Szerdán workshop mentes nap volt. A társaság virtuálisan befizetett a Nóra túrára, mely során körbevezettem őket Yanakában. Yanaka megőrizte a régi japán hangulatát, mivel ezt a környéket elkerülték a Második Világháború idején a bombák. A régies hangulat, valamint a környéken található nagy temető és templomok miatt ez a rész sokkal csendesebb és nyugodtabb, mint Tokió többi része. Szerintem teljesen jó, hogy ide választottuk a szállodát, mert csendes éjszakánként is.
Elsőként végigsétáltunk a Yanaka Ginza utcán, ami régies bevásárló utca. Már jártunk itt párszor, de mindig zárva voltak a boltok, mert vagy túl korán volt, vagy túl későn. A boltokban egyértelműen a macskamotívum dominált. Minden macskás volt. Állítólag a környéket szeretik a macskák, ezért sokat látni errefelé. A túra során mi négyet számoltunk. Mindegyik jó duci volt, természetesen el vannak kényeztetve és ez meglátszik rajtuk. A bevásárló utca után a templomok következtek. Különösen a Zenshoan nevűt akartam megmutatni a csapatnak, amelyik kertjében egy nagy álló arany buddha található.
Utána kígyóztunk kicsit az utcákban, majd sikeresen megtaláltuk az egyik kereszteződésben tornyosuló cédrusfát, ami szintén hangulatos és jellegzetesen yanakai kép. Azt olvastam róla, hogy 2012-ben átépítések miatt ki akarták vágni, de a környék lakói összefogtak és megmentették. Még saját honlapja is van elvileg, de arra nem kerestem még rá.
Mivel egyik csapattagunknak sokszor kell étkeznie, mert gyorsan égeti a kalóriákat, ezért ideje volt ebédelni valamit. Találtunk az egyik sarkon egy kis japán kávézó bisztrót, a Café Satsukit és elfoglaltuk öten majdnem az összes helyet. Volt egy nagy és két kisasztal, és a nagynál olvasgató vendég rendes volt és átült a kicsihez, hogy le tudjunk ülni együtt. Currys sajtos pirítóst ebédéltem melon szódával. Utóbbinak nagyon élénk zöld bájital színe van és rágógumi íze. Igazából a színe miatt kértem. A tulajnéni a végén odajött hozzánk és kínált nekünk pörgettyűre hajtogatott origamikat, és érdeklődött, kifélék mifélék vagyunk. Bevonta a szomszéd asztalnál ülő idős férfit is, akit csak főnökúrnak szólított. Kíváncsi vagyok, minek a főnöke. Kaptam tőle névjegykártyát a Taiko Hungarys névjegyért cserébe, már csak elemezni kell rajta a kanjikat, és kiderül. Csináltunk közös fotókat is mindannyiukkal amit feltettek instagramra, aztán folytattuk tovább a barangolást.
A Nóra túra utolsó tervezett állomása a yanakai temető volt. Megkerestük a Tokugawa klán sírjait, köztük az utolsó shogunét, kiszúrtunk egy macskát, majd megcsodáltuk a Tennoji templomban ülő bronz buddhát, ami jóval kisebb mint a kamakurai, de azért már van mérete. Volt régen a környéken egy ötemeletes pagoda is, de porig égett az ötvenes években, egy gyujtogatós kettős öngyilkosság miatt, amely során egy varrónő és nős szeretője felgyújtották magukat a pagodában.
Túrám végeztével Oliver vette át az irányítást, és Nippori állomás túloldalán végigsétáltunk a textíl negyeden. Az egyik német lány vett magának használt kimonót, így eredményes séta volt. Bolyongtunk még kicsit a környéken, mely során a sasszemű B kiszúrt nekem egy automatát Coca Cola plusszal, azaz kávés kólával. Gyorsan meg is vettem és ezzel elvittem az utolsó darabot az autómatából, Zs nagy bánatára. Maga a kóla iható volt, leginkább kóla, enyhe kávés beütéssel, amit ha megszoksz, már alig veszel észre.
Sétánk a hotelben zárult, ahol kicsit lepihentünk, mielőtt ismét útnak eredtünk az esti kiruccanáshoz. 7 órára az Osuwa workshopon megismert szingapúri sráccal beszéltünk meg találkát, aki rendes volt és egészen Yokohamából jött el Nipporiba. Beültünk egy emeleti étkezdébe, ahol csirkés és kimcsis hotpot-ot falatoztunk és beszélgettünk.
A nap végén a hotel előtt felfedeztem egy játszóteret, ahol lefotóztam egy koalás hintát. Ez azért érdekes, mivel utána nemsokkal rájöttem, hogy pontosan ezen a napon egy éve szintén koalát fotóztam, csak élőt, Ausztráliában. Ez lesz ezek szerint a fotózz koalát napom. Igyekszem tartani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése