Reggel sikerült időben felkelnem, csak Yuka aludt el egy picit. Összekaptuk magunkat, kaptam reggelire virslis zsemlét meg mochit, megdögönyöztem kicsit Lisa babát, aztán Yuka elvitt kocsival a vonatállomásra.
Első uticélom a következő szállásom volt, a Sakura Hotel Jimbocho, ahol leadtam a bőröndömet, majd robogtam tovább Tokió állomásra. Pontosan sikerült érkeznem a 10 órás találkozóra, amit R. unokatesómmal megbeszéltünk, és meg is pillantottam őt és barátját az út túloldalán, így megvalósult a rokontalálka a Világ másik felén!
Elkísértem őket reggelizni, aztán elvonatoztunk a fél órányira található Yokohamába nézelődni. A fő program az általam véletlenül felfedezett, ott megrendezett Pikachu parádé volt, amelyen sok ember nagyságú Pikachu totyogását csodálhattuk meg a tűző nyári napsütésben. Szerintünk megérte, mert vicces volt és nagyon japán. Osztogattak Pikachus papír sapkákat és pokemonos legyezőket is az érdeklődőknek, és minden féle kapcsolódó játékhoz lehetett sorakozni, mely utóbbiakat mi csak néztük inkább. Az egyik ilyen játék az volt, hogy hány plüss Pikachut bír rátornyozni a soron következő gyerek egy másik óriás plüs pokemon hasára, mielőtt az a megadott időkeretet eléri, amikoris előrebillen és ledől a torony. A darabszámtól függően nyereményeket kaptak a versenyzők. Az egyik kisfiú nagyon ügyesen taktikázott és ráhalmozott vagy tíz plüsst a nagyplüssre.
A parádé után elmetróztunk a kínai negyedbe, ahol végigkóstoltuk a gőzölt és egyéb gombócokat. Kifogtam egy túl édes édes-savanyú sertésest, amit nem ennék megint, így vettem egy szaftos leveses főtt gombócot is, ami már fincsi volt. Mászkáltunk még egy kicsit a környéken, aztán visszatértünk Tokió állomásra.
Még Yokohamában az egyik abc-ben vettem egy hűsítő sprét, ami -5 fokos érzetet kelt elvileg. Hát, nekem vagy nem működött, vagy tényleg csak mínusz 5 fokot vitt le, amit nem érezhettem meg eleve, mert 38 fokról indúltam. Minden esetre nagyobb hatást reméltem.
Tokióba visszatérve beültünk sörözni egy kézműves sörházba, a Nihombashi Brewery lánc egyik helyiségébe, és helyi söröket kortyolgattunk, miközben R-ék beszámoltak a Japán útjukról és kalandjaikról. Kaptam sok jó tippet is az én utamhoz, amit majd szerintem ki is próbálok. 6 körül kezdtünk megéhezni, így felkerekedtünk és átvonultunk a közelben lévő föld alatti ramen utcára, ahol elfogyaszthattam mostani utam első ramenjét. Az utca legnépszerűbb boltját választottuk, mert ramen-sznobok vagyunk, így végigvártuk a 45 perces sort, ami nem is volt olyan hosszú mint szokott. Kissé zokon vettük, amikor a sor elejére érve még várattak minket és elénk hoztak mögülünk egy egyedül érkezőt és egy párt, mivel nem volt felszabadult hármas ülés. Épp fontolgattam, hogy ketté kéne válnunk, ha megint elénk akarnak hozni valakit, de aztán végre mi kerültünk sorra és bejutottunk. A bolt neve Rokurinsha volt, és tonkotsu ráment ettem, nagyon jó állagú tojással. Egyedül a hússal nem voltam annyira elégedett, mert túl zsíros tarja volt és nem olyan omlós, de amúgy tudnék megint náluk enni.
Utána valami édesre vágytunk, így felmerészkedtünk a szabadba, keresni valamit. Ekkorra már nem volt olyan rekkenő hőség, elviselhető lenne, ha ilyen lenne egész nap. A szomszéd épületbe tértünk be az állomás mellett, ahol egy puccos francia cukrászda meg egy péksüteményes közül az utóbbi mellett döntöttünk. Itt még elbeszélgettünk kicsit, aztán búcsút vettünk egymástól és visszatértünk szálláshelyeinkre. Izgultam, mert a telefonom már csak 6%-on futott, de szerencsére sikeresen vissza tudtam navigálni Jimbochoba. A Sakura hostellánc ezen épülete kisebb, mint amiben tavaly jártam, így az emeletemen például csak két zuhanyfülke és csap van az ottani 6 helyett, de legalább nem vagyunk olyan sokan. Azért itt is vannak zajos szomszédok, de a három lány szobatársam rendesnek tűnik szerencsére és nem zajonganak, nem horkolnak, így ha sikerül elaludnom az időeltolódás ellenére, akkor nyugodt éjszakám lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése