Dobon ismet keményen dolgoztunk, megtanultuk a másik rövidke bemutatkozó darabot is, aztán ki is dőltünk 2óra körül. Yukari elvitt minket kocsival egy szedd magad (és edd is meg) eper farmra. Egy hazikóban megvettük a jegyet, ami 1800 yen volt, és kaptunk egy fólia sátor számot, ami a 8-as volt. Odavezettünk kocsival és egy óránk volt annyi epret magunka tömni amennyit bírtunk. Ketten számoltak közülünk és 60 darabig jutottak. Én szerintem kicsit ez alatt teljesítettem. Kaptunk egy műanyag tálat, aminek egyik felébe a szárakat gyűjtöttük, hogy ne dobáljuk szét, és a másikba valami édesített tejes krémet adtak, mártogatni az epret. Utóbbit utántöltötték kérésre. Én fél óra alatt dőltem ki kb. Emelt ágyások voltal, így nem kellett hajolgatni és az eprek is szép nagyra tudtak nőni. Szórakoztató program volt, szerintem életemben nem ettem ennyi epret mint ma.
Utána elmentünk a Workmans nevű helyi Decathlonba, ahol a doboláshoz kerestünk cipőket. Én végül csak a bokámra vettem egy szorítót, mert kezdtem érezni ma kicsit, de páran egész sok mindent bevásaroltak.
Yukari viasszavitt minket a hotelbe, ahol szusszantunk egyet, aztán mivel csak eper volt az ebéd, szerveztünk egy vacsi kimozdulást. A vacsira csak 4-en mentünk, mert egyikünket megtalálták email-en az otthoniak, egy tagunk pedig csak akkorra tudott masszázst foglalni amikor enni indultunk. Megint bárétterembe mentünk, amit én néztem ki a neten. Sokféle étel volt, bár kihívás volt a teljesen japán menü. Segített megint Google, és a pincérlány is igyekezett magyarázni dolgokat. Mindenhez amit rendeltünk nyers káposzta járt, vagy levélként vagy csíkozva. A végén már nem nagyon bírtunk ránézni. Az ételek amúgy finomak voltak, főleg pálcikára felszúrt sült dolgok. A kedvencünk a bacon-be tekert sajtgolyó volt, bundázva, de ízlett a bacon-be tekert koktél paradicsom is.
Kíváncsi vagyok, eperről fogok-e álmodni ma vagy káposztáról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése