Ismét Japánban!
Ezúttal Lufthansával utaztam, Frankfurton keresztül, Hanedára. Mivel Frankfurtban volt 4 órám az átszállásra, megérdeklődtem, hogy merre található a Lufthansa bolt, mert venni akartam pontokból egy felfújhatós nyakpárnát a hosszú útra. Ki kellett mennem a biztonsági kapun hozzá, de utána hamar visszaengedtek, így simán ment minden. Miután összefogdostam az összes reptéri pokemont bóklásztam a reptéren és próbáltam USB töltőtpontot keresni a haldokló telefonomhoz, de csak valami egyéb fajta konnektorok voltak, vagy olyan fura USB, amit nem érzékelt a telefonom. Nem izgultam azért, mert megvolt kinyomtatva is a beszállókártyám szerencsére. ANA géppel mentünk Japánba, így kipróbálhattam ezt a légitársaságot is. A JAL nekem jobban tetszett, finomabb volt az étel. Az a hír járta, hogy az ANA gépen fenékmosós japán WC van, így mentem is felfedezni, de sajnos csak a sima légi pottyantós volt itt is. A business osztályról persze nem tudok nyilatkozni.
Miután kiolvastam a könyvemet, volt 7 órám alvásra, amit igyekeztem kihasználni, hogy minél kipihentebb legyek leszállás után. Ugyanis az érkezésem napja volt az egyetlen olyan nap, amikor Yuka barátnőm ráért találkozni, így ki akartam használni minden maradék percet, nem akartam korán kidőlni. Miccsi barátnőm is bejelentkezett Yukához, mivel ő is csak aznap ért rá, így az volt a terv, hogy ott találkozunk délután. Egy darabig bizonytalan volt, hogy Miccsi jön-e végül, mert tájfunt ígértek aznapra, és én is izgultam, hogy majd rázni fogja a gépet, de végül minden jól alakult. A tájfun reggel továbbállt, így elkerültük egymást, Miccsi pedig kimerészkedett, és megvalósulhatott a hármastali.
A gép simán landolt és a Japánba való bejutás zökkenőmentes volt nagyon. Szerintem most jutottam be a leggyorsabban az országba, alig volt sor és egy szót sem kérdeztek. Odakint trópusi fülledt levegő fogadott, nosztalgikus volt és nyár-hangulatú, és persze jó meleg, de így délutánra nem volt olyan elviselhetetlen. Yukához fél 6 körül értem oda. Szerencsére elküldte a házról a képet, így az alapján be is azonosítottam. Már Miccsi is ott volt és megismerhettem Yuka férjét és cuki féléves kislányát, aki egy tündéri kisbaba. Alig hallottam sírni valamennyit. Ha ölben volt és letették, simán játszott tovább magában, nem panaszkodott. Nyugodt gyerek. Vittem neki hímzett galléros fehér rugdalózót, ami talán jó is lesz rá.
Beszélgettünk kicsit a lányokkal a hűtött szobában, aztán közben Yuka kiugrott a boltba vacsiért, amíg Miccsi rajongó-társammal megbeszéltük az Arashi fejleményeket. Még taglalhattuk volna tovább, de aztán Yuka szólt, hogy menjünk le vacsizni, mert elkészült a curry. Kaptunk hozzá kagylós miso levest és salátát is, majd desszertre pudingot. Fincsi volt minden. Közben Yuka férje valami mangalicás tv programot próbált megtalálni a neten, de végül feladta. Ekkor világosítottam fel Yukát, hogy a Pick szalámi egyébként nem mangalica, amin kicsit meglepődött, de azt mondta, hogy nem baj, mert finom. Mondta, hogy holnap jön majd az anyukája, aki szintén szereti.
Vacsi után még beszélgettünk kicsit, vagyis főleg a japánok, amíg én próbáltam ébren maradni. Utána Miccsi elindult haza, én meg zuhanyozni. Babafektetést követően még Yukáztam kicsit, és nosztalgiáztunk egyet Budapestről. Egész sok szóra és kifejezésre emlékszik még! Simán elmondta például Halász Jutka szülinapos dalának a refrénjét! Meg is dícsértem. Számolgatták a férjével, hogy hány év múlva tudnak majd utazni a gyerekkel vajon.
Ekkorra már feldobott a meleg fogadtatás, és beütött az időeltolódás is, így a fárasztó út ellenére alug bírtam elaludni, pedig egészen fél éjfélig elbeszélgettünk. Jó első nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése