A reggeli bogárészlelés után gyorsan elmenekültem a szállásról és elsétáltam a Nijo halpiacra, ahol a rák volt a legnépszerűbb kínálat. Utána felkerestem egy neten kinézett kávézót, ahol felszolgálták életem eddigi legcukibb lattéját. Valami kis szendergő manócska volt a latteart. Mellé kértem reggelire sajtos mézes pirítóst, ami nagyon fincsi volt, majd otthon is csinálok.
Reggeli után elnéztem az Odori Parkba, megcsodálni, hogy rombolják szét a fesztivál után a hószobrokat. Egy részéről már lemaradtam, egyedül a helsinki katedrális állt még. A többin bőszen dolgoztak már a markológépek. Kis csoportosulások alakultak a bámészkodókból, egyfajta katasztrófa turizmus ez is. Biztos van olyan, aki ezt élvezi a legjobban a hófesztiválból!
A fő haditervem az étkezés volt. Sajnos valamiért minden csak 11-kor nyit Szapporóban, legalábbis azok közül, ami engem érdekelt, úgyhogy nem ehettem egyiket reggelite, másikat ebédre, muszáj volt választom. Elhelyezkedése miatt a futószallagos sushit választottam végül, mivel amíg itt vagyok, ki kell használnom a friss tengeri ételeket. A Sapporo állomáson található Hanamaru sushizót néztem ki, ami nagyon nagyon népszerű volt. Ez ugyanaz, amit feladtunk Erikóval, mivel a várakozási idő akkor két óra volt. Hát, most sem volt rövidebb, viszont még nem voltam olyan éhes mint előző nap, így bevállaltam. Sorszámot kellett húzni és enyém a 109-es volt. A soron következő épp a 34-es vendég volt, szóval tényleg volt időm bőven. Annak örültem, hogy nem kellett ott ülni a sorban, hanem addigis tudtam nézelődni a bevásárló központban. Vettem is egy leárazott kéztörlőt, hogy minél jobban asszimilálódjak a japán társadalomba. Minden magára valamennyit adó japán hord magánál kéztörlőt, mert a nyilvános mosdókban általában nincs.
Visszanéztem vagy háromszor, de még nem következtem. Aztán legközelebb rémülten láttam, hogy már a 112-es következik!! Lemaradtam! Megijedtem, hogy elzavarnak, mivel nem voltam ott időben, de szerencsére csak egy picit kellett még várnom és beengedtek. A hely azért is népszerű, mert friss és a minőséghez képest nagyon jó áron vannak a sushik. Aki nem látta kedvenc választását épp a futószallagon, az rendelhetett a sushiséfektől. Ehhez ki volt rakva mindenki elé egy afag papír és egy toll, és fel kellett írni rá, hogy miből kérünk hány darabot,vkérünk-e wasabit és mi az asztalszámunk. Rendeltem tengerisünt, ikrát, rákot, fésűkagylót. Tényleg finomak voltak.
Ebéd után itt volt az idő átköltözni Otaruba, mostmár turista célból. A Little Barrel vendégházban várt a bőröndöm. Pont becsekkolásra értem oda, úgyhogy le is pakoltam a többi cuccom is. A vendégház egy nagy belmagasságú századeleji európai stílusú épületben volt. Nagyon eklektikus volt a belső dekorációja is. A fűtést egy rakás villanyrezsóval oldották meg.
Otaruban Elsőként felmásztam az első szállásomhoz, mivel ott felejtettem az egyik sminkem, és kérdésemre megírták, hogy még megvan. Nem bántam, mert fentről jó volt a kilátás, és legutóbb nem volt alkalmam fényképet készíteni. Most pótolhattam. Út közben ki volt írva, hogy ne fényképezkedjünk az út közepén, mert veszélyes. Kissé furcsának találtam ezt a figyelmeztetést, amíg meg nem pillantottam egy csokornyi kínai ajkú túristát, aki épp ezt csinálta. A helyi sofőrök nagyon kedvelhetik a túristákat.
Sikeres küldetésemet követően a központ és a kanális felé indultam. A kanálisnál a turista információs épület előtt épp meggyújtották az első gyertyákat a hóba vésett Otaru feliratnál. A kanális már ki volt gyertyázva és kezdtek gyűlni a turisták. Nyugatról keletre haladtam, és mindig volt valami újabb forma vagy alkotás, amit muszáj volt lefotózni. Hangulatos volt, még a túristákkal együtt is. Később, amikor fokozódott a tömeg, már a hangulat is változott azért.
Vacsira kaisendont ettem, és eddig ez volt a legfinomabb. Nevetséges, hogy két órát vártam a szapporói sushira, de az otarui kajáldába egyből bejutottam, és az utóbbi simán felülmúlta a sushizdát. A hely amúgy igen aprócska volt, tolóajtók vették körbe, az volt a fal, és pont annyi hely volt a pult körül, hogy le lehessen ülni. Ezért mindig azon a tolóajtón lehetett bejönni, ahol felszabadult a hely. A helyet Sawasaki Suisan no. 3-nak hívták és egy néni szakácskodott, egy lány segédje társaságában. A Little Barrell vendégházban ajánlották.
Otaruban az üveg is népszerű, mivel üveglámpákat vittek a halászok a tengerre és fellendítették az üvegpiacot. Sok üvegbolt található a településen és gyakori túrista ajándék.
A kanálison kívül még a településen szerte lehetett hóba helyezett gyertyákra bukkanni. Ahogy sötétedett, annyival könnyebbé vált ez a feladat. A régi vasút vonalán egész hosszú kiállítás volt havas-gyertyás alkotásokból. Különösen tetszettek a jégbe zárt préselt virágok. A posta előtt jégbe zárt bélyegek voltak, egy múzeum udvarában pedig hócsúszdát ástak a helyi önkéntesek. Bár jó sokan voltak, a tömeg inkább a kanális területére tömörült, így ez a másik helyszín hangulatosabb volt ilyen nyugisági szempontból. Ha valaki erre jár a fesztivál idején, ki ne hagyja Otarut és a havas gyertyafény ösvényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése