Erre a napra kirándulást terveztem a Gwangmyeong barlangba. A barlan régen ércbánya volt, ahol a japánok dolgoztatták a megszállt koreaiakat, aztán menedék volt a Koreai háború idején, majd elöntötte a víz és sokáig nem használták, csak sózott rákok tárolására. Olyan harminc évig elhagyatott volt, majd 2011-ben újjászületett, mint kulturális élménypark. Egész mély bánya, 9 szintes és különböző témákra van osztva.
Rögtön az első barlangfolyosó apró fényvilágítást kapott, olyan volt mint egy fényalagút. Utána föld alatti növény termesztést láthattunk és akváriumokat, kisebb halakkal, meg egy egész nagy szingapuri sárkányhallal, aminek tenyésztési száma és tanúsítványa is volt. A halak után az arany szakasz következett, ahol a teljes barlanrészt befestették aranyfestékkel és egy gazdagságot hozó kabala szoborral lehetett fényképezkedni, amit természetesen meg is tettem.
A földalatti világ nevezetű rész volt a barlang legmélyebb látogatható pontja, innen lehetett egy külön ágon befizetni a szellem barlang részre, amit most kihagytunk. Bár ha az előttünk haladó három nagyon vidám és lelkes néniből álló csapat arra vette volna az irányt, őket megnéztem volna azért!
Helyette a fantasy részbe követtük őket, ahol a Gyűrűk urán dolgozó Weta csapat által készített nagy sárkány és Gollum fogadtak minket és a vidám nénik megkértek, hogy csináljak róluk közös fotót, sárkányostól. Itt voltak kiállítva továbbá a nemzetközi fantasy látványtervező verseny nyertesei és kiemeltjei. Volt pár különösen látványos kép, meg humorosabb szelfiző képzeletbeli lények.
Utána áthaladtunk az örök fiatalság kapuja alatt és lépcsőztünk felfelé a következő szekcióba, ami a barlang történelmét és szerkezetét mutatta be, mini múzeum formájában. Végül pedig borkóstoló és borbolt várt minket, de csak én kóstoltam, mivel francia utitársam elmondása szerint érzékeny a rossz borokra, nem akart csalódni. Mondjuk jól döntött, mert tényleg nem volt valami jó az a bor.
A boros részből még nyílt egy étterem, de oda nem mentünk be, hanem visszafordultunk a vendégköny irányába, ahova beírtam megjegyzésként az utóiratba, hogy hiányoltam a világ borait felsorakoztató vitrinből a magyart. Francia bezzeg volt tömegével. Bár a francia, különösen Párizs nagyon népszerű mindenfelé. Szöulban például szinte minden második sarkon a Paris Baguette nevezetű péksütemény lánc figyel.
A barlang kijárata és bejárata egy elágazásban találkozott, ahol "fénykardos" alkalmazottak irányították az érkezőket és távozókat a megfelelő irányba. Ahogy közeledtünk, nekünk is mutogatták a kijáratot, mi azonban megleptük őket, és újra kezdtük a túrát, ugyanis az akváriumos részből volt az átjárás a koncertterembe, amit először kihagytunk mert éppen nem ment műsor. Én már akkor is belestem kicsit és gondoltam, Franck is biztosan megnézné, mivel tágas barlangi csarnok, ami műsor nélkül is érdekes. Ha meg is lepődtek, szerencsére nem szaladtak utánunk a fénykarddal. Jól döntöttünk, hogy visszanéztünk, mivel most nyitva volt a terem és már gyülekeztek a nézők a műsorra. Mi is elvegyültünk köztük, majd hamarosan kezdődött a fényvetítés. Története nem igazán volt, de jól nézett ki azért. Utána kihívás előtt álltunk, mivel ugye megint ellenkező irányba kellett mennünk, ha nem akartuk újrajárni a teljes barlangot, viszont a terelők elállták az utat. Próbálkoztunk az Exit szóval, de mindenáron le akartak küldeni minket a lépcsőn. Nem hagytuk magunkat, és végül az "out" szó lett a megoldás, amire megnyílt az út a másik irányba, az elágazáshoz vezető közelebbi folyosóra. Megtanultuk, hogy ha valamit tagadni vagy tiltani akarunk, akkor először határozottan kimondjuk a dolgot, utána egy még határozottabb "No"-val. Pl. "Föld alatti világ - No!" Persze nyilván nem magyarul.
Kint visszabuszoztunk a vonatállomáshoz, és a környéken kerestünk valami ebédet. Koreai szusira esett a választásom így egy kimbap helyre mentünk, ahol senki nem beszélt angolul és a menü is koreai volt. Franck a bolt falán levő képek közül bökött rá egyre, én meg az első kimbapra a menünk, ami sertéshúsos volt. Megúsztam az ételrulettet, finom volt és jól laktam.
Szöulba visszatérve meglátogattuk Sejong király szobrát és a neki szentelt múzeumot is. Sejong király vezette be a koreai írásjeleket, egy csomó tudományos meg zenei eszközt és magát a koreai zenét, úgyhogy ódákat zengtek róla. Utána beültünk egy kávézóba kávéra és édességre, majd elmentünk utam egyik korai állomására, Gongdeokba koreai bbq-t enni. Ezúttal marhát is rendeltünk a sertésen túl és nagyon finom omlós volt. A szodzsujuk viszont kevésbé volt jó.
Vacsi után sétáltunk a környéken, majd csatlakozott hozzánk Hyangsuk, akinek azt a kihívást adtuk, hogy találjon egy olyan beülős helyet, ahol adnak sört és teát is és még nyitva van. Az első helyről sajnos kiderült, hogy este csak alkoholt szolgálnak fel, teát nem, ami mondjuk kissé furcsa nekem, de ez van. Viszont a közelében volt egy másik hely, ami teljesítette elvárásainkat, adtak sörr, teát és kávét is. Csak rendelni kellett minimum egy ételt, amit vidáman teljesítettünk. Ismét élveztük Hyangsuk társaságát, jól elbeszélgettünk, aztán ideje volt elbúcsúzni és visszatérnünk szállásunkra. Sokkal hidegebb lett közben az idő és ahogy kiléptünk a bárból, esett az eső is sajnos. Remélem, a többi napra nem húzódik át, mert az előrejelzés nem mutatott esőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése