Reggel összekaptam magam, kicsekkoltam és ismét bementem Szapporóba. A 6 napos vonatbérletemből a mai napot terveztem felhasználni második napként, mivel már sok napom nem lesz itt, és fogynak a lehetőségek. Nehogy a végén még bukjak egy napot! Emiatt vonattal mentem be a fesztiválra, útközben csodálva a tengerpartot, amit hó borított. Láttam igen elszánt szörfösöket is a vízben. Nagyon profin hőszigetelő gumiruhájuk lehet, hogy így bírják télen is.
Szapporó állomáson megkerestem a hófesztivál külön buszjáratát, és pont elcsíptem utolsó felszállóként az akkor indulót. A busz a Tsudome nevű helyszínre ment, gondoltam, felfedezem ezt is így utolsó nap, hiszen Odori parkot már csukott szemmel is ismertem.
Tsudome szuper hely kisgyerekeknek! Olyan, mint egy óriási játszóház, melynek fele havas játék, másik fele kisvonat, ugrálóvárak mászóka, labirintus, stb. Annyira jó lett volna most gyereknek lenni! Így felnőttként a lehetőségek limitáltak voltak, és az egyiknél, a felnőtt hócsúszdánál már ki volt írva, hogy elfogytak a sorszámok a napra, pedig még alig volt dél. Így maradt a másik felnőtt attrakció kipróbálása: a hómobillal vontatott gumiszánkó/csónak. Ez fizetős volt, 600 yen, amit bepengettem, és beálltam a sorba. Aki sorrakerült, kapott bukósisakot, aztán beülést követően indult is velünk a hómobil. Készítettek mindenkiről egy profi képet, amit utána meg lehetett venni jópénzért.
Hát, nem tudom, a mögöttem levő kisgyerekek hogyan maradtak bent a csónakban, mikor engem össze-vissza dobáltak a hóbuckák. Ha tudom előre, hogy így felcsap az arcomba a hó, felvettem volna a síszemüvegem és akkor biztosan jobban élveztem volna. Enélkül kissé féltem, nehogy kiessen a konaktlencsém, de szerencsére átvészelte. Azért élménynek jó volt, nem panaszkodom.
Ezt követően körbejártam a kinti részt. Volt sok hócsúszda, mini hólabirintus, amiben kisgyerekek kergetőztek, hógolyós céltáblák, ahol a tökéletes hógolyókat műanyag hógolyó formázóval lehetett megformázni, ami olyan volt, mint egy nagy fagyiskanál. Egy hófalba emberfigurák voltak vályva, amibe beállva jó fotókat lehetett készíteni. Egy másik fotós élmény az volt, hogy belefekszel a hóba, míg a családod lapáttal beás a kép erejéig. Elvileg adtak hozzá vízálló réteget. Egy apuka nagy lendülettel lapátolta rá a havat két kacagó gyermekére, amikor arra jártam. Volt egy olyan labirintus is, amiben a falak között néha alagutak voltak. Ez csak kisgyerekeknek volt sajnos.
A kinti részek után bementem a fedett stadion épületébe. Egy falon világtérkép volt, és matricával lehetett jelezni, hogy ki honnan jött. A térkép alapján én voltam az ötödik magyar és a negyedik magyar lány az idei hófesztiválon. Japánnak és Hokkaidónak is volt külön térképe. Érdekes elemzést lehet majd készíteni belőle utólag. Tetszett az ötlet.
A stadion négy nagy részre oszlott, volt a kajarész, egy színpad, a felfújós ugrálóvár és játszóház dolgok, és az egyéb kategória. Utóbbiban volt a kisvonat, amit szobabiciklivel kellett működtetni. Amíg a cserekek kisvonatoztak, addig a szüleik tekertek, hogy haladjon a kisvonat. Szerintem zseniális dolog a szülők bevonására. Volt sebességszámláló is és meg lehetett próbálni megdönteni a napi rekordot. Azért volt helyi tekerőszemélyzet is, ha nem gyűlne össze elég lelkes szülő erre a célra.
Ebédre ettem mini dzsingisz kán tálat, ami bárány sukiyaki. Mivel mini volt, vettem mellé még rántottcsirke falatokat is, majd az étkezést és benti nézelődést letudva, visszabuszoztam a különjárattal Szapporó állomásra.
Mivel aktiválva volt mára a bérletem, úgy döntöttem, visszavonatozok kicsit Otaru felé, megnézni jobban a tengerpartot. Reggel azért nem tettem, mert siettem be a fesztiválra.
Szerencsére a bőröndöm nem volt nálam, nem kellett hurcolászni, mivel a holnapi szállásom, ami szintén Otaruban lesz, befogadta egy nappal korábban. Így Szapporóba csak a hátizsákomat vittem, egy napi cuccal.
A gyorsabb vonattal elmentem Otaruchikkoba és leszálltam sétálni kicsit. Szerencsére szép napos idő volt. Megnéztem a havas kikötőt, aztán kisétáltam az egyik kőmólón egy kicsit. Éppen horgásztak rajta, de nem nagyon volt kapás.
Séta közben készítettem szülinapi kártyát anyukámnak a hóban, és élveztem a talpamat melegítő kairo tasakokat.
Otaruchikko után már nem volt kedvem sokat vonatozgatni, ezért inkább a vonatról videóztam a partszakaszt, és csak Szapporóban szálltam le.
A fésztivál harmadik helyszíne Susukino volt. Itt jégszobrokat lehetett megcsodálni. A jégszobrok nagyon részletesek voltak, nagyon tetszettek. Különösen egy madár hallal a csőrében. A szponzoroknak is voltak cégre szabott jégszobrai, pl. Sapporo sörnek két nagy söröskorsó, egy tengeri herkentyűs étteremnek pedig jégyfalba zárt halak meg rákok. Sok képet csináltam, viszont kissé mókás, mert Susukino egy nagy piroslámpás negyed, ezért a szobrok hátterében sokszor kacérkodó lányok kacsingatnak az óriásplakátokról.
Itt is volt jégcsúszda, és itt már felnőttek is mehettek, ezért naná, hogy kipróbáltam én is! Jó móka volt!
Végül készíttettem magamról emlékképet, ami egész jól sikerült, ezért megvettem 1200 yenért a fizetős papírveziót, az ingyen járó minikép mellé. Legyen olyan kép emlékbe, amin én is rajta vagyok, ha már nem szelfizek, szelfibotozok.
Vacsorára rament akartam enni a listámon levő egyik helyen, de az első sajnos zárva volt, ünnepnap miatt. A másodikban alig voltak, úgyhogy egyből asztalhoz ülhettem. Mivel az ajánlott ramen a shoyu ramen volt, azt rendeltem, egy tojással. A tojás tökéletes volt. Kár, hogy Európában nem így csinálják általában.
A szállásom ezúttal a Susukinotól és a Nijo halpiactól nem messze található Yuyu Vendégház volt. Ez volt idáig a leghangulatosabb szállás, és mindenképp a toppon végezte volna, HA nem veszek észre egy ágyipoloskát!! Nem voltam benne biztos, hogy az e, de másnapra volt csípésallergiám, úgyhogy ezek után valószínű. Szerencsére csak reggel láttam a bogarat, úgyhogy addig legalább nagyon kényelmesen aludtam. Reggel jól leráztam mindenem, biztos ami biztos úgyhogy nagyon remélem, hogy nem hoztam magammal egyet sem! Kész mázli, hogy a bőröndöm biztonságban várakozott rám Otaruban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése