A kapszula nem volt vészes. A légkondi kevésbé volt zajos mint a tavalyi Bay hotelben. Csak az volt zavaró, hogy az emeleten egy légtérben volt vagy 14-16 kapszula, azaz sokan voltunk, így kb. hajnali 2-ig volt ki-be járkálás. Belépéshez pedig egy pittyegő kódot kellett mindig beütni az ajtón, ami egy idő után idegesítő volt kissé, főleg, ha valaki elsőre nem találta el. A taktikám ezért az volt, hogy 2-ig fülhallgatóval tévéztem, kivárva, hogy lecsendesedjenek a dolgok, majd onnantól már tudtam aludni.
11-kor elhagytam a szállást és elindultam bőröndömmel Shinagawa felé. Nem tudom, mi történik, de mintha egyre nehezebb lenne ez a bőrönd, pedig nem is vettem semmit. Mivel utolsó percben foglaltam ezeket a szállásokat, mert reméltem, hogy visszajelez egy couchsurfös, nem tudtam egy helyre foglalni mindhárom napot. De így legalább mindig van valami fix programom. A shinagawai ugyanaz a vendégház volt, ahol tavaly tavasszal is megszálltunk, így könnyen odataláltam. Mivel a bejelentkezés csak 4-től kezdődött, így persze nem volt ott senki. Viszont az ajtó nyitva volt, ezért fogtam és becsempésztem a bőröndömet a folyosón sorakozó bőröndsorba, mint valami gyanús besurranó. Már visszavettem a szandálomat, mikor rájöttem, hogy valamit elfelejtettem kivenni a bőröndből, így visszalopóztam rámolni kicsit, majd ismét ki. Mondjuk ennyit arról, hogy mennyire "megőrző" a csomagmegőrzőjük. De a lényeg, hogy nem kellett cipelgetnem egész nap. A telefonom emlékezett a vendégház wifijére, úgyhogy gyorsan írtam Yuuki nevű ismerősömnek, hogy hol és mikor találkozzunk. Őt onnan ismerem, hogy tavasszal nálam szállt meg budapesti útja során. Mivel még most végez egyetemen, nem dolgozik, úgyhogy ráért napközben összefutni. Shibuyába beszéltük meg a talit, a Tower Records zenebolt előttre. Jó ötlet volt, mert a zeneboltban jó hűvös volt, így kellemesebb volt ott várakozni mint odakint a fülledt meleg időben, ami most különösen fülledt volt.
Sikeresen megtaláltuk egymást Yuukival és elmentünk ebédet keresni. Az ebéd nem más volt, mint ramen. Yuuki elvitt Shibujában egy eldugott emeleti pici ramen kajáldába, ahol állítólag finom shio rament adnak. A ramen családnak ezt az ágát még nem kóstoltam, így ideje volt megpróbálni. A hely arról volt még híres a helyiek körében, hogy egy japán humoristának az étterme, ami magyarázta, hogy miért van tele a fal autogrammos táblácskákkal. Szárított minirákos shio rament rendeltem, de megállapítottam, hogy nem vagyok shio ramen rajongó. Túl ízetlen volt a leves nekem. Állítólag aki jó shio rament tud készíteni, annak megy a többi is, mivel abból a legnehezebb elővarázsolni az ízeket az egyszerű alaplé miatt.
Ebéd után kerestünk valami desszertes helyet, ahol gyugodtan tudunk ücsörögni, anélkül, hogy a várakozó vendégek kiutálnának minket. A hikarie bevásárlóközpont 8. emeletén tértünk be egy tradicionális japán édességeket kínáló kávézóba. Kissé drága de finom hideg zöld teát rendeltem, karamellás mandula rágcsával. Szép esztétikus képet csináltam róla, de csak emiatt azért nem érte meg talán. De legalább ráláttunk a híres kereszteződésre is. Beszélgettünk kicsit, aztán rávettem Yuukit, hogy játszon velem taiko no tatsujint, mert érkezésem óta még nem kerítettem rá sort. Játszottunk két kört, utána elbúcsúztunk, mert sietnem kellett a következő találkámra.
Takuyával találkoztam következőként, akit szintén couchsurfingről ismerek. Ő már szerepelt a blogomban, mint aki egy egész sülthalfejet rendelt nekünk tavaly tavasszal, ami akkora volt majdnem mint a fél asztal. Most golfozni volt a főnökével és onnan visszafele futottunk össze. Beültünk egy cipőlevevős bárba iszogatni, csipegetni és beszélgetni. Szeretek vele találkozni, jó beszélgetőtárs, és most az ajándékát sem felejtettem el elhozni, mint a múltkor. A kisfiának is hoztam agyagsípot, aminek remélem, örül majd. Elég nehéz gyerekeknek magyaros ajándékot találni. Tippeket szívesen fogadok!
Takuyától elköszönve igyekeztem, hogy 10 előtt visszaérjek a vendégházba, mert csak addig volt bejelentkezés. Na meg kíváncsi voltam, meg van-e még a becsempészett bőröndöm. Persze megvolt. Véletlenül pont azt a szobát kaptam, ahol legutóbb is voltunk, és pont ugyanazt az ágyat is. Csak most a családom helyett két kínai nő volt a szobatársam. Az egyik beszélt japánul, így japánul kommunikáltunk. Elmondta, hogy a másik, akit csak itt ismert meg, nem beszél csak kínaiul, úgy utazgat egyedül. Először nagyon bátornak gondoltam, de aztán belegondoltam, hogy az írásjelekkel papíron biztosan meg tudja értetni magát Japánban, így annyira nincs elveszve. Vagyis más, mintha csak magyar tudással utazgatnék.
Nem voltak hangos szobatársak, csak nagyon nyomatták a légkondit sajnos. Egyszer lekapcsoltam éjjel, de reggelre megint ment. Nem szeretem a túlnyomatott légkondit, mert megfájdul tőle a fejem, ha a kinti és a benti különbség vagy 15 fok. Ha nem ilyen drasztikus a különbség, akkor jöhet! Holnapi állomásom Mitaka lesz, ahol szintén volt couchsurfössel, Rinnel fogok találkozni. Elég korán lebeszéltük, így remélem, nem felejtette el. Majd reggel kiderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése