Gunma és Couchsurfing

Gunmában az állomásra kijöttek elénk Yuka szülei kocsival és egy izgága kiskutyával és elvittek Yuka korábbi szálláshelyére, ami diákszálló szerű két emeletes ház. Alul most nem volt senki, felül pedig 3 egyetemista, de velük nem találkoztam. Persze itt sem volt rendes fűtés, úgyhogy gyorsan be is ültünk mind a kotatsu alá családostul. Itt viszont voltak gázrezsók, így a szobát is be tudtuk fűteni kicsit. Alul egy giccses nyugatias szoba van zongorával, reneszánszot idéző paravánnal és festményekkel, meg van két igazi japán szoba tatamival. Az egyik tatamis szobában volt az asztal, a másikban aludtunk Yukával. Yuka szülei aranyosak voltak. Az anyukája nagyon nyüzsgött, és még éjfélkor is csinált nekem mocsit. :) Az apukája olyan csendesen viccelődő visszafogott típus. Kicsit motyogva beszélt, úgyhogy őt alig értettem. Vendégként én mehettem először a fürdőbe, ahol egy gyors zuhany után betelepedtem a kádba. Otthon sem nagyon szoktam kádban fürdeni, így meg is lepődtek, hogy milyen hamar kijöttem. Ők jó sokáig áztatták magukat a késői óra ellenére.

Reggel fél 10-kor felkeltem, felöltöztem és próbáltam ébresztgetni Yukát, de hamar fel kellett adnom. Yuka anyukája áthívott a giccses szobába, mivel ott már ment a gázrezsó, aztán bekapcsolta az asztalos szobában is, úgyhogy visszatelepedtünk oda. Közben Yuka is összeszedte magát és jött velünk kávézni. Utána kocsival elmentünk yakimanjut enni, ami Gunma nevezetessége. Pálcikán megsütött édes kelttésztagombócok valamilyen édes szósszal megkenve. Az egyik változat magában volt, a másikban volt babpaszta töltelék. Finom volt, és jó népszerű is, mert a boltban jó sokan voltak. Ettünk mellé valami tokoroten nevű furcsaságot, ami nem jött be annyira. Hideg üvegtészta szerű étel volt, amire ecetet és szója szószt kellett locsolni. Yuka anyukája vett nekem ajándékba pácolt savanyúságokat, hogy vigyek haza a családnak.

Reggeli után elmentünk tatamit nézni, de csak hosszú fajta volt, ami nem fért volna be a bőröndömbe. :( Így helyette vettem egy alsó futon réteget. Remélem, ez be fog majd férni! :) Az egyik készséges bolti eladóval felcsavartattuk, hogy kisebb helyet foglaljon. Szerencsére nehéznek nem nehéz.

A bolt után megálltunk venni takoyakit és okonomiyakit ebédre. Az árusító standnál kisebb sor állt, ami annak a jele, hogy finomat árulnak. Tényleg finom volt, de sajna nem tudtam megenni mindet, mert a reggeli sem olyan rég volt még. Yuka vitt ki kocsival az állomásra, és szerencsére felfért a futon az ülés feletti polcra, így nem foglaltam sok helyet és kényelmesen utaztam. Megértem a vonaton alvó japánokat, mert engem is majdnem elnyomott az álom út közben.

Elnavigáltam magam a couchsurfinges szállásadóm által megadott találkahelyre, és vártam, hogy felismerjen, én ugyanis nem voltam olyan biztos abban, hogy fel fogom ismerni a sok japán arc között. Ken-san kicsit késett, kezdtem is aggódni, de aztán csak megszólított és még hasonlított is a profilképére. Jól beszél angolul, mert nemzetközi tanulmányokat tanult egyetemen és az óráinak fele angolul volt. Két éve csatlakozott a CS oldalhoz és azóta kb. 9 vendége volt már. Ő Dániában és Németországban próbálta ki a rendszert. Jófej, jól elbeszélgettünk. Megmutatta a lakást, adott kulcsot is, utána elmentünk beülni valahova. Egy zölden világító kis kávézóba vitt, ahol már törzsvendég. A boltos egy kedves nő volt, aki másodállásban angolt tanít, úgyhogy ő is jól beszélt angolul. Ken-san bemutatott, mint az új couchsurfösét, és később a bejövő többi vendégnek is. :) Egy bácsi kérdezgetett kicsit Budapestről meg a magyar nyelvről. Ő azt is tudta, hogy Budapest Budából és Pestből áll közte egy folyóval. Azt mondta, még iskoláskorából emlékszik erre. :) Később bejött egy másik törzsvendég, akivel viccelődtek, hogy mongol, mert kicsit félelmetes feje van. Megtudtam, hogy régen szumózott és nagyon sokat evett, de már abbahagyta és fogyott 40 kilót. Most masszőrként dolgozik és szumózókat is masszíroz. Kaptam tőle névjegykártyát, de drágán dolgozik, így szerintem most kihagyom a masszázst. :) Ken-san meghívott a kávéra és japános omlettre, úgyhogy holnap majd nekem kéne megvendégelnem. Lehet, hogy főzök majd paprikás csirkét, feltéve ha szereti a húst.

Ken-san két éve elkezdett zongorázni tanulni és minden nap szorgalmasan gyakorol. Lefekvés előtt játszott is nekem egy dzsesszes számot. Egész jól ment neki.

Azt nem is írtam, hogy meglepően meleg fogadott ebben a lakásban! Kis lakás, de épp ezért gyorsan be lehet fűteni a mini villanykályhával, amit Ken-san szerencsére szokott is használni, kivéve éjjel. Reggel csekkoltam a szobahőmérsékletet, és a kályha szerint 8 fok volt! Gyorsan kapcsoltam is be! Most egyébként esős idő van még mindig.