Reggel majdnem elaludtam mert elfelejtettem bekapcsolni az ébresztőt. De szerencsére még működött bennem az időeltolódás, és felébredtem 8-kor. A reggeliig így volt fél órám, ezért a reggeli fürdőzés már nem fért bele. A ryokan reggelim rizs volt, miso leves, saláta, kis főtt halszelet, alga, apróságok és grapefruit. Pont elég, hogy jóllakjak, bár a nattot azért hiányoltam kicsit.
Összepakoltam, és elvitettem magam a kisbusszal az állomásra. Hárman mentük, úgyhogy legalább most nem csak miattam furikáztak. Az állomáson már gyűlt a kínai ajkú túrista tömeg és mégjobban örültem, hogy van előrefoglalt helyem. A vagonszámot nem találtam meg egyből, de aztán egy kedves peronőr bácsi útbaigazított.
A Hakodatéba tartó Hokuto vonaton az tetszett, hogy volt a helyjegynek kis tartó az előttem levő szék hátulján, úgyhogy gyorsan bele is helyeztem, nehogy elkeverjem. Kalaúz mondjuk nem jött, és később sem nézte meg senki ezt a jegyet, szóval igazából arra volt, hogy jó helyre üljek.
Hát, elég hóviharos volt az út Hakodatéba! Néha a hófelhőtől alig látszott a táj. Izgultam, hogy mennyit fogok látni a városból azon az egy napon, amíg ott vagyok, de aztán szerencsére nem esett azért egyfolytában.
A szállásom ezúttal a Capsule Hotel Hakodate volt, ami az első kapszulahotel Hakodatéban. Nagyon szuper szállás volt, csak ajánlani tudom! A lobby tágas és világos és emellett hívogató. Vannak babzsákok, világtérkép ahol az utazók javasolják az országuk helyi látványosságait, társasok, zongora, gitár. A személyzet nagyon barátságos és lelkes, és a szoba is kényelmes. A luxus kapszulát fizettem, mivel így is olcsóbb volt az összes eddigi szállásnál a 2700 yennel, és ez abból állt, hogy az ágy el volt különítve kis folyosó résszel és asztallal együtt, ezért olyan volt, mint egy mini szoba. A fürdőben volt arctisztító készlet is és járt korlátlan számú törülköző meg pizsi. Valentin nap alkalmából pedig ingyen forrócsokit kaptam.
Becsekkolhattam másfél órával korábban, aztán nekivágtam a városnak. Elsétáltam a piros téglaépületes kikötőbe, ahol ettem egy tűrhető desszertet, aztán felvillamosoztam a Goryokaku parkba, megnézni a csillagalakú erődöt. Felmentem az ottani toronyba és láttam az esti kivilágítást, meg egy mini kiállítást arról, hogyan nyitották meg Japánt Perry kapitány hajói előtt. A Japán elszigetelődést követő nyitás ugyanis a Hakodate kikötőben történt, ezért is építették az erődöt, hogy védje a magisztrátusi irodát. Európai mintára lett tervezve, körülötte vizesárokkal. Télen a víz befagyott és az így keletkezett jéggel kereskedtek, nagy tömbböket vágva ki belőle.
Következőként visszavillamosoztam a kikötőhöz, mert onnan indúlt a felvonó a Hakodate hegyre. Figyelmeztettek, hogy a hóesés miatt nem biztos, hogy jó lesz a kilátás, de szerencsére egész jól rá lehetett látni Hakodatéra a felvonó tetejéről. Állítólag ez Michelin csillagos kilátás, Japán egyik leghíresebb esti kilátása. Jól kirajzolódott Hakodate félszigete, mivel ez a kilátó pont a déli csücsökben van már, és visszanéz Hokkaido felé.
Utána úgy döntöttem, gyalogolok a hotelig. Közben megálltam feltölteni a Suica kártyám, vettem még ki pénzt, és vettem pár ajándékot is. A hotelben mostam egy adagot és egész jól meg is száradt minden. Aztán kidőltem és aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése