Szerencsére nem tört össze a függőágy, de azért jól esett kinyúztózni reggel. Rin megmelegítette a tegnapi miso levest és azt reggeliztük rizzsel meg nattoval. A natto autentikus igazi szójabab volt, ami nem dobozba volt csomagolva, hanem szalma csomóba volt betekerve, ahogy elteszik erjeszteni. Rin hozta ajándékként valahonnan vidékről. Fincsi volt. Vettem tőle egy reggeli kávét is, aztán átpakoltam a bőröndömet, hátha csoda történik és felszabadulnak benne helyek. Sajnos nem történt ilyesmi.
Kedden ugyan zárva volt a kávézó, de Rin elfelejtette kitenni a táblát erről így be is tévedt pár vendég, akit nem akart elküldeni. Kettőig maradhattak, mert akkor kellett mennie a nemzetközi iskolába dolgozni, úgyhogy én is maradtam még vele addig.
Miután elmentek a vendégek, bezártunk és felkerekedtünk mi is. Elballagtam az állomásra, és bevonatoztam Shinjukura, kiváltani a JR vonatbérletemet. Ezt az öt naposat használtuk tavaly ősszel is, és már csak a Niigatába szóló retúrjeggyel visszajön az ára, így megéri. Hamar kiváltottam, annak ellenére, hogy a visszaigazoláson Mr. szerepelt és a teljes útleveles nevem sem volt rajta, ami miatt kicsit aggódtam, de végül nem okozott problémát.
Nem volt sok tervem erre a napra. A következő szállásadómmal 7-re beszéltem meg a találkozót, így még volt időm addig. Azt találtam ki, hogy elmegyek ebédelni a listámon szereplő egyik ramen helyre, viszont a google szerint csak egy volt nyitva. A legtöbb ugyanis általában bezár délután 3 körül és csak vacsorára nyitnak újra. Maradt tehát az az egy, ahova sajnos bőröndöstül gurultam, mivel a bőröndöm nem fért be egyik kisebb állomás szekrényébe sem, a shinjukuin pedig foglaltak voltak a nagyszekrények. Nem volt olyan kellemes a bőrönddel sétálgatni, így különösen nem örültem, amikor az étterem ajtaján egy zárva felirat fogadott. Kiderült, hogy az obon ünnep miatt öt napra bezártak és csak két nap múlva lesznek ismét, így ugrott a ramen. Út közben láttam egyéb éttermeket, de nem volt kedvem ismeretlen helyekkel kísérletezni, így inkább elindultam Shimo-Kitazawa állomésra, ahol korábban találkát beszéltem meg Rinnel. Azt terveztük, hogy majd elmegyünk desszertet enni, de így késői ebéd lett belőle. Curry levest ettünk csirkével és zöldséggel, ami elvileg Hokkaidón népszerű étel. Nem volt rossz, de azért hiányzott a ramen.
Utána még nézelődtünk a környéken lévő boltokban és könyvesboltban, majd igyekeznem kellett a következő találkámra. A következő szállásadóm az egyetlen olyan új couchsurfös volt, aki tudott most fogadni. Nana a Setagaya kerületben lakott, ami fél óra a központtól. A közeli állomáson találkoztunk és elvitt a lakásába, ami nagyon picike tipikus japán lakás. A bejárat a szobakonyhára nyílik, amiből nyílik még egy háló és egy icipici fürdőszoba. Én a szobakonyhában kaptam helyet az étkező asztal mellett leterített futonon. Nanával még ismerkedtünk kicsit, aztán mentünk aludni. Kicsit meleg a lakás, de barátságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése