Egy jól megérdemelt alvás után, reggel fél 8-kor gyülekeztünk reggelire az étkezőben. Rég étkeztem ilyen bőségesen. A ryokan (tradicionális stílusú japán szálló) élményhez tartozik a sok apró tálas felszolgálás. Jó sokat mosogathatnak. Természetesen a reggelihez is járt rizs is.
Sajnos tegnap óta megállás nélkül esett az eső, de minket nem tántorított el, és esőkabátokkal felszerelkezve nekivágtunk a 20 perces sétának a dobteremig. Örültem, hogy az új, angliában edzett vízálló bakancsomba jöttem, mert így nem kellett aggódnom, hogy átázik.
A teremben már várt minket Kondo-sensei és felesége Sumiko. Nagyon kedvesek voltak mindketten és Kondo-sensei szuper dobórát tartott nekünk. Előjöttek a gyengepontjaim is, hogy nehéz gyorsan játszanom, és nem vagyok jó improvizációban. Egyébként nagyon megdícsérte a ritmusérzékem, és szerintem is jól teljesítettem, úgyhogy elégedett voltam magammal. A csapat is ügyes, csak a svéd lány egészen kezdő, így neki elég nagy kihívás a workshop. De nagyon pozitívan áll hozzá ő is.
Kondo-sensei nagyon türelmes egyébként, és sok jó tanácsot ad. Volt olyan rész is, amikor egyesével fáradtunk be a dobterembe, és megnézte, ahogy eldoboljuk neki a feladatot, és kijavította a hibákat. Tiszta magánrendelés.
Ebédre Sumiko-san készített nekünk szendvicseket, salátát, gyümölcsöt, és Kondo-sensei maga keverte nekünk a kukorica porlevest. Igazi megtiszteltetésnek vettem és meg is ettem mindent jóízűen. Aztán ebéd után átadtuk az ajándékokat, részünkről egy Tokajit, paprikát és csigatésztát, a németek részéről jó sok lekvárt, mézet meg csokit, a svéd lány ajándéka pedig valami kétszersült svéd lepény volt.
Utána doboltunk még jó sokat, mindenféle hasznos hangsúlyos gyakorlatokat, ellenpontozást és paraddle-t, aztán elköszöntünk és visszasétáltunk a szállásra. Azért eső nélkül teljesen más élmény volt az út, és végre láttam is a tájat. Meg is lepett a szépsége. Már színesednek a levelek és jó magasak a fák. Hangulatos hely ez itt az Isten háta mögött.
A szálláson most felkészültem, hogy biztos füstszagú lesz mindenem, ezért a szobákhoz járó köntöst vettem fel direkt, a füst ellen. Aztán ezen az estén végül nem gyújtottak be a bogrács alatt, így hiába aggódtam. A vacsora ezúttal tempura volt, bundázott dolgok szósszal, meg egyéb kiegészítők, mint pl. soba tésztás leves. Volt kirakva egy desszertvilla is, ezért egy darabig vártunk valami desszertre, de amikor nem jött, végül elmentünk fürdeni.
A fürdő után Zs üzent, hogy hozzájuk vitte be a pincér mindannyiunk desszertjét, mert eltűntünk az asztaltól, a szobánk meg üres volt. A desszert szőlő szemek voltak, de akkorák, mint egy szilva. Az ízük olyan volt, mintha borba hajlana, enyhén erjedt, de ténylegesen nem volt az, direkt ilyen. Az otthoni szerintem jobb. De nem is a szőlő miatt jöttem ide. Holnap újabb bölcsességek várnak rám a dobteremben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése