Az utolsó Kondo workshop napja is eljött. Ismét gyönyörű japán "hamburgi nyárra" ébredtünk, és a reggeli közben megcsodáltuk a hegyek közé ereszkedő felhőtengert. Aztán megkezdtük sétánkat a dobterem felé. Kondo-sensei már várt minket és indulhatott az utolsó tanóra. Állódobon és odaikón is játszottunk ma, a korábbi ritmusokat ismételve. A workshop végére valahogy én léptem elő főtolmáccsá, pedig a német szobatársam jobban tudott, csak nehezebben jutottak eszébe a szavak fordításkor. Úgyhogy japántudások is egész sokat fejlődött ezalatt a pár nap alatt.
Sok hasznosat tanultam most is, pl. ütőtartást és trükköket a ritmustartáshoz. Doboltunk hangsúlyokat kétdobon őrült tempóban, majd ugyanezt nagydobon, szintén őrült tempóban. Amikor egyesével kellett az egyik 16-odos ritmust játszani, akkor kibukott, hogy sokunk még eléggé küzd vele, így kaptunk fél órát, hogy különvonulva gyakoroljuk a ritmust. Jól elfáradt a végén a markom, de remélhetőleg volt haszna is. Azért ilyenkor nem egyfolytában dobolunk, vannak közben szünetek, amikor teázunk meg zöldteás KitKattot eszünk. Az ebédszünet végén mi is kaptunk ajándékot Kondo-senseitől és Sumikótól, Sumikó kézzel készített kendőcskéjét és sobateát, ami naganói különlegesség. Szép origami díszpapírba volt csomagolva.
A nagydobon fejeztük be a napot, és konkrétan Zs és én, mivel mi voltunk az utolsó körben, miénk volt az utolsó ütés. Vagyis igazából csak Zs lett volna egyedül, de mivel csoporttársa vagyok, ezért Kondo-sensei beállított engem is, hogy ne doboljon magában, pedig már kezdett leszakadni a karom. Persze azért élveztem, izgi volt az őrült tempó, jó kihívás na meg dobolásból sosem elég.
A végén elkészültek a csapatképek és kértem aláírást az ütőimre, majd búcsútvettünk a doboktól és szuper oktatónktól, meg feleségétől és elindultunk vissza. Aztán félúton ügyesen rájöttem, hogy otthagytam a teremben a mobilom, így hamar viszontláthattak minket. Kicsit kínos volt, hogy ilyen figyelmetlen voltam, de a lényeg, hogy meglett, és így tudok tovább blogolni.
Utolsó vacsira a vendéglátóink bepótolták az előző napok elmaradt húsadagját, annyi húst kaptunk. Közben megfigyeltem, hogy az ott töltött napok sorszámához igazodik mindenkinél az étrend, így nem ugyanazt kapja mindenki. Az új vendégnek az asztali grillezés jár. Most teltház volt, foglalt volt az étkezőben minden asztal.
Végül ismét egy Uno partival zárult az este, hiszen el kellett fogyasztani bepakolás előtt a maradék söröket és rágcsákat, hogy ne cipeljük magunkkal a következő helyre.
Holnap dobolás mentes pihenőnap lesz, irány Matsumoto városa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése