Első teljes napunk reggelén elég hűvös és esős időre ébtedtünk. De ez nem tántoríthatott el minket a fő napi programtól, a cseresznyefavirág nézéstől, vagyis a hanamitól. Felkerekedtünk ís első lépésként vettünk húsos meg édesbabos gőzgombócokat egy sarki abc-ben, amiket a bolt előtti kispadon majszoltunk el, az eresz alatt, miközben erősen szugeráltuk az eget, hátha kisüt a nap.
Reggeli után elsétáltunk Shinagawa állomásra és elvonatoztunk Shinjukuig. Ott az egyik bevásárlóközpont alsó szintjén megtaláltuk azt a fánkos helyet, amit pár napja láttam egy youtube-os videóban. Crème brulées, áfonyás és sakurás fánkokat vettünk. Utóbbin voltak cseresznyevirág szirmok is, de elég édes volt, így nekem legjobban a crème brulées ízlett.
Újult erővel vágtunk ismét neki esős Tokiónak, a Shinjuku gyoen nemzeti park felé. Út közben betértünk egy 6 emeletes játékterembe, amelyben titkon reméltem, hogy lesz taikós játék, de sajnos nem volt. Helyette az első emeleten UFO catcher gépek voltak, amelyekből gombokkal irányított gépkarral lehetett kihalászni főleg óriás plüss figurákat. A második emeleten a ritmusjátékok voltak, a 3. emeleten a purikura fényképezős fülkék, a 4. emeleten casino és kártya játékok, meg egy lóversenyes, ami előtt bőszen horkolt valaki. Itt cigiszag is terjengett, ezért gyorsan mentünk is tovább. Az ötödiken stratégiai játékokat láttunk, a legfelsőn pedig lövöldözőseket. Egyik sem vonzott most minket annyira, így visszaballagtunk az esőbe.
Meglepő módonnem mi voltunk az egyetlenek, akik esőben mentek parkba. A park bejáratánál rendületlen szigorral ellenőrizték, hogy van-e nálunk alkohol, ugyanis a hanami másutt ivászattal egybekötött piknikezéssel jár napos időben, de nem hinném, hogy ennyire elvetemült legyen valaki, hogy esőben akarjon piknikezni. A fák szépen virágoztak és egész szép kis csapat gyűlt össze az esernyővel és sakurával pózolókból. Ahogy A. egyik facebook ismerőse is megjegyezte, a hanami esőben is hanami.
Virágnézést követően elvonatoztunk Harajukuba és végigmentünk a Takeshita utcán, ahol boltról boltra haladtunk, hogy ne ázzunk-fázzunk annyira. Aztán a Tokyu pláza következett, az 5. emeleti ingyen wifijével, de sajnálatosan tapasztaltuk, hogy a bőrfotel helyére próbababák kerültek. Omotesandón visszaküzdöttük magunkat a szélben Harajuku állomásig, és elvonatoztunk Ebisure, ahol egy régi couchsurfinges ismerősömmel, Takuyával volt találkozónk.
Takuya egy földön ülős elegáns izakaya étterembe vitt minket. A bejáratnál kellett hagyni a cipőket, és bekuporodni a sűlyesztett lábhelyes asztalokhoz. Takuya rendelt minden ételt, ami tenger gyümölcseiből állt sashimi formában. Jött még mellé egy óriási sült halfej, ami elfoglalta az asztal harmadát, meg saláta, amin nem sajt volt, mint A. első ránézésre hitte, hanem füstölt minihalacskák. Mindkét utastársam nagyon bátor volt, és feszegették határaikat. Szerencsére finom és jó minőségű volt minden, így nem kellett aggódni, és mindenki jóllakottan és egy igen japán élménnyel távozott.
Takuyától elköszönve visszaközlekedtünk Shinagawára a szállásunkhoz, és bedőltünk az ágyba, remélve, hogy ez volt utolsó esős napunk Japánban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése