Reggel már nem kellett vissza gyalogolnom az állomásig, mivel pont mások is oda mentek, így együtt taxiztunk lefelé. A szállósadó bácsi kifizette nekünk a taxit, mert azt mondta, amúgy is levitt volna minket, csak most nem tud elszabadulni a recepcióról.
Első állomásom a következő szállás, a Guest House YaDo volt, és otthagytam a bőröndöm meg hátizsákom becsekkolás előtt. Megkérdeztem a recepciós srácot, hogy meddig kell este visszaérni és megnyugtatott, hogy ráérek éjfélig. Ezzel a tudattal elindultam ismét a szapporói hófesztiválra, retúr buszjeggyel.
A busz negyed 11-re ért be, amit megírtam Erikónak, egy couchsurfös lánynak, akivel előző nap vettem fel a kapcsolatot, hogy együtt lógjunk. Ő is turistaként jött, a déli Ishigaki szigetről, ami Okinawa része, és Taiwan mellett található, úgyhogy eléggé fázott az ottani 25 fok után.
Erikóval a hotel lobbiban találkoztunk és mentünk megnézni a fesztivált. Nem zavart, hogy már láttam ezeket, mindig lehet tenni új felfedezést. Most például beálltunk plüsshóemberes emlékképet készíteni, azonban csak a mini képet kértük, ami ingyen volt, nem fizettünk 1200 yent a nagy képért. Beálltunk egy ingyen meleg kávés sorba is, és kaptunk egy kesernyés dobozos kávét, ami azért kézmelegítőnek jó volt. Ebédre Erikó vegetáriánus éttermet nézett ki, de mivel vasárnap volt, kiderült, hogy zárva vannak. Utána sushival próbálkoztunk volna Sapporo állomáson, de ott meg két órás volt a várakozás! Így hát beültünk a szemközti étterembe, ahol kaisendont (sashimi rizságyon) ettem. Volt rajta rák, ikra, tengeri sün. Egy darabig elbeszélgettünk, aztán elmentünk Erikónak sajtot venni, mivel Hokkaidó híres a tejtermékeiről. A boltos a sajt mellé csomagolt jeges tasakot, hogy ne izzadjon meg, ha esetleg fűtött helyiségbe mennénk.
Erikó listáján szerepelt egy cukrászda, ahol csak negyed órát vártunk a leüléshez, ami Japánban semmi. Feleztünk egy fagyikelyhet és egy sajttortát. Utóbbi tetején reszelt sajt volt, ami meglepett, de passzolt hozzá.
A beszélgetés során kiderült, hogy mindketten szeretünk karaokézni, úgyhogy természetesen nem hagyhattuk ki ezt az alkalmat!
Karaoke előtt beugrottunk leadni Erikó sajtját a hotelében, aztán befizettük magunkat másfél óra éneklésre. Próbálkoztam Arashi számokkal is japánul, és a rappen kívül egész tűrhetően tudtam követni. Erikónak meglepően mély hangja volt, de mentek neki magas hangok is. Jól elszórakoztunk.
Utána még nem ért véget a nap, mivel kitaláltuk, hogy felmegyünkba Sapporo torony tetejére, megnézni az esti fényeket. Nem olyan magas a torony, de az Odori Parkra szépen rá lehet látni fentről, úgyhogy láttuk a hófesztivál esti kivilágítását is. Egyes hószobrokra fényvetítettek. Sajnos valahol útközben Erikó elhagyta az egyik kesztyűjét. Kíváncsi vagyok hány félkesztyűt találtak a fesztivál alatt, mivel én is legalább 5 embert figyelmeztettem, hogy elhagyta és nem vette észre.
A toronyból speciális alkalomként, hófesztivál révén legyalogolhattunk lépcsőn is, a lift helyett. Kicsit vicces volt, hogy ez a speciális esemény, de persze kipróbáltuk, és lelkesen integettünk a liftezőknek a lépcsőről.
Vacsira a fesztiválon vettünk panírozott sajtrudat. Az enyémben virsli is volt.
Aztán sietnem kellett, hogy elérjem az utolsó buszomat Otaru felé. Kicsit aggódni kezdtem, amikor elsőre nem találtam a megállót, mivel a google térkép nem oda mutatta, ahol ténylegesen volt, de aztán meglett. Elköszöntem Erikótól és visszabuszoztam a szállásra. Közben volt még egy kis aggodalom, mert a foglalásvisszaigazolásban az állt, hogy csak 10-ig lehet becsekkolni. Reméltam, hogy nem értettem félre a recepcióst az éjféljével, mert nagyon nem akartam a fagyban éjszakázni.
Aztán kiderült, szerencsére, hogy felesleges volt az aggodalom, tényleg éjfélig volt recepció és velem egyidőben még két másik vendék is érkezett. A YaDo vendégház sima emeletes ágyas hostel szobás volt. Talán 8 ágyas, de mivel naponta máshol vagyok, ez a részlet már nem rémlik. A fürdőszoba viszont nagyon tágas volt és új kinézetű. A női alvórész külön kódos ajtóval volt leválasztva a többi résztől.
Eddig, fürdőszoba szempontból ez a kedvenc, csak sajnálom, hogy nem adnak papucsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése