Najó, negyedévente azért nem járok Japánba, csak jobban szeretem ezt a rövidítést, mint a félévit, mert ezt egyértelműen felismerem. Meg munkahelyi ártalom is persze. Ezúttal 18 napra megyek ki, és ismét a japándob lesz előtérben, ugyanis különféle workshopokon fogok részt venni 6 másik európai dobostársammal együtt, akik közül Zs a magyar tábort erősíti, van egy svéd (aki emellett félig görög és félig finn) és a többi német. Remélem, sok jót fogok tanulni az új tanáraimtól!
Az út Helsinkin keresztül vezetett, Fukuokán át, Tokióig, így második beszállókártyámon a HEL - FUK figyelt. Reméltem, az utazás annál kellemesebb lesz, mint amit a névkombináció sugallt, és szerencsére nem is végződött káromkodásban. Ez a szakasz 9 óra 10 perces volt, rövidebb, mint az arabok felől menni, de így is túl hosszú. A finnair lehetne kissé kényelmesebb is. A legfurább az volt, hogy elvileg az utaztatós oldalon foglalt jegy visszaigazolása mellett ott volt, hogy a 21L helyre van megerősítve a foglalásom, de a beszállókártya már mást mutatott. Így Zs, aki direkt a mellettem levő helyet foglalta, végül nem is mellém került volna, ha nem egyezünk meg a mellettem ülő kedves hölggyel egy helycserében. Egy filmet néztem aztán próbáltam aludni, hogy legyen energiám még az érkezés napján eljutni Naganóba.
Aztán következett a stresszesebb belföldi átszállás Fukuókában, ahol két óránk volt erre. Ebből 10 percet késett a gép, és bár ezt behoztuk az útlevélkezelésnél, többszörösét buktuk a bőröndre váráskor. Amikor végre megkaparintottuk a bőröndöket, odakint azzal szembesültünk, hogy a belföldi járatok úgymint a tokiói természetesen a belföldi terminálról indulnak, mi meg a nemzetközin voltunk. Gyorsan levadásztuk az összekötő buszt, és eldöcögtünk vele a másik terminálig, ahol átestünk a japán belföldi becsekkolás élményén (elsőpult, bőröndátvilágítós pult, bőrönd befogadós pult), és végül sikeresen elértük a gépet.
A tokiói gép sokkal nagyobb volt, mint a finn, rengetegen voltak rajta, és csak másfél órás volt a menetidő. És végre Tokió Haneda repterén voltunk. Innen bevonatoztunk Ueno állomásra, és onnan a shinkansen vonattal Naganóba. Na ezen a vonaton már kidőltem, és szerencse, hogy Naganó volt a végállomás, különben kitudja, hol ébredünk fel.
Itt állt össze a teljes 7-fős csapat, és amikor mindenki befutott, mentünk a kisbuszhoz, amely a pályaudvaron várt minket dobtanárunk feleségének felügyelete alatt, hogy elvigyen az Isten háta mögé, a szállásunkra, a Yakimochiya nevű tradicionális japán szállóba, ahol már várt minket a finom vacsora. Meg egy jóadag füst, ugyanis a főcsarnok közepére egy nyitott tűzhelyet helyeztek, és a parázs felett egy bogrács függött, amelyben szélesmetéltes japán leves rotyogott.
A vacsi grill feletti sütögetés volt az asztalnál, minden féle finomságokkal, de különösen gombákkal. Mindent eltüntettünk pikk pakk, beleértve a meleg szakémat, amit szülinapom alkalmából rendeltem magamnak, aztán szuszogtunk egy kicsit az esti fürdőzés előtt.
A szállóban meleg fürdő működik, benti és kinti medencével, ahol 40 fokos vízben lehet áztatni magunkat. Csupaszon kell a vízbe menni és van külön női meg férfi rész. A szállásadók mókás kedvükben lehetnek, mert reggelre kicserélik egymással rendszerint a férfi és női feliratot, ami csak japánul van kiírva. Aki tehát korán reggel és félálomban kívánna fürdőbe menni, annak is ébernek kell lennie, ha nem akar a hasonlóan korán kelő ellenkező neműekre törni, mert nem figyelt a táblára és előző napi megszokásból besétálna a másik helyiségbe. Elvileg az áll a csere hátterében, hogy azt akarják, hogy mindkettő helyiséget megismerje a vendég, mivel a kinti medencéje mindkettőnek más formájú és hangulatú. Vagy csak látták, hogy jött egy rakás mit sem sejtő külföldi, akiket meg lehet viccelni. Bármi legyen is az igazság, elnézem nekik, mert főzni igen jól tudnak és a hely ennél tradicionálisabb nem is lehetne. :)
Főszervezőnk, Oliver megkérdezte még vacsi után, hogy akarunk-e valami szobabulit, de a hosszú ideút teljesen kiütött mindenkit, így fürdőzés után ágyba, azaz futonba zuhantunk és aludtunk reggelig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése