2018. november 16., péntek

Koreai kalandozások - első nap (2018.11.16)

Mivel mehetnékem támadt, kicsit szüneteltetve Japánt, úgy döntöttem, hogy meglátogatom Koreát. Igen, a délit. A török légitársasággal utaztam, most először, és nem volt panaszom velük. A Budapest-Isztambul járat elég üres volt, majdnem mindenhol szabad maradt a középső ülés, így kényelmesen elfértünk. Bár csak kétórás volt az út, már ezen a gépen is volt ülésbe szerelt képernyő, ami ritka ilyen távra Európában, így meglepett. Késtünk az indulással fél órát, ezért csak másfél órám maradt átszállni, de szerencsére simán elértem a csatlakozást, annak ellenére, hogy az isztambuli reptér elég hatalmas. Még az is belefért, hogy beugorjak a duty free boltba ajándékot venni a Couchsurfing-es szállásadómnak, akinek a reggeli nagy kapkodásban otthon felejtettem a magyar szuvenírjét. Sebaj, mert már úgyis volt magyar vendége korábban, ezért tőlük biztos kapott valami magyarosat. 


A reptéren két órás az ingyen wifi és megtévesztően azt írják, hogy be kell kapcsolni a roaming-ot, hogy megkapd hozzá az SMS-kódot, pedig nem is. Tanulva a japán utamból, első dolgom volt még a gépen a roaming kilövése! A beszálló kapunál töltők is vannak, így a mobilok jól el vannak látva.


A második repülési szakaszon egy fiatal ukrán lány mellett ültem, aki rendes és csendes utitárs volt. Kíváncsi lettem volna, hogy ő milyen célból megy koreába, de a fülhallgatóból azt olvastam ki, hogy ne zaklassam inkább, így nem cseverésztünk. Az időt ehelyett olvasással és alvással töltöttem, bár az utóbbi nehézkesen ment sajnos, úgyhogy fáradtan és fejfájósan érkeztem meg a 10 és fél órás út végén Szöulba. 


A bevándorlás és vámos kapun is gond nélkül átjutottam, itt is, mint Japánban volt fénykép és ujjlenyomat vétel, majd a csomagom is rendben befutott. A reptéren elsőként egy abc-t kerestem, ahol T-money kártyát vettem, ami a japán Suica illetve a londoni oyster kártya koreai verziója. Feltöltöttem 10000 wonnal, aztán a szemályvonattal bejöttem Szöulba. Nem volt bonyolult, mert minden ki volt írva a vonaton angolul, és az angol mellett kínaiul meg japánul is. Az első furcsaság egy nő volt, aki úgy haladt át a vonatkocsin, hogy közben négy lépésenként kimondta Jézus Krisztus nevét. A második a reklámképernyőn kijelzett műsor volt, ami épp azt elemezte, melyik macskaalom az ideális, kakiló macskákat mutogatva... 


Szöul állomáson beadtam a bőröndöm négyórás megőrzésre, aztán sétáltam egyet a környéken. Találtam sok divatos kávézót és pár étteremnek tűnő helyet de, bár éhes voltam, egyikbe sem mertem beülni egyedül, főleg, mivel gyér koreai tudásom miatt és képes menü hiányában nem igazán tudtam, milyen ételt kínálnak. Végül a boltban vettem egy koreai sushitekercset, azaz gimbap-ot és örültem, hozy lehet kártyával fizetni. A bőröndösnél is lehetett így eddig csak a közlekedési kártya feltöltésénélnkellett készpénzeznem. 


Mivel még volt időm, vettem az egyik kávézóban kávét, hoszen a latte az latte, és nézelődtem tovább. Szöul állomásnál találtam egy felüljárót, amit rózsákkal és egyéb növényekkel, meg kék hangulat világítással dobtak föl. Még egy élőzenés zongorista is volt rajta, így nagyon hangulatos volt. Egy parkban gyerekek fociztak, egy sarki zöldségesnál kínai kelt mostak a nénik a kimchihez, zajlott az élet. 


Miután begyűjtöttem a bőröndöm, visszametróztam egy megállót Gongdeokba, ahol a Couchsurfing-es szállásadómmal Shopie-val volt találkozóm. Még mindig volt egy kis időm, így itt is nézelődzem kicsit, bár bőröndöstül macerásabb volt, főleg mivel a kús utcákban nem, vagy nagyon keskeny volt a járda. Ez a rész tele volt kis éttermekkel és beülős helyekkel. Illatozott a koreai BBQ. 


Sophie-val sikeresen megtaláltuk egymást, és elvitt a lakására, ami egész tágas és kényelmes. Van egy 13 év körüli szép fehér cicája, aki kissé bizonytalanul méregetett engem és a bőröndömet, de azért befogadott ő is. Vendéglátóm egy harmincas koreai lány, szintén jogász és nagyon kedves. Szerencsémre nem volt túlzottan fáradt, és elvitt egy helyi étkezdébe, ahova vágytam, de egyedül nem mertem volna bemenni. Csülkös helyre mentünk, és azt is rendeltünk, de a ház ajándékaként kihoztak hozzá egy teljes disznótorost! Eleve a csülök is egy nagy halom volt, járt mellé salátalevél, amibe fel lehetett göngyölni a falatokat, két fajta kimchi, valami egyéb shrimpes csípős szósz, koteai miszó paszta, jó sok foghagyma és csípőspaprika. Emellé rendeltünk egy üveg sört. A ház ajándékaként egy tálat kaptunk főtt sertésmájjal, helyi véreshurkával, tüdővel, valami porcos sertésrésszel, melyek disznótoros emlékeket idéztek és egész nosztalgikus volt. Kaptunk egy tál bugyogóan forró levest is, benne szintén disznótoros elemekkel, melyet már égész jól megettünk volna, de közben elvitték újra megmelegíteni, és ismét teleszedve hozták vissza! Ha mindenkinek ennyi ételt dzolgálnak fel, akkor vagy a koreaiak nagyon sokat bírnak enni, vagy sok felesleges ételmaradékot termelnek. Sophie azt mondta, tilos újrafelhasználni a maradékokat, úgyhogy akkor jól mehet a moslékos biznisz. Mondanom sem kell, nagyon jól laktam és a hely is nagyon helyi és hangulatos volt. Ennél koreaibb nem is lehetett volna az első vacsora élményem. És persze itt is lehetett kártyával fizetni, ezért meg is vendégeltem kedves szállásadómat, akivel lehet, hogy még találkozom az út során, mert hívott vasárnapra kirándulni. 


Jól alakul a kiruccanás, izgatottan várom a többi napot!


Nincsenek megjegyzések: