A Nora tours szombaton ismét beüzemelte járatát, ugyanis ezen a napon Olivernek külön táncórája volt, így saját programot kellett szervezni. Magamra vállaltam a feladatot, és elvittem a csapatot Shinjukuba, a Metropolitan Government Building tetején lévő ingyenes kilátóba. Út közben az utcán leszólított minket egy tévés csapat, akik Fukushimával kapcsolatban akartak kérdezni valamit japánul, de siettünk, így leráztam őket.
Sikeresen megtaláltuk a kilátó bejáratát és az épület 45. emeletéről megcsodáltuk a kilátást. Sajnos a Fuji rejtőzködött, mint mindig. Szerintem Tokióból eddig még sosem sikerült megpillantanom. Odafent nasinak kiosztottam a csapatnak a korábban direkt erre a napra vett csokis pálcikákat, ugyanis Pocky nap volt, 11.11. A cég egyik zseniális marketing fogása.
Következő állomásunk a szintén Shinjukuban, Kabukicho részen található Godzilla fej felkutatása volt. A vonatról láttam, hogy kb. merre lehet, azonban alulnézetből nehéz volt észrevenni az épülettengerben. Bolyongtunk kicsit, aztán az utcai ingyen wifi megsúgta nekünk a pontos helyet.
A vonatok felé vettük az irányt, amikor E kiszúrt egy több emeletes kézimunka, hobby boltot és bement színes kontaktlencséket venni. Talált is jó sokat, de kellettem végül tolmácsnak a vásárlási folyamathoz, mert akadékoskodtak valamivel a pénztárnál. Kiderült, hogy kontaktlencse vásárlásakor ott kell, hogy legyen az, aki hordani fogja, mivel csak úgy adják ki, ha aláír egy nyilatkozatot, hogy vállal a szemeiért minden felelősséget. E ajándékba szánta őket, de végül úgy vette, mintha magának venné, és így már működött a dolog.
Hárman mentünk innen tovább, ezúttal B csatlakozott a magyar csapathoz. A többiek múzeumba mentek, szobrokat nézni Uenoba. Mivel B vegetáriánus, így a Nora tours előre kikeresett a környéken egy profilba vágó éttermet és oda tértünk be ebédelni. Paradicsomleves vagy saláta, és főétel volt a menü. Főételből ketten a gombás rizst választottuk, Zs pedig a zöld curryt. Meglepően jó volt, amellett, hogy meglepően zöld is. Főleg curry íze volt. Itt kihasználva a netet egyeztettünk Oliverrel, hogy mikor csatlakozna hozzánk. Pont akkor végzett a tánccal, ezért azt írta, hamarosan megkeres minket.
A Meijijingu szentélyhez beszéltünk meg találkozót, amit pont akkor zártak, amikor odaértünk. B-vel még gyorsan besurrantunk és sikerült picit körbenéznünk, mielőtt ránk zárták volna a kapukat. A kijáratnál megtaláltuk egymást a többiekkel, és elvittem a csapatot végig Omotesandón, a Tokyu Plazába.
A Plazába főleg a stabilabb wifi és a WC miatt mentünk be, na meg jól néz ki a tükrös bejárat és fent a Starbucks terasza.
A WC-t csak én szemléltem meg a csapatból, na meg a plázában tartózkodó szinte valamennyi nő. A sor olyan hosszú volt, hogy egy biztonságiőr bácsi irányította a forgalmat! Azért türelmesen kivártam a sorom, aztán felnéztem én is a tetőteraszra.
Következő, és egyben túránk utolsó állomásai a Shibuya átkelőhely és a Hachiko kutyaszobor voltak. Szombat este hemzsegett a tömegtől a hely, így aki először látta, az teljes üzemmód idején láthatta. Tavasszal, amikor erre jártunk nem volt olyan lenyűgöző, mert aznap és abban a napszakban alig volt ember, nem úgy mint most.
A szállásra visszatérve begyűjtöttük N-t (E külön utakon járt), majd elbuszoztunk ismét Asakusába, ahol Oliver reggeli új ismerősével találkoztunk, az amerikai A-val, aki szintén annál a tanárnál vett táncórát, mint Oliver. A kaliforniából jött, de jelenleg angolt tanít koreában, kisiskolásoknak. Terve, hogy majd Japánban csinálhassa ugyanezt. Amúgy ő is taikózik, kb. három éve kezdte, de Koreában nem tudja csinálni nagy bánatára. Furcsa, hogy Magyarországon több taiko lehetőség van, mint Koreában.
A terv az volt, hogy beülünk valahova és valamikor csatlakozik hozzánk Yoshi is, miután lefektette a kislányát. Az első helyet, amivel próbálkoztunk Yoshi ajánlotta, azonban tele volt és várni kellett volna egy ideig, hogy bejussunk. Ránézésre semmi sem tűnt megfelelőnek Oliver számára, ezért vissza akart minket vinni ugyanabba a ramenes kajáldába, amiben pár napja voltunk. Én megmakacsoltam magam és mindenképp új helyre szerettem volna menni, mivel ugyanoda visszamenni unalmas, annyi új és ismeretlen hely vár még a felfedezésre. Az amerikai lány támogatott és próbált konstruktív alternatívákat ajánlani. Végül abban maradtunk, hogy ha a következő utcában sem lesz semmi szimpi, akkor marad a ramenes. Persze találtunk egy izakayát, ahova be is fértünk, így mindenki megnyugodott. Oliver megadta Yoshinak a koordinátákat, és addigis megkezdtük az előfalatozást.
A rendelést tableten kellett leadni, ami azért veszélyes, mert egyszerűbb túlzásokba esni és összerendelni minden félét. Aztán Yoshi valóban odahuppant hozzánk egyszercsak, így személyesen is meg tudtuk köszönni neki a tegnapi előadást. Javasoltam neki, hogy szervezhetne valami csoportos taikós utat a jövő évi Sado szigetes Earth Celebration-re, mert érdekel, csak macerás lenne egymagam szervezni, márcsak az odajutás miatt is. Megtudtuk, hogy még ő sem volt eddig a rendezvényen, mert mindig akkor volt külföldi eseményeken, de pont jövő évre tervezte, hogy most elmegy Sado szigetre. Abban maradtunk, hogy majd az Európai Taiko Konferencián megbeszéljük a részleteket. Jó lenne, mert tetszenek ezek a taikós utak nagyon!
Közös kép után elköszöntünk Yoshitól és A-tól és visszametróztunk jókedvűen a szállásra. Ez volt a csapat utolsó közös estéje, mivel vasárnap reggel a többiek tovább mennek Osakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése