Reggel megcsináltam a házit, és gyalogoltam több állomásnyit a belváros felé. Útközben fényképeztem templomot és középsulis egyenruhát. Rátaláltam a Suidobashit is érintő metróvonalra és ismét pontban fél 1-re értem be a suliba. Viszont sajna elfelejtettem magammal hozni a kanjis könyvet, de végül nem volt probléma. A nyelvtan most az előkészületek kifejezése volt (pl. buli előtt rendet rakok) meg az, hogy úgy hagyni valamit ahogy van (pl. hagyd nyitva az ablakot). Most a mindent ledaráló néni volt a tanár, így eléggé lefárasztott minket.
A suli utáni programom most a Tokyo Tower volt. Legutóbbi látogatásomkor nem mentem fel, így most pótoltam ezt is. Igazából ilyen kilátást az ingyenes kormányzati épületi kilátóból is lehet látni, legalábbis az esti fények egyformák. Lehet, hogy nappal innen több érdekességet látni. Ha már lúd, legyen kövér jelmondattal felmentem a legtetejére, a Speciális kilátóba. Annyira nem különbözött az alsó résztől, szerintem nem éri meg. És egy csomót kell sorakozni a lifthez utána, hogy lemehess, mert bár kis adagokban engedik fel az embereket, nagy részük hosszabb ideig bámészkodok, úgyhogy lefelé eléggé tumultus van. Még így az esti órákban is egész sokan voltak, de tömeg azért nem volt. A külföldieken kívül főleg japán párok jöttek ide randizni.
Miután kifényképezgettem magam, lelifteztem a torony aljára és visszamentem a metróhoz. Risa megállója közelében sok kajálda van. Éhes voltam már, úgyhogy beültem az egyikbe. Ez is előre fizetős cetlit adós automatás rendszerű volt. Bibindont ettem, ami koreai bibimbap rizságyon. Ez húst, tojást, valami zöldséget és kimcsit takar, amit jól össze kell kutyulni. Adtak mellé miso levest is, így most is ettem japánosat is azért! :)
Későn értem a lakásra, de Risa még nem volt otthon. Mondta előre, hogy barátokkal beülnek valahova. Később mesélte, hogy thai étterembe mentek. Az Marikónak is a kedvence, úgy látszik, népszerű. A lakásban egyedül sem unatkoztam, mivel egyrészt Ginger elszórakoztatott, másrészt volt tévé. És mivel csütörtök este volt, volt Himitsu no Arashichan is, amit szeretek. :P
Kádban ázás után és alvás előtt elköszöntem Risától, kizártam a macskát (bár a tolóajtót simán ki tudja nyitni), és bebugyoláltam magam estére.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése