Na elkiabáltam, mert a shinagawai vendégházból 10-ig kellett kijelentkezni. De nem is volt baj, mert Rinnel 11-re beszéltem meg a találkozót, így időben tudtam érkezni. A vendégházban járt ingyen kávé, így csak azután merészkedtem ki a melegbe, miután felhajtottam egy pohárral. Japános pontossággal érkeztem a találkozó helyre, Mitaka állomásra, majd hamarosan befutott Rin is és elnavigált a függőágyas kávézóba ahol dolgozik. Nagyon hangulatos kis emeleti helység, ahol kellemes volt a légkondi. Ott volt a két tulaj is, Yuu és Kazuma, akik voltak olyan rendesek, és megengedték, hogy ingyen megszálljak a kávézóban egy éjszakára. Rin ugyanis már elköltözött egy igen pici lakásba, ahol nem tud fogadni ottalvó vendégeket, így ilyet tudott felajánlani nekem, én meg éltem a lehetőséggel, mivel még sosem aludtam függőágyban, főleg nem egy japán kávézóban.
A kávézó este 11-ig volt nyitva, így volt is pár fizető vendég odabent, és én is rendesen kifizettem a Rin által elkészített jegeskávémat. Aztán elmentünk ebéd után nézni. Most egész kivételesen nem rament ettem, hanem natto udont. Volt a tetején egy nyers tojás is, ami még ilyen melegben sem zavart, mert mivel a japánok sok nyers tojást esznek, nagyon odafigyelnek a tojás frissességére.
Még visszatértem a kávézóba pihegni egyet, utána amíg Rin 4-ig dolgozott, elindultam sétálni egyet a környéken. A közeli Inokashira parkot néztem ki, mert nagy és tava is van és a fák miatt hűvösnek ígérkezett. A parkban található a Ghibli múzeum is, ahol korábban már jártam. Ahogy sétálgattam a park árnyas fái között, kezdett egyre jobban elsötétülni az ég és a távolban morajlások hallattszottak, közeledett egy nagynak ígérkező zuhé. Gyorsan jött, ezért amikor megéreztem az első cseppeket, gyorsan behúzódtam egy fal nélküli pihenőhely teteje alá, hogy ott várjam ki az esőt. Na ilyet legközelebb nem teszek! Amint közeledik, vagy visszafordulok, vagy bemegyek valami zárt helyre. A zuhé ugyanis szeles és erős villámlásokkal teli vihar lett valójában, ami egy órán keresztül tartott. Szerencsére volt két másik menedéktársam is, egy bácsi meg egy fiatal srác, így nem egyedül kellett kivárnom a vihart, ami elég félelmetes volt néha, mert nagyon közel csapódtak a villámok! Kettő különösen közel volt, úgyhogy ijedtemben el is dobtam az esernyőmet, nehogy odavonzzam valahogy. Még csak az hiányozna, hogy belémcsapjon a villám! Olyan egy óra múlva kezdett végre enyhülni és megjelent a srác barátnője egy esernyővel, így ketten maradtunk a bácsival. Megállapítottuk, hogy a távolban már süt a nap, úgyhogy hamarosan eláll, de elég nehezen akart elállni, ezért elköszöntem végül és elindultam az ernyőmmel vissza a kávézóba.
Sikerült visszatalálnom és örültek, hogy nem áztam szét. Inkább nem merészkedtem ki ezután, csaknbent relaxáltam inkább, aztán Rinnel elszaladtunk a közeli boltba hozzávalókat venni a paprikás csirkéhez. A külföldi élelmiszer részlegen találtunk Pick szalámit is, amit Rin szintén megvett érdekességként.
A vacsi fúziós volt, mert a nokedlis paprikás csirke mellett készült miso leves és goyás rántotta. Most ettem először goyát, aminek a magyar nevét nem tudom. Úgy néz ki mint egy rücskös uborka, Okinawán népszerű és kesernyés íze van. Ez a goya Yuu kertjében termett, és szerencsére annyira nem volt keserű. A nokedli majdnem elmaradt, mert Rin véletlenül felhasználta a maradék tojást a miso leveshez, de Kazuma volt a megmentőnk, mert gyorsan elszaladt tojást venni. Megérte, mert a nokedli be szokott jönni a japánoknak. Most is nagy sikere volt.
Vacsi után megérkezett még egy srác, aki finom matchás fagyit készített nekünk desszertre és cserébe megkapta a maradék vacsorát. Aztán Rinnel elmentünk egy közeli sentoba, ami nem termálvizes fürdőház, és általában azok járnak oda, akiknél nincs fürdőszoba. A kávézóban nem volt zuhany vagy kád így a fürfőház maradt. Ez egy egyszerű és régies változat volt, nem volt benne dekoratív mozaik. Rin elmondta, hogy van külön sento művész, aki készíti a sentoban található csempemozaik képeket, amelyek között általában megtalálható a Fuji hegy. Egyebekben a sento is úgy működött, mint az onsen, egy szobában levetkőztünk, majd a vizes helyiségban megtisztálkodtunk, végül beültünk a medencékbe ázni. Jól esett, bár sokáig nem bírtam, mert volt vagy 42 fokos.
Fürdés után visszatértünk a kávézóba, ahol Már csak a később érkezett srác maradt még dolgozni kicsit valamin. Mint megtudtam, régebben sok Arashi számot hallgatott, így Rin felrakta a youtubon és együtt dúdolgattuk a darabokat. Még Rin is dolgozott kicsit a gépén, aztán ketten maradtunk és elhelyezkedtünk az alváshoz. Rin is velem maradt a kávézóban, hogy ne legyek egyedül este. Először a füldön lévő matracra heveredtem, de miután lekapcsoltuk a villanyt, egér hangokat hallottam a fejemnél a falban, ezért inkább felköltöztem az egyik függőágyba. Nem mondom, hogy a legkényelmesebb éjszakám volt, de nem is volt vészes. A repülőnél sokkal jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése