A Little Barrelben is jól aludtam. Eddig csak az első szálláson ébredtem kevésbé pihenten, de ott a párna is kemény volt. Reggelire a vendégházban ettem lekváros pirítóst és banánt, aztán elköszöntem Otarutól és elballagtam a vonatállomásra. Mivel este is esett a hó, nem mindig találtam meg a térkép által jelzett utat, és kicsit én is hókotró lettem a bőröndömmel. A vonatom Szapporó felé picit késett a hó miatt, kemény 9 percet. Felháborító. Természetesen legalább 10-szer elnézést kértek miatta. Sin-Szapporóban szálltam át Hakodate felé és már nem volt ülőhely, ezért a folyosón álldogáltam. A sok óriás bőrönd miatt még kevesebb hely maradt az embereknek, és a későbbi megállóknál már alig fértek fel az újfelszállók.
Noboribetsu volt az én célállomásom és miután ügyesen lenyomakodtam a vonatról bőröndöstül, tanulva a tapasztaltakból, egyből mentem is a helyjegy foglaló ablakhoz, hogy másnap nehogy ne férjek fel. Noboribetsu állomáson lépcsőzni kellett, ezért önkéntes nyugdíjas csomagcipelő bácsik várták az érkezőket, sárga mellényben. Mondjuk nekem nem lett volna szívem nyugdíjas bácsival cipeltetni az óriásbőröndöm. Szerencse, hogy az enyém pici és lehet vele lépcsőzni. Mázlim volt a csomagmegörzőknél, mivel volt még szabad nagyobb szekrény és volt is nálam 500 yen apróban, szóval gyorsan le is csaptam rá. Miután megszabadultam a csomagoktól, vettem buszjegyet egy automatából, aztán megtanulmányoztam a buszmenetrendet visszairányba. Kinéztem a fél 6-ra visszaérő buszt és gyorsan megírtam az esti szállásomnak, hogy akkorra kérem majd a fuvart.
A Noboribetsu onsen falu kb 15 perc volt busszal. A hely tele volt keletázsiai túristákkal, a hideg és a hóesés ellenére. Azért onsen falu, mert egy aktív vulkán közelében található, tele geotermikus aktivitással (értsd, enyhe kénes zsóriszag és gőzölgés) és ezért minden vize termál víz. Nemzeti park is van a vulkanikus terület körül, ahonnan jól rá lehet látni az egyik kráterre, amit pokol völgyének hívnak. Ez a Jigokudani, (de nem ugyanaz, ahova a majmok járnak fürdeni, az egy másik). A pokol völgye téma végig vonul az egész falun, ami tele van démon/kobold szobrokkal meg szögecses buzogányokkal.
Mivel egy körül érkeztem, bőven ebédidő volt, ezért gyorsan beálltam egy ramen sorba. Ez az Aji no Daiou bolthoz vezetett, ami népszerűnek nézett ki. A net szerint az ajánlott leves itt a curry ramen és a csípős ramen. A csípősnél kitaláltak olyan kihívást, hogy minden extra kanál csilipor után felszámolnak 50 yent, és aki megeszi a 10 kanáltól felfelé erősített levest, annak felrakják a nevét a dicsőségfalra, mellette jelezve, hogy hányas fokozatot ette. Lehet, módosítaniuk kellene az erősségen, mivel csak amíg ott voltam, három kínai ajkú is teljesítette a feladatot. Szerintem nekik meg se kottyan. Én maradtam a még kellemesen csípős curry ramennél, ami mellé fincsi gyozát is kértem. Jól esett a havas sorbanállás után. Kb. kettőre végeztem az ebéddel és elindultam felfedezni a környéket. Volt egy park három óránként kitörő gejzírrel, és rálátás a pokol völgyre. Sajnos sok túra útvonal le volt zárva a hó és a jég miatt, mint pl a völgybe vezető út is, amit 2019. március 20-ig felújítanak (ha valaki ellátogatna, szerintem ezt követően tegye, hogy egész közel tudjon menni a kráterhez). A kilátóból viszont lenyűgöző volt a táj.
Közben láttam rókát is. Kis cuki japán róka volt, szegényt lerohanták a túristák. Attól nem kell tartaniuk hogy veszett, mert Japánban nincs veszettség, ezért is nehéz behozni házikedvenceket.
A kilátónál megkértem valakit, hogy készítsen képet, utána cserébe én is csináltam a teljes 8 tagú családról. Aztán úgy tűnik, felcsaptam fotósnak, mert egy malájziai pár is gyorsan megkért, hogy fotózzam le őket is.
Utána felnéztem egy szentélybe, de nem volt annyira különleges. Lefelé eléggé csúszott a lépcső, ezért egy kínai apuka úgy döntött, inkább fenéken csúszik le, családja nagy örömére. Szerintem azért fájhatott neki, mert eléggé bukkanós volt. Én inkább a lépcsőt választottam.
A látnivalókat követően a Daiichi Takimotokan hotelbe mentem, ami egy óriási puccos drága hotel a pokol völgye mellett. Arról híresek, hogy 7 féle onsen vizű medencéjük van, melyek mind más más jóhatással bírnak az ásványi összetételüknél fogva. Szerencsére nem kell szállóvendégnek lenni, külsősök is befizethetik magukat csak a fürdőbe, 2000 yenért. Így is tettem, és meglepően élvezetes volt az élmény. Rendes japán onsen volt, vagyis külön a női meg a férfi részleg. Csupaszra vetkőztünk és kaptunk egy nagy meg egy kistörcsit. A kicsit be lehetett vinni magunkkal a medence részhez. A medencerész tele volt gőzzel a termálvíz miatt, főleg sziluetteket láttam. Először a szuhanyzóknál megtisztítottam magam, utána végigpróbáltam az összes medencét, mindig elolvasva, hogy melyik mire jó. A legtöbb a vérkeringést serkentette, és volt néhány ami a bőrproblémákra volt ajánlott. Volt egy "termálvízesés", amikor magasból csurgott le a víz és alá lehetett ülni egy jó kis masszázsra. Az egyik medence egy hideg és egy melegvizes körből állt, és ha váltakozva gyalogoltál körbe bennük, jót tett a keringésnek. A benti részben volt még legalább öt kisebb nagyobb medence, különféle hőfokokkal. Az öltözőben utána láttam, hogy a hófokok 38-42 között mozogtak. Persze jó vörös is lettem a végére, de jól esett. Az egyik medence pont a pokol völgyére nézett. Volt két kinti medence is, egy kisebb és egy nagyobb. Érdekes élmény volt ülni a szabadban csupaszon egy medencében, amikor mínusz 5 fok és hó van. A kilátás a havas bokrok és kőlámpás volt. Mázlim volt, mert a nagyobb medencében épp nem volt senki, ezért egyedül relaxálhattam benne. Fél 4-től ennél a medencénél bár is működik, és mindenféle alkoholt meg narancslevet lehet rendelni és iszogatni a medencénél. Mondjuk a termálvizet nem kötöttem volna össze alkohollal, de biztos ők tudják, mi illik hozzá a legjobban.
Amikor már kezdtem kicsit főni és szétázott a tenyerem, ideje volt elhagyni a fürdőt. Odakint alig éreztem a hideget, és valamiért fagyira vágytam. Így történt, hogy tejes fagyit nyalogatva sétálltam a hóesésben, és nagyon elégedett voltam mindennel. A buszmegállót egy kis információs pultos segítséggel sikerült megtalálnom és pontosan visszaértem az állomásra. A bőrönd begyűjtése után nem sokkal már érkezett is értem egy kisbusz a Hotel Izumiből.
A Hotel Izumi egy kissé korosodó kopottas ryokan, de amúgy rendesen karban van tartva, csak néhol icit szakadtas a tapéta a wc-ben. Miután levettem a bejáratnál a csizmám, kicsekkolásig nem is láttam viszont, valahova eltűntették. Mivel itt kirúgtam a hámból és teljes ellátást kértem, bejelentkezésnél meg kellett jelölnöm, hogy hánykor óhajtom a vacsit, a reggelit és az állomásra a fuvart. Nagyon praktikus volt az egész. A szobám két fős volt, úgyhogy nekem jó tágas. WC és egy csap volt benne, viszont fürdőszoba nem, mivel ennek a hotelnek is volt saját onsenje. Volt hűtőm, és tv-m is, szóval nagyon kis luxus volt a vendégházakhoz képest. Vacsoráig még bolt másfél órám, így gyorsan átöltöztem a helyi ryokan-köntösbe és lementem felfedezni az onsent. Itt egy belső és egy külső rotenburo medence volt, és megint jó hullámban érkeztem, mert odakint épp nem volt senki. A medencéből nappal a tengert látni, most ott sötétség volt. Viszont megvilágították a környező havas fákat és a hóban kisállat nyomait is láttam, fejem felett pedig az Orion volt és a hold. Rejtett kincs ez a hotel a kilátásávval és kinti fürdőjével! És szerintem nagyon jó áron volt, 9000 yen volt minden étkezéssel együtt ez az egy éjszaka. Örülök, hogy rátaláltam.
Vacsorára előre kellett választanom foglalásnál, hogy sertés sukiyakit vagy rákot preferálok. Gondoltam, eddigre már biztos jól teleeszem magam tengeri dolgokkal, úgyhogy a sertést választottam. Egy gyertyával fűtött mini jénaiban ott is volt a sertés sukiyakim, viszont azon túl kb. a vacsi 90%-a tengeri herkentyűből állt. Elvégre erről híres a környék, dicsekedniük kell vele. Nem bántam, szépen befslatoztam a sashimit, shrimpet, kagylót, egyebet és ittam rájuk egy kis sört. Furcsamód csak egy márka volt, és nem a Sapporo, ami ott van a szomszédvan, hanem Asahi.
A kiadós ryokan vacsit tv-zéssel pihentem ki, utána csakazértis lementem egy utolsó fürdőzésre. Elvégre maximálisan ki kell használni a lehetőséget! És de jó döntés volt! Pont esett a hó! Eddig csak a már leesett havas tájat csodáltam a kinti medencékből, mert a pokol völgyénél is pont csak azután esett, miután kiléptem a hotelből. Most kipróbálhattam azt is, hogy ülök a termálvízben, és nézem, ahogy hullanak az arcomra a megvilágított hópelyhek. A teljes relaxálásba kicsit bezavart egy non-stop beszélő kínai ajkú kislány, de egy kis idő után elmentek, és elcsendesedett a környék. Mondanom sem kell, ennyi termálfürdőzés után nagyon jól aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése