10-ig sikerült elhagyni a lakást, így nem járt büntetés csúszás miatt. A kiotói állomáson betettük csomagjainkat 700 yenért egy kulcsos szekrénybe, amit a tömegközlekedős kártyával is lehetett fizetni. Utána ismét buszra szálltunk és elmentünk a Kiyomizudera templomhoz, ahol még szintén nem jártam.
Nagyon tetszett az egész templomnegyed. Kicsit olyan volt mint egy élménypark, mert tele volt érdekességekkel. Például volt két kő, amelyek között csukott szemmel kell eljutni az egyiktől a másikig, és ha sikerül, szerencséd lesz a szerelemben. Egy helyen pedig, ha teleengedsz egy fémkanalat csorgó vízzel és megmosakodsz és iszol belőle, akkor szép leszel. Egy ponton meg papírfigurákra kell írni a problémáidat és betenni egy vízzel teli dézsába, és mire szétázik a papír, elmúlnak a problémák is. A templom fő épületébe is be lehet menni, de egyes részeire csak cipő nélkül. És persze itt is virágzott a sakura úgyhogy tudtunk szép giccses képeket lőni pagodával tóval és sakurával. Sok túrista kimonót kölcsönzött és abban jött el a templomig, de sok japán is érkezett kimonóban. Próbáltunk figyelni, hogy igazi japán kimonósokat fényképezzünk. A templomnegyedet elhagyva szuvenírboltok utcáján haladtunk végig, és az egyik étel árusnál vettünk két zöld gőzölt húsgombócot. Nem volt zöldtea íze, úgyhogy valami mástól volt zöld, és igen, direkt volt olyan színe és nem lettünk betegek. Finom volt.
Még bolyongtunk kicsit a Gion negyedben, ami gésákról híres. Sok régies épületet láttunk meg pici utcákat, sőt, egy kisebb matsurit is (legalábbis az ételkocsikat), de gésák most nem mászkáltak arra sajnos. Lehet, hogy féltek, hogy leolvad róluk a smink a napon, mivel szép meleg időnk lett.
Ezzel véget ért kiotói kalandozásunk, ideje volt visszatérni az állomásra, hogy elérjük a shinkanzent. Most sem vettünk helyjegyet, de ezúttal sikerült egymás mellé ülni. Felszállás előtt választottunk nasit az abc-ben, hogy feljészüljünk a hosszú útra, ami Tokióig két és fél óráig tartott. Pont akkorra lett sötét, mire elértük a Fujit, így abból most nem sokat láttunk. Tokió állomáson átszálltunk egy másik vonatra, amivel kb. fél órát mentünk Chibába, majd ismét fél órás vonatozás után elérkeztünk Narita városba este 9-re. Vagyis 20:50-re, mivel a vonatok percre pontosan járnak errefelé.
Naritában hamar megtaláltuk a hostelt és becsekkoltunk. Kutyaugatás üdvözölt minket, mivel a szállásadó négytagú család két tagja négylábú jószág. Az egyik egy kis uszkár volt, aki kíváncsian ugrált a magasba a pult mögül.
Szerencsénk volt, mert a 6 ágyas szobában végig csak mi voltunk, így kényelmesen elfértünk. A közös helyiségben egy falitérkép tele volt mementókkal szerte a világból, felette pedig papírpénzek díszelegtek kiszúrva a falon. Találtunk egy régi papír 200 forintost is. Én a táblán hagytam egy Taiko Hungary névjegykártyát, elvégre taiko fesztiválra jöttünk Naritába.
Miután megszabadultunk a cókmókoktól, elindultunk vacsit keresni. Egy bárba ültünk be végül, ahol volt angol menü is, a biztonság kedvéért. Jól jött, mert így biztosan nem rendeltük a fermentált tintahalbelet például. Helyette csirke és sertés nyársakat ettünk meg edamamét, és minden nagyon finom volt. A háttérben pedig a tévében anime ment. Hangulatos hely volt, jól választottunk, elégedetten és jóllakottan távoztunk.
Holnap jön a dobos fesztivál, a taiko matsuri! Juhé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése