Második napunkon szép napsütésre ébredtünk és így a kilátás is sokkal szebb volt szobánk ablakából. A 30 év körüli I-vel osztozom egy japán stílusú szobán. Aranyos német lány, aki szintén hetedszerre jár Japánban, így van miről beszélnünk. Volt félévig cserediák is itt, úgyhogy ő a fő kanji olvasónk. Meg mivel már járt ezen a workshopon három éve, tudja, hogy mire számíthatunk, így tudom faggatni. Szóval jól jártam szerintem.
A reggeli ismét bőséges és szépséges volt, alig bírtam megenni mindent. Végén a két szelet felvágottat hagytam meg, ami elütött a japános összképtől.
A dobteremig tartó séta ismét más hangulatú volt, mint ezelőtt, mivel reggeli napsütésben sétáltunk. Ma is, mint előző nap bemelegítéssel, nyújtással kezdtünk. Ehhez leterítettünk egy pokrócot a teremben mint jógamatracot, és azon ülve nyújtottunk.
A fő téma ezúttal a mitsu-uchi azaz a dondoko ütés volt. Hangsúlyokkal, meg váltottkézzel. Kondo-sensei megint megnézte egyenként is mindenki formáját és adott hasznos tanácsokat. Amikor én kerültem sorra, Oliver mondta neki, hogy én is értek japánul, aminek nagyon megörült és onnantól úgy magyarázott. Szerencsére végig értettem. Kondo-sensei mindig megdícséri a ritmusérzékem, csak a technika az amin javítani kéne. Azt mondta, ha szorgalmasan gyakorolok, kb. két év múlva nagyon jó lehetek... Kérdés, hogy vele kell-e ehhez gyakorolnom, mert akkor elég esélytelen az a két év.
A dobolás után ismét a "szokásos" rutin következett. Séta vissza, vacsi, fürdő, kidőlés és alvás reggelig. A vacsora természetesen ismét fenséges volt, középpontban ezúttal udon leves volt, meg oden és valami okonomiyaki szerűség. Vagyis továbbra is elég japános.
Holnap Olivernek reggel privát órája lesz, ezért szabadnaposak leszünk délelőtt. A terv a túrázás a környéken. Remélhetőleg jó lesz hozzá az idő is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése