Ez volt a szabad délelőttös napunk. A reggeli bőségtál becsipegetését követően felkerekedtünk és nekivágtunk a kirándulásnak. Nagyon szép napos idő volt és ahogy vedlettük le magunkról a ruharétegeket, a végén rövidujjúban bandukoltunk. A németek meg is jegyezték, hogy tisztára olyan az idő, mint a hamburgi nyár. Első uticélunk egy 1300-2000 év közötti óriás cédrus volt. Egy kis akadályon kellett átjutni, mivel az előző heti tájfun kimosta az egyik útszakaszt, és le volt szakadva az aszfalt völgy felőli része. Autók elől el is volt zárva az út, de rajtunk gyalogosokon nem fogott ki. A fát sikeresen megtaláltuk. Jó magas volt.
Következőként egy buddhista templomnál álltunk meg, ahol sok hangulatos képet készítettünk. Érdekességként meg kell említeni, hogy még az itt található mosdóban is fullextrás volt a wc, fűtött ülőkével meg beépített bidével. Az épületet külön istenség őrizte. A wc istene..?
Sok tücsköt bogarat láttunk út közben, meg lódarázsfészkeket. Lakóik szerencsére elkerültek minket. Az emlős kategóriából egy macskával találkoztunk, meg út közben volt egy szerencsétlenül járt elütött tanuki.
A kirándulókörutunk a dobteremnél végződött, ahol a napsütötte lépcsőkre telepedve elmajszoltuk az ebédünket. A szállóban parázson sütött töltött mochikat hoztuk ebédre. Kettőt ettem, egy valamilyen zöldségeset és egy gombás japánretkes gombócot. A második finomabb volt, bár mindkettő jobb lett volna frissen melegen. Maga a szálló is ezeknek a sült mochiknak a nevét hordozza: yakimochi-ya, azaz sültmochi szálló.
Délután nekiláttunk a dobolásnak. Ez a nap odaiko, azaz nagydob nap volt. Megtanultunk három féle módot a karlendítésre az ütésekhez és felidéztük az elmúlt két nap ritmusait a nagydobon. A hansúlyos paraddidle továbbra is nagy kihívás volt az elvárt sebességgel! Csakúgy mint dondoko. Szokni kell még ezt a dobot, de nem rossz, nem rossz. :)
Este a rutin események után (ezúttal gyönyörűséges sashimi, szezonálisan dekorált tofutál és marhahúsos shabushabu volt a lakoma) ismét felcuccoltunk és visszasétáltunk a dobterembe, hogy együtt doboljunk az este fél 8-tól gyakorló helyiekkel. A hold szépen világította az utunk, nem is hiányzott az utcai lámpa.
Három nő és két kislány jött el ezen az estén, a többiek nem értek rá. Általában 8-15 fő körül szoktak lenni máskor. Mivel a hamburgiak Kondo-repertoárban bővelkednek, így volt sok közös darab amit ők együtt tudtak játszani. Mi többiek addig vagy alapütést játszottunk nekik, vagy a most tanult részeit az egyik darabnak. Jól el örömdobolgattunk, aztán adtunk nekik európai édességet. Magyarországról Sport szeletet, Balatont és Tibit kaptak.
Visszafele hangosabban trappolva mentünk már, mivel a helyiek megosztották velünk a medve találkozásos történeteket. Szerencsére minket nem látogatott meg egy medve sem, így sikeresen visszaértünk a szállásra.
Ott még egy kis Uno kártyaparti következett helyi, azaz naganoi sörök kíséretében, végül mindenki visszavonult saját szobájába aludni. A következő nap lesz az utolsó Kondo-senseijel. Gyorsan elment az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése