Reggel összepakoltunk és kijelentkeztünk a szállásról. Otthagytuk a legnagyobb bőröndöt megőrzésre, napi 300 yenért, mert nem akartuk elcipelni Kiotóba és vissza. Takuya mondta, hogy reggel megtapasztalhatjuk a csúcsidőt a tömegközlekedésnél, és tényleg csak úgy hömpölyögtek az öltönyösök a metró felé. Színes kabátaink csak úgy virítottak az öltönytengerben. Egész meleg napként indult ez a mai, végre szépen sütött a nap. Szerencsére mi nem metróval utaztunk, mert az esélytelen lett volna a bőröndökkel ilyen tömegben, hanem bevetettük a JR vonatbérletünk és a shinkanzen felé törtük az utat. Kissé bizonytalankodtunk a tábla előtt, mire egy japán bácsi megkérdezte, hogy segíthet-e, aztán elnavigált minket a shinkanzenek bejáratához. A Kiotó felé tartó vonaton már voltak páran, de még találtunk ülőhelyeket, csak nem egymás mellett. A szép időben nagyon jól lehetett látni az ablakból a Fujit. A vonaton vettem magunknak két ekibent, ami a fedélzeten árult csomagolt bento ételösszeállítás. Az egyik halas volt, a másik marhanyelves és pár japán utitársunk kíváncsian leste, hogy ízlik nekünk, majd megdícsérték a pálcikahasználatom.
Kiotóba érve már visszahűlt kissé az idő kabátosra, de esőnek nem volt nyoma szerencsére. Itt egy airbnb-ben szálltunk meg, amit 4-től lehetett elfoglalni, de 10 után ott lehetett hagyni a csomagokat. Apróbb orientációs akadályok leküzdése után megtaláltuk a buszt ami nekünk kellett, és elmentünk a leírt megállóig. Szerencsére az itteni buszok is elfogadják a Tokióban váltott tömegközlekedési kártyákat, így nem kellett apróval bíbelődni. Amúgy egy buszjegy 230 yen felnőtteknek, és leszálláskor kell fizetni a sofőrnél. Hátul kell felszállni, és elől leszállni, és van a buszon egy aprópénzváltó is, mivel a sofőr nem tud visszaadni. Viszont az aprópénzváltó csak ezerből vált, nagyobb címleteket nem fogad el. Mi tehát kártyával csippantottunk, aztán megkerestük a lakásunkat. Az épületbe előre megkaptuk a kapukódot és a kódot a postaládához, ahol várt minket a lakáskulcs. Kicsit izgalmas volt, mert elsőre nem sikerült kinyitni a postaládát, csak negyedszerre, úgyhogy aggódtunk, hogy be tudunk-e jutni egyáltalán, de aztán sikerült. A nyolcadikra kellett felliftezni, és már bent is voltunk a lakásunkban. Szép modern volt belülről. Otthagytuk a bőröndöket egy üzenet kíséretében, aztán mentünk várostnézni.
Az utcánk egy sétáló csatornaként kiépített folyómeder mellett volt, azon sétáltunk el a Nijo várig. Hangulatos séta volt, mert végig virágoztak a csatornamenti sakurák és a vízben is egész sok szirom úszott már.
A várba 600 yen volt a belépő, amiért cserébe megnézhettük belülről a külső várépületet, kívülről a belső várépületet és a várkertet, és természetesen sok sok sakurafát. Itt sok csüngő ágú sakura volt, és este 9-ig kivilágítást is szoktak kapni április közepéig. Sajnos nem sikerült elcsípnünk a kivilágítást kiotói tartózkodásunk alatt, de nappal is szépek voltak a fák azért, így annyira nem bántuk. A külső épületbe cipő nélkül lehetett csak belépni. Kaptunk zacskót a cipőnknek, amiben vihettük végig magunkkal azokat. Az épület csupa fából készült és jó illata volt. Láthattunk pár tigrist, fenyőt, madarat ábrázoló ajtófestményt, és hallgathattuk a padlónyikorgást, ami madárcsicsergésre emlékeztetett.
A várlátogatás után elbuszoztunk a Kinkokuji szentélyhez, ahol aranyozott pagodát fényképeztünk egy tó közepén. Mármint a pagoda volt a tó közepén, mi meg a túristák tengerében. Ahhoz képest sikerült jó helyet találni néhány fénykép erejéig, jól helyezkedtünk.
A szentélytől gyalog indultunk el a lakás irányába. Út közben egy hanami matsurinak végébe botlottunk a Hirano szentély kertjében, ami telistele volt sakurával és kajás sátorokkal. Nagyon finom volt a taiyakijuk (édesbabbal töltött hal formájú gofri).
Út közben betértünk még egy abc-be vacsiért, aztán felmentünk a lakásunkba. Rendes japán lakáshoz híven, a bejárat után emelt küszöb következett, amelyet már csak cipő nélkül volt szabad átlépni. Az ajtó melletti szekrényben ott várakoztak szépen a benti papucsok. A bejáratról vezető folyosón volt balra a tűzhely, csak és hűtő, a jobb oldalon pedig a fürdő nyílt. A wc fűtött üléses és bidés volt, épp csak a madárcsicsergés funkció hiányzott belőle. A zuhanykabinban volt egy mély kád. A melegvíz kapcsolója a folyosón volt, úgyhogy figyelni kellett, nehogy elfelejtsük benyomni zuhanyzás előtt.
A szobában két széles ágy volt és egy kanapé. Az ágyon hárman elfértünk, így a kanapét nem kellett bevetni. Volt egy erkélyünk és tv-nk is, úgyhogy meg is néztük egy sorozat első részét, amit egész jól meg is értett mindannyiunk. Én gyozát melegítettem vacsira, ami egész jó volt, bár frissen persze jobb. A lányok rántotthúsos curry-t ettek. A szállásadónk ajándékokat is hagyott nekünk: japános tükröt, fésűt és zsebkendőtokot. Meg kaptunk fogkefét és arcmaszkot is. Kényelmes ez az airbnb-zés. Itt két éjszakánk lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése