Japán 2017: Inari és Nara

Végre napos időnk lett és csak néha fújdogált a szél. Összeszedtük magunkat és elbuszoztunk Kiotó állomásra, ahol bevetettük ismét bérletünket és elmentünk vonattal Inariba, sok más túristával együtt. Ahogy törtünk át a tömegen, meghallottuk első magyar társainkat, akik épp morogtak, hogy egyesek hogy beelőzik őket, mire A. odaszólt, hogy bocs. Kissé meglepődtek és gondolom, utána kevésbé hangosan merték csak kritizálni a tömeget. 

A Fushimi inari taisha piros kapui voltak az Egy gésa emlékiratai című filmben, ezért mindenképp meg akartam mutatni a többieknek is. Nekem is nyújtott új élményeket, mert most olyan utakon is mentünk, amerre korábban nem jártam. A baloldali ösvény bambuszerdő felé vezetett és láttunk kis vízesést meg faszobrász műhelyt is. Felmentünk a hegytetőre és végig a kapus úton, úgyhogy jól bejártuk a környéket. A szentélyből kivezető úton kajás standok sorakoztak. Én csirkenyársat ettem, a lányok meg takoyakit és yakisobát, igazi japános fesztiválételeket. 

Ebéd után Narába mentünk őzikéket nézni. Mivel Inari állomáson csak a leglassabb helyi vonat áll meg, ezért a következő közös állomáson rutinosan átszálltunk egy gyorsabb vonatra. Leszálláskor egy japán bácsi megkérdezte, honnan jöttünk, és arra a válaszra, hogy Magyarország, rávágta, hogy jónapot kívánok. Eléggé meglepődtünk és örültünk neki nagyon.

Nara park tele van őzekkel. Szabadon mozoghatnak azon a részen, így az autósoknak nagyon kell vigyázni, nehogy elüssék őket. A park több részén lehet kapni őznasit, amit nagyon szeretnek és ha kiszagoljáknálad, követnek mindenhova. Mi nem vettünk, csak néztünk másokat, ahogy etettek, menekültek vagy épp szelfiztek az őzekkel. 

Felsétáltunk a Toudaiji templomig, aztán vissza az állomásra. Kiotóban aztán beültünk egy okonomiyakira specializálódott éttetembe vacsizni. Főleg káposztás sült palacsintához hasonlít, amit vaslapon sütnek ki. Előttünk is volt vaslap, de végül a szakács csinálta meg helyettünk és csak kihozták, így elmaradt a sütögetés élménye sajnos, bár legalább biztosan olyan állagú és ízű volt, amilyennek lennie kellett. A táskáinkat betettük az ülés alatti tárolóba, hogy ne legyen ételszaga. 

Aztán hazabuszoztunk eltölteni utolsó éjszakánkat az airbnb-ben. Ezen a napon is jól elfáradtunk, de ismét sokat láttunk!