az egyiknek valahogy elszakadt a visszavezető kötele, eltévedt, és hetek múlva találták meg a holttestét. Azóta nem merült más.

Cseppkő formációkat is láttunk, az egyik egész jól kivehető elefántnak látszott! Azért a mi cseppkőbarlangjaink látványosabbak, ebben az érdekesség inkább a nagy őscsontra bukkanási valószínűség volt. Vezetőnk mutatott is egy részt, ahol direkt hagytak csontdarabkákat a kőben, a túristáknak mutogatásra.

A kijáratnál megcsapott minket az aznap különösen nagy hőség (kb 34 fok lehetett), úgyhogy legszívesebben visszamásztam volna a barlangba! De nem engedtek, így fényképezkedtem két felfedező szobrával, aztán véget ért a túra.

A parkolóba vezető úton még útba esett egy ásatási helyszín, amit megörökítettem zoom-mal is, hátha utólag felfedezek a képen valami fontos leletet! :)

BubbleShare: Share photos

Soweto

Soweto a South Western Townships rövidítése. Nem túl jó hírű környék, ezért a legtöbb fehér ember inkább elkerüli. (One does not simply walk into Soweto.)
Viszont történelme van, ott robbant ki az 1976-os diáklázadás, amikor kb 15 ezer fekete diák elindult tiltakozni a Bantu oktatás ellen, amely szerint az afrikaans nyelvet is kötelezővé tették a fekete iskolákban.
A viszonylag békésnek induló tüntetés véresre fordult, amikor a felfegyverzett rendőrök a diákokra lőttek. Az első áldozat a 13 éves Hector Pieterson volt, akinek holttestét diáktársa menekítette ki a helyszínről, és az erről készült sajtófotó miatt figyelt fel a világ az itteni helyzetre. Hector Pietersonról nevezték el a lázadást megörökítő múzeumot is.

A soweto-i túrát egy utazási irodánál kötöttük le, aztán kiderült, hogy végül csak ketten leszünk anyukámmal, és a túravezető sofőr, így magántúra lett belőle.
Soweto nagy, több kerülete van, és 3 millió lakosa. Először a gazdagnegyedben kezdtük az utat, hogy láthassuk, a híresztelésekkel ellentétben nem lepukkant házakból áll csak a város! Azon a részen egész puccos házak voltak. Sofőrünk csak Soweto Beverly Hills-eként emlegeti.

A város nagyrészén átlagos téglaházakat láttunk, és a bátogházas részek aránya nem volt annyira vészes. Igaz, ahol voltak, ott vidáman túrtak a disznók is körülötte.
Érdekes volt az utak menti üzletelés. Volt ahol autóalkatrész és gyors szervíz működött, volt ahol utcai fodrász, vagy rögtönzött hentesüzlet.

Két helyen szálltunk ki, az első a Hector Pieterson emlékmű és múzeum volt, a második Nelson Mandela régi háza. Egész takaros kis háza volt, egy előszobával, két szobával, és egy konyhával. Itt nem lehetett fényképezni, csak kívülről.

Végül épségben és nyugalomban hagytuk el Soweto-t, nem volt közben sem semmi félelemérzetünk, vagy ilyesmi. Igaz, visszafelé a kocsi rádiója bemondta, hogy amíg ott voltunk, egy nőt kiszállítottak fegyverrel és elvitték a kocsiját, de szerencsére mi nem voltunk szemtanui ennek!

BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.

visszaút, óceán, hegyek

A struccfarmot elhagyva, tovább folytattuk autóutunkat az R62-es úton. Fokvárosból még az N2-es autópályán indultunk el (amin gyorsan is haladtunk volna, ha nem lett volna 10 kilométerenként egysávosra szűkítve karbantartás miatt), de az az útvonal nem volt valami változatos, vagy izgalmas. Majdnem elbóbiskoltam egyszer. Ha az utazónak van ideje, mindenképp a fenti, hegyek között húzódó lassabb, de látványosabb útvonalat ajánlom, az R62-es utat. Ez egy idő után belefut az N2-esbe, szinte pont amikor az is széppé válik. A régiót külön névvel is illetik, ez a szakasz a Garden Route, ami Mossel Bay és Storm River között húzódik. Nekünk Mossel Bay kimaradt, George-nál értünk ki a partra, és első szállásunk a Knysna melletti félszigetecskén, Brenton on Sea településen volt.

Dél-Afrika továbbra is nagyon változatos, sokszínű ország. Ezen a részen a fenyőerdők, a lombos fák és az apró tavacskák domináltak. Jobboldalunkon meg megcsillant az Indiai óceán.

A guest house-ban lepakolva elmentünk körülnézni Knysnába. Gazdag város, tele nyaralóházakkal, és fogadni mernék, hogy a lakosság nagyrésze nyugdíjas. Azért szorosan mellette itt is volt egy bádogviskókból tákolt telep, bár legalább ők is kaptak óceánra néző kilátást. Amikor idény van, innen még bálnákat is lehet látni. Állítólag. Most nem volt idény sajnos.

Knysna (ejtsd: nájzna) egy szűk bejáratú öbölnél fekszik. A bejárat sokáig nem volt hajózható, túl veszélyesnek bizonyult sokak számára. The Heads-ként emlegetik, és tényleg elég vadnak tűnt, amennyire ráláttunk.

Másnap búcsút intettünk szép szobakilátásunknak, és ellátogattunk a partra. Nem volt valami tiszta az idő, elég fenyegetően festett a víz a ködben. Bokáig azért bebandukoltam, hogy elmondhassam: voltam benne. :)

Folytattuk utunkat ismét, mostmár célegyenesen Pretória felé. Megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem szabad elszalasztani a benzinkutakat, mert nem lehet tudni, mikor lesz a legközelebbi! Egy út szélén húzódó település közepén látni véltünk egyet, ezért gyorsan le is húzódtunk. Volt is egy Shell, ami egy darab kútból és egy lakókocsiból állt, amiben a bácsi kézzel írta meg a számlát.
Ha már így megálltunk, beültünk a közeli Cracklin Rosy vendéglőbe, és ettünk Cracklin Rosy Burgert. Egész meglepődtünk, mert már volt ott egy motoros pár, és még utánunk is érkezett egy család, úgyhogy amilyen eldugott helyen volt, egész nagy volt a forgalma!

Pretória előtt kb 900 km-re azért még aludtunk egyet. Graaff-Reinet aranyos város, tele történelmi jelentőségűnek nyilvánított épületekkel, és szép templommal. Közelében természetvédelmi terület is van. Megnéztük, felmásztunk egy hegyre, és körbenéztünk a Valley of Desolation nevű hasadékrészében. A kilátás innen is nagyon tetszett, jól rá lehetett látni a városra.

Másnap korán keltünk, és egy rövidke ebédszünetet leszámítva, egyhuzamban lenyomtuk az utat Pretóriáig. A szinte kihalt autópályán jól lehetett haladni, délután 5 körülre meg is érkeztünk. Mindenképp érdekes kirándulás volt, örülök, hogy elmehettem! :)

BubbleShare: Share photos

Struccfarm

Búcsút vettünk Fokvárostól, és autóztunk hegyeken völgyeken át, kelet felé. Első állomásunk Oudtshoorn volt, ami sok struccfarmjáról híres. Két nagyobb show farm is van erre (vagyis az olyan, ahol mutogatják is a stuccokat és magyaráznak hozzá), és az egyikbe, a Highgate nevűbe, be is mentünk. Kaptunk egy idegenvezetőt, aki elmagyarázta a strucc tenyésztés csínját-bínját. Például megtudtuk, hogy két éves korukig nem lehet megkülönböztetni a hímet a nősténytől, mert csak utána kezd el változni a tolluk színe. A farmok egyik részén természetes körülmények között hagynak élni néhány családot, hogy azok neveljék a kicsinyeket, mert farmkörülmények között nem lehet őket nevelni. A költést azért inkubátorokkal végzik, és mindig elvesznek egy friss tojást a stucctól, mert addig tojik, amíg nincs egyszerre kettő. Ezzel a módszerrel veszik rá arra, hogy sokkal több tojást tojjon. A farm másik részében a már csenevész struccokat hízlalják. Hasznos farmállat, mert szinte minden része felhasználható.
A tollakat három helyről veszik: a szárny felső részéről, az alsórészéről, és a farokról. Ezekből tollseprűt, kalapokat, divatcikkeket gyártanak.
A strucchús ehető. Leginkább a combja, ebből készítenek szalámit, steaket, stb. A húsa vörös, és steak-ként olyan íze van kicsit mint a sertésmájnak, de állagra hússzerű.
A stucctojás 24 tyúktojást tesz ki. Nagyon erős a héjja, akár 120 kilót is elbír, amit ki is lehetett próbálni, rá lehetett állni.
Azokat a tojásokat is fel tudják használni, amikből sem kisstrucc, sem ennivaló nem lesz. Kifújják és díszítik. Remek szuvenír, bár így üresen már sokkal törékenyebb!
És persze a strucc bőrét sem dobják ki. Népszerű, és elég drága, a stuccbőr-táska. A lábáról lehúzott bőr olyan mint a krokodilbőr, olyasmi a mintázata, a testéről a bőre meg tele van a kihúzott szárnyak után maradt tokokkal. Fura.

A show farm atrakciói közé tartozott a struccetetés, adtam is nekik egy kis kukoricát, aztán lehetett struccogolni is. Ezt inkább kihagytam, mert pont az előző nap olvastam, hogy milyen kegyetlen dolog, mert a struccok alkata nem erre van kialakulva, és a lábuk nagyobb súly alatt akár össze is roppanhat. Mondjuk a farmerek simán felugráltak a hátukra, de ahogy elnéztem, elég alacsony és vézna emberek voltak! A farmerek egyébként rendszeresen rendeznek egymás között struccversenyeket is.

A stucc alapból veszélyes állat. Gyosan fut, erőset rúg, csíp, és még a szárnyán is van karma, úgyhogy jobb távol maradni tőlük, ha nincsenek emberhez szoktatva!

BubbleShare: Share photos

Afrika csücskében

Fokvárostól délre autózva, a félsziget csücske felé vettük az irányt. Útközben a nyugati oldalon áthaladtunk Hout Bay-en, ami állítólag szintén aranyos kis kikötőváros. Mi most csak felülnézetből láttuk, de úgy is megérte. Erre kilátóhelyként a hegyoldalakon kanyargó Chapman's Pass, és a Chapman's Peak szolgált. Az itteni útszakaszra még külön pénzt is szedtek, és kérdezték, hogy csak erre a részre jöttünk-e, vagy áthaladunk rajta. Útközben láttunk piknikező helyeket, és túrázókat, úgyhogy biztos népszerű kiránduló hely lehet. Az útszakaszban az tetszett nagyon, ahogy a szakadékhoz közel kanyarogtunk, és mélyen alattunk a sziklákat mosta a csillogó kék óceán. :)

A Jóreménység foka az afrikai kontinens legdélnyugatibb pontja, ahogy az ott található tábla is hirdeti. (A legdélebbi pont, Cape Agulhas kissé arrébb van, sajnos az nem esett utunkba, pedig ott találkozik az Indiai és az Atlanti óceán.)
A Jóreménység fokánál a táblán kívül gyalogutak vezetnek fel az ott magasló sziklafalra, mert az autóút lent, az öbölben végződik. Anyával felmásztunk a magasba, hogy lekattintsuk a látványt. Eléggé nagy szél volt, úgyhogy erősen kapaszkodtam, le ne fújjon a korlátnélküli szikláról! Apukám közben a parton mászkált, és látott is egy Jóreménység-fókát. :P

A csücsök másik kilátóhelye Cape Point. Ez jobban ki van építve, hosszú lépcsősor, és egy utólag észrevett sikló is vezet a tetőn lévő világítótoronyhoz. A toronyban táblák mutatják, hogy a világ nagyvárosaitól milyen messze állunk épp. A kilátás itt is lenyűgöző volt, és sokáig elnéztem volna, de itt még erősebb szél fújt, egy kislányt fel is borított, úgyhogy sokáig nem volt kellemes fent tartózkodni.

Lefelé már gyorsabban lépcsőztünk, de egy kis csoportosulásra azért felfigyeltünk, úgyhogy mi is szemügyre vehettük a fűben lapuló mérgeskígyót. (Egy mellettem álló búr bácsi ijesztgetett búrul, hogy milyen veszélyes a kígyó, vigyázzak, és hogy hatásosabb legyen, poénkodva oldalba bökött. -.- )

A csücsköket elhagyva, még elgurultunk az egyik öbölhöz, aminél a térkép shipwreck-et jelölt, de sajnos mégsem láttuk a nyomát. Viszont cserébe lefényképeztünk két vadon legelésző struccot. :)

Felfelé haladva, Simon's Town-nál megláttuk az első "vigyázat, pingvin" táblát, és Boulders Beach-nél a sok cuki pingvint. Csináltam róluk egy kis videóösszeállítást is:




Itt pedig pár kép:
BubbleShare: Share photos

fejezet, amiben meguntam fejezetelni: Fokváros

Még mielőtt belekezdek, előbb két kimaradt utazós beszámoló következik:
- Richmondban a Marina's Guest House-ban szálltunk meg, ami aranyos kis fogadó volt. Átutazós éjszakára teljesen megfelel, közel van az autópályához (N1), mégis csendes.
- Útközben azért megálltunk ebédelni is, egy benzinkút melletti gyorsétteremben, és itt ettem először steakburgert! Nem semmi! Egy steak volt a zsömlék között! Meg is kérdezték, hogy hogy készítsék el: raw, medium, well done? :)

Ha valaki csak rövid időre jönne Dél-Afrikába, mindenképp azt tanácsolnám neki, hogy Fokvárost és környékét nézze meg! Az országnak ez a része nagyon szép, változatos, izgalmas, és nem utolsó sorban, biztonságos is. Fokváros nyüzsgő nagyváros, amiben lehet akár egyedül is mászkálni az utcán. Sőt, túristának is tűnhet az ember, fényképezővel az oldalán. Anyukámmal nagyon élveztük ezt a szabadságot, és igyekeztünk lejárni a lábunkat, amikor apukám nem ért rá autósprogramozni. Fokváros a fiataloknak való. Sokan jönnek át ide, akik aztán együttérzően szídják velünk együtt a johannesburgi és pretóriai bezártságot.

Maga a város nekem nem volt annyira lenyűgöző. Kissé olyan, mintha több nagyváros kavalkádja lenne. Vannak magas irodaházak, de vannak pálmafák is itt-ott. Ami azonban egyedivé teszi mégis, az a mögötte magasló Tábla-hegy (ami Table mountain, szóval inkább Asztal-hegy kéne, hogy legyen, na de mindegy). A fenti kilátásról már mutattam videót is, tényleg lenyűgöző volt! Ki kell használni a jóidőt, mert elég összevissza váltakoznak a borús és napsütéses napok arrafelé, ahogy megfigyeltük. (Az első napunkon például olyan erős szél fújt, hogy alig tudtunk haladni tőle az utcán, amikor szembefújt!) Egy darabig kocsival is fel lehet menni, mert a parkoló, ahonnan a libegő indul is már eleve magasan van. A libegőre reggel érdemes felülni, hogy megelőzze az ember a nagy tömeget. 10-től ugyanis megnő a sorbanállási idő, és nincs semmi árnyék a sorbanállóknak! Mi pont a tömeg előtt érkeztünk, hamar feljutottunk, és vagy egy órát nézelődtünk odafenn. A libegőt is érdekesen oldották meg, körbe forog, így mindenki ki tud nézni minden irányba egyszer.

Azért nem szokványos az sem, hogy a városnak az egyik felén rögtön strandolni lehet, szép öblökben. Anyukámmal egyik nap felültünk egy emeletes túristabuszra, ami elvitt minket arra is. Igazi nyaralós hangulatom lett, amikor megláttam a vízpartot és a hullámokat a Camps Bay nevű öbölben. Bár, ha lett volna nálam épp fürdőruha, sem jutottam volna messzire, mert a víz zsibbasztóan hideg volt sajnos, pedig itt nyár van. A buszos idegenvezető is megjegyezte, hogy fürdeni inkább csak testhezálló szörfös kezeslábasban lehet.

Népszerű túristagyűjtő a fokvárosi kikötő, a Waterfront. Mi is általában itt kötöttünk ki esténként, mert itt találtuk a legtöbb éttermet. Nagy itt a nyüzsgés, sok a mutatványos, és lelkesen kínálgatják a hajó-kirándulásokat is. A mólón pedig lusta fókák heverésznek, néha belevetik magukat a vízbe.

A Waterfronton található a Two Oceans Aquarium is. Ide is ellátogattunk. Az Indiai és Atlanti óceán élővilágát igyekszik bemutatni. Az otthoni Tropicarium is van ilyen szinvonalas szerintem, sőt, nálunk a cápás akváriumot ötletesebben oldották meg azzal a kis alagúttal. Ami ebben volt extra, azok a pingvinek, a nagy pók rákok, és talán nálunk medúzák sincsenek.

Fokvárostól északra, a part mentén ismét változik a táj. Itt dűnék vannak a parton, és vadnak tűnik a víz. Az úton néha teknősbéka ballag át.

Egyik nap jegyet váltottunk Robben Island-re is. Ez a száműzöttek szigete volt hosszú éveken át. Kezdetben a leprásokat különítették el itt, aztán az apartheid alatt a politikai elítéltek börtöne volt. A Robben Island túrát nem vitték túlzásba. A börtönhöz nem nagyon nyúltak, kezdi benőni a fű. A látogatókat hajóval viszik át a szigetre, aztán átültetnek minket egy buszra, ami körbegurul, miközben a fekete idegenvezetőnk meghatottan mesél. Aztán kiszállás a börtön épületénél, ahol pár volt fogoly ma azzal keresi a kenyerét, hogy körbemutatja egykori foghelyét a kíváncsi népnek. Egy gyors pillantás Mandela cellájára, hogy teljes legyen az élmény, aztán kapunk pár perc szabadidőt, hogy elsétálhassunk a helyi pingvin kolóniáig, vagy benézzünk a szuvenír boltba. Aki szándékozik ellátogatni Boulders Beach-re (ahol fürdeni is lehet a pingvinekkel), annak a Robben Island-os Pingvin Boardwalk kihagyható, mert itt messzebbről lehet csak látni őket, és sokat kell gyalogolni, rövid idő alatt, hogy le ne késsük a hajót vissza.

Fokvárostól nem messze van egy szép botanikus kert is, a Kirstenbosch National Botanical Garden. Az egyik részén látható Dél-Afrika összes őshonos fája, és madárlesre is kiválló hely.

A közelben sok a szőlő, a pincészet. Híres borvidék van errefele, borkóstoló utakkal. Az egyik legrégebbi pincészet Constantia. Az itt termelt bor Napóleon egyik kedvence volt. A portán egy térkép mutatja, hogy melyik részen milyen szőlőfajtát nevelnek.

Fokvárosban és környékén tehát van mit nézni! És akkor az utazó még nem is látta a Jóreménység fokát, vagy a félsziget többi részét!
A következő beszámolómban ezek következnek, stay tuned! :)

BubbleShare: Share photos



Online Videos by Veoh.com

gurulós fejezet

Vasárnap délután érkeztem meg ismét Pretóriába, másfél hetes kiruccanásom után.
Február 8-án indultunk el kocsival Fokváros felé, ami Pretóriától durván 1300 km-re található. Az út két napot vett igénybe. Reggel fél 7-kor indultunk, de sajnos nem sikerült elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, és Johannesburgnál jódarabig lépésben haladtunk. Utána viszont lehetett repeszteni! Főleg, hogy a két város között nem sokan járnak autóval, inkább repülnek, ezért leginkább kamionokkal és teherautókkal találkoztunk. Sokszor olyan volt, mintha csak mi lettünk volna az úton. King of the road. :)

A táj sokáig viszonylag egyhangú volt, és az autópálya mérnökök sem agyaltak sokat a dolgon, mert szinte nyílegyenesen szelte át az országot az út.

Dél-Afrika 9 tartományból áll. Utunk során ebből ötöt érintettünk. Kezdtük Gautengben, áthaladtunk Free State-en, aztán jött a Northern Cape, itt aludtunk is egyet, egy Richmond nevű kis településen, és végül megérkeztünk Western Cape-be, ami mindenképp a kedvencem lett! A kilátás ugyanis Western Cape-hez közeledve kezdett izgalmassá válni. Onnantól kezdtek sűrűsödni a hegyek, amik aztán körénk tornyosultak. Sokkal több lett a kanyar is, és egyszer még egy alagút is elénk került. Aztán jöttek sorra a szőlőföldek, sok szabályos, magasra kötözött tőkével, és Fokvárosban megpillantottuk az Atlanti óceánt. Az ötödik tartomány Eastern Cape, amit már a visszaúton érintettünk.

Élővilág az úton: a kocsiból rengeteg marhacsordát láttunk legelészni a földeken. Ebből volt a legtöbb, aztán lejjebb haladva köver nyájak váltották fel a bocikat. Akadtak elszórtan kecskék, néha struccok, és talán impala. Egyszer letértünk az autópályáról tenni egy kis kitérőt, mert jó időben voltunk. Megkerültünk egy víztározót. Na azon az úton tényleg csak mi voltunk! Meg pár állatka: kis teknős ballagott át előttünk, és megugraszottunk egy majmot. És persze repkedtek madarak is.

Települések az úton: nagyon elszórtan vannak, és a többségük kicsi, inkább tanya. Ha nem szállunk meg lefelé menet Richmondban, a következő lehetőség kb. 150 km-re lett volna! A benzinkutakkal is résen kellett lenni.
Dél-Afrika nagy. Nagyon nagy.

(remélem, a videó lejátszható, mert eléggé megszenvedtem vele, mire valahova sikerült feltöltenem!)

lesedi kulturális falu fejezet

Tegnap ellátogattunk a Pretória és Johannesburg között található Lesedi kulturális faluba. A bejáratnál törzsi ruhákba belöltözött nők és férfiak fogadták a vendégeket, nagy énekléssel. Elsőre kissé ijesztő volt! :P

Először levetítettek nekünk egy rövid ismertetőt az afrikai törzsekről, ami félig interaktív volt, mert néha átvonultak páran a képernyő előtt, illusztrálva az épp elhangzottakat. Ott sajnos nem lehetett még fényképezni, mert sötét volt, de így is rengeteg képet készítettünk azért!

A vetítő teremből egy idegenvezetővel elindultunk megnézni az öt törzsi falut. Először a Zulu törzset mutatta be nekünk a vezetőnk (ők a legharciasabbak, itt volt a fegyverbemutató is), aztán jött a Ndebele (nekik van a legcifrább népmuvészetük), a Sotho (de ha a népről beszélünk, akkor Basotho), a Xhosa (Mandela is Xhosa származású, ők adják azokat a fura klikkelő hangokat; az x-et ejtik klikkel), végül a Pedi. A Pedi törzs viselete a szoknya, a férfiaknál is, és állítólag azért, mert amikor a Zuluk megverték az angolokat, azok aztán a Pedikkel kerültek szembe, és amikor a pedi vezetők meglátták az első sorban menetelő szoknyás skótokat, nőknek nézték őket, és csak a hátul levő angol katonákra koncentráltak, ezért vereséget szenvedtek. Szégyenükben, és emlékeztetőül azóta ők is szoknyát hordanak.

A falukat elhagyva egy nagy kunyhóban gyülekeztünk, ahol megnézhettünk néhány érdekes táncbemutatót. Nagyon lelkesek voltak az előadók! A táncok tele voltak energiával. A végén behúztak pár embert a közönségből (köztük engem is), egy közös össznépi táncra. Szerencsére nem bonyolították túl a lépéseket!

A program az ebéddel zárult. Önkiszolgáló rendszer volt, ezért is olyan káosz az album végén a tányérom. Igyekeztem mindent megkóstolni. Volt bárány, marha, csirke, és a furcsábbak közül sült antilop, és krokodil pörkölt. A krokodilnak fehér a húsa. Tényleg olyasmi, mint a csirke, talán kicsit szárazabb. Voltak zsírosabb részek is, azokat nem ettem meg. (a krokizsír sárga, és kocsonyás volt...)
A sült antilop meg olyan volt, mint nálunk bármilyen sült vad. Semmi furcsaság, és fincsi.
Ebéd közben egyszer eleredt az eső, ami átfordult jégesőbe, de szerencsére pont elállt, mire indultunk! :)

Jó móka volt a Lesedi. Az idegenvezetés színvonalas volt, és a helyiek is kedvesek voltak!

BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.


ui: aki itt nézi meg az albumot, jelölje ki a hozzátartozó képaláírást, ha nem fér ki az egész

uui: a pirított hernyónál csak el kellett vonatkoztatni attól, hogy mi is az. Amúgy nem volt semmi különös íze, olyasmi volt, mint az elrágható pirított tökmaghéj. ;)

gasztronómiai fejezet

Nagyon népszerű helyi étel, a sültkolbász (boerewors). Olyannyira, hogy az étteremben ezt adták előételnek, amíg vártuk a főfogást! Olyan mint az otthoni, csak alig van íze, mert enyhén fűszerezik. Paprika sincs benne, ezért a színe is fakó. Nekem azért ez is ízlett.

Ami viszont nem volt jó, az a biltong.

Ez szeletelt változat, de lehet kapni hosszú csíkokban is. A biltong napon szárított hús. (Az angol megfelelője állítólag a jerky.)

Szerintem olyan, mint a korhadt fakéreg, aminek marhahúsleves kocka íze van...

A SPAR-ban sok érdekes húskínálatot láttam. Másodjára le is fényképeztem a feliratot, de kissé életlen lett sajnos. Na ezeket még nem kóstoltam! :)

Ismét egy különleges ínyencség:

A krokodil paté nagyon finom! 42% krokodil hús. Amúgy teljesen olyan, mint a baromfi májkrém. :) Állítólag van zebra paté is, azt majd legközelebb!

vásárlós fejezet

Az elmúlt napokban vásárolni voltunk.
Élelmiszerboltok, amiket itt eddig láttam:
SPAR (SUPER SPAR)
Checkers
Pick 'n Pay
Woolworths (ez szinte mindent árul)

Az élelmiszerek nagyjából olyan áron mozognak mint nálunk, így első ránézésre.
Ami viszont olcsóbb, az a zöldség és a gyümölcs.
A helyi pénz a rand, és 1 rand 25 forint körül van.
Tegnap 2500 forintnyi randért vettünk 4 mangót, 4 papayát, szőlőt, egy kis doboz szilvát, és egy doboz passion fruitot.
A leárazott DVD standon 99.98 randért árulták a filmeket, ami kb 2400 forint, úgyhogy ez viszont nálunk olcsóbb!
A magazinok szintén, mert amiket láttam, 400-600 forint körül voltak.

A ruhaboltok neveit nem jegyeztem meg. Tudom, hogy a Woolworths-ben is voltunk, mert ruha részlegük is van. Meg volt valami Truworths nevű bolt is.
Egy farmer volt 240 rand (kb 5800 forint) és egy jó vászon nadrág kb 5300 forint.

Eddig három bevásárlóközpontban voltam.
Kettő ebből Johannesburgban van. A legnagyobb Sandton City, aminek a közepén található a Nelson Mandela tér. Ez egy nagy fedetlen tér, kiülős éttermekkel és kávézókkal keretezve, középen egy szökőkúttal, és egy hatalmas Mandela szoborral, aminek én kb a térdéig értem.

Az egyik étterembe be is ültünk, és ettem egy isteni steak-et! :) (közben elment az áram, de már az étlapon is megnyugtatták a vendégeket, hogy az étterem teljesen önellátó, áramszünet esetén.)

3. fejezet: párduc, oroszlán, gorilla, makákó!

Szombaton kisbuszba ültünk, és elindultunk a Pilanesberg Nemzeti Park és vadrezervátum felé, szafarizni egyet! Jött velünk apukám két kollégája is, hogy erősítsék csapatunkat, a több szem többet lát elvből kiindulva. Kiautóztunk a városból, és először vehettem jobban szemügyre a dél-afrikai tájat.


Néha elsuhantunk egy-egy település mellett, amik eléggé le voltak robbanva. Sok bádoglemezből összetákolt viskó díszelgett egy kupacban, körülöttük kert és kerítés, fákra kötött köteleken száradó ruhák. Néhány házikó tetején kövek vagy téglák is voltak, gondolom azért, hogy el ne fújja a bádogtetőt a szél.


Pilanesberg az ország harmadik legnagyobb vadrezervátuma. És bár a címben szereplő állatokat sajnos nem láttam, azért így is egész sokat igen! A szafari úgy működik, hogy begördülünk a park egyik kapuján, és ott vagy helyi terepjáróra szállunk át, egy befizetett túrára, vagy saját autónkkal vágunk neki a terepnek. Mi az utóbbit választottuk, kaptunk egy térképet, aztán fényképezőinket beélesítve elindutunk befelé. Nagyon szép ez a park! Mivel az állatok ügyesen rejtőzködtek, addig beértem tájképekkel.





A türelmünk, és a jó útvonalválasztás végül meghozta gyümölcsét, egész sok állatot sikerült fényképezővel levadászni!
Legtöbbet impalából láttunk. Mivel a fenekükön M betűre emlékeztető csíkok láthatók, viccesen az oroszlánok Mekijének szokták őket nevezni apukám szerint. :)

Láttunk zsiráf családot, kudut, tsessebét (nem tudom, magyarul mi lehet a nevük), gnút, és az előzőek mellett mindig akadt pár zebra is. Az egyik itatónál varacskos disznók turkálták a földet (az itteni SPAR-ban lehet kapni varacskos disznó húst egyébként), de a legjobb fej a viziló volt! Csak a háta
látszott ki a vízből. Mi persze kivártuk, hogy feljöjjön levegőért, erre akkor is csak az orrlyukát volt hajlandó kidugni! Ezért a vizilovas képek közül is csak ezen látszik a legjobban.
Egy sűrű bozótosban pár orrszarvú hátat is láttunk, de a fényképekről nem igazán beazonosíthatók.
A parkban rengeteg madárfaj él. Itt van például egy szép neonfényű. Egy tóparton pedig fáról csüngő fészkeket láttunk.
Az egyik ponton volt egy épület, ami régen, még a rezervátummá nyilvánítás előtt valami helyi bíróság lehetett. Most kajálda és egy bolt működik benne. Itt ki lehetett szállni nézelődni, de csak saját felelősségre!



A szafari jó móka volt! Az elefántokat azért hiányoltam. Apukám már járt ebben a parkban, és neki akkor sikerült megpillantania párat, úgyhogy elvileg vannak azok is. Na majd remélem egy másik parkban sikerül nekem is! :)

Pilanesberg mellett közvetlenül, van egy nagy kaszinó, a Sun City. Ide is beugrottunk. A belépő felét el lehetett játszani, vagy enni. Ha már kaszinó, én az előbbivel próbálkoztam. Három belépőt játszottunk meg, és végül az egyiket visszanyertük géppókerrel.
Zárásként íme pár kép Sun Cityből:



(viszont elég fárasztó így a képlinkelgetés, úgyhogy legközelebbre majd kitalálok valami jobb módszert!ötleteket szívesen fogadok!)

pretóriai hétköznapok (2/2): Közszolgáltatás

Pontosabban az áram helyzetről szeretnék írni. Nemrég, talán a hónap elején kezdődött, hogy egyre többször volt itt áramszünet. Aztán a kormány bejelentette, hogy nincs elég áram, ezért az elkövetkező 4-5 évben, naponta pár órára lekapcsolják az egész országban az áramellátást, de össze-vissza. Az össze-visszát úgy kell érteni, hogy azt sem határozták meg, hogy ez hány órakor várható, vagy hogy meddig fog tartani, ezért minden nap más időpontban megy el, vagy lehet, hogy el sem megy (ma pl. egész nam volt áram). Ez persze kész káosz. Ilyenkor a forgalmi lámpák sem működnek, ettől dugó lesz. Az éttermekben, ahol már általában elektromos sütő van, nem gáz, nem sül meg az étel, elküldik az embereket. A moziban megszakad a film, ha épp menne valami, stb. Reméhetőleg a kórházakban azért vannak erős generátorok! Fokvárosban a héten az áramszünet miatt megállt a libegő, és 5 órán át voltak rajta a fennrekedtek! Szintén a héten történt, hogy az áramszünet miatt késett a metró. A felháborodott várakozók agresszívabb csoportja dühében felgyújtott 6 metrókocsit. Ezzel a zseniális tettel azt sikerült elérniük, hogy most fél évig nem lesz metró, mert nincs pótkocsi...

Az újabb fejlemény az áram körül most az, hogy ma elfogadták a fogyasztás racionalizálása névre hallgató rendeletet, amely szerint a háztartásoknak 1O%-kal, a vállalatoknak 1O-2O%-kal kell csökkenteni az áramfogyasztását a tavalyihoz képest. Ezt ellenőrzik, és ha nincs meg a megszabott százalékos csökkenés, lekapcsolják az áramot. A másik ma bejelentett intézkedés, hogy lezárták az arany és platina bányákat. A bizonytalan áramellátás miatt ugyanis kockázatos bányászni, mert nem kicsit lenne szívás, ha az 5ezer méter mélyre leengedett bányászok lentragadnának, mert leállna a lift. Állítólag a bejelentés óta a tözsdén rögtön fel is szökött a platina ára. Ez tovább gyűrűzhet az autóiparra, mert platinát elsősorban autókatalizátorokhoz használnak. A platina fele meg innen Dél-Afrikából jön.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a lakosságnak mégis lesz naponta áram, mert vagy 4O%-át a bányák vitték el.

És hogy miért történt ez az egész? Az állam nem tervezett előre. Nagyon nem. A gazdaság gyorsan nőtt, és nem követte az áramszolgáltatás. Álítólag az is benne van, hogy a karbantartási munkákat sem rendesen végzik, hanem úgy állnak hozzá, hogy majd megjavítjuk, ha elromlik valami. Most nincs elég erőmű, és az újak nem készültek még el. Tehát spórolás következik.

(Az utazási irodás nő megosztotta velünk ezzel kapcsolatos elméletét. Szerinte ez az eset jól mutatja a fehérek és a helyi feketék világlátása közötti különbséget, hogy amíg mi álltalában a jövő felé tekintünk, és tervezünk, addig a feketék a múltból táplálkoznak. Szerinte ez a törzsi hagyományokból fakad, amelyeknél minden döntéshez kikérték a helyi vének/bölcs/ősök szellemei tanácsát.)