A. és E. jól vette a futonos élményt, tudtak aludni rendesen és nem panaszkodtak annyira, hogy kemény a föld. Reggeli is járt a foglaláshoz, volt japános és kontinentális, csak időben le kellett érni, hogy el ne fogyjon. Adtak nattót is, de annak csak én örültem.
Kihasználtuk a JR vonat bérlet utolsó napját és reggel levonatoztunk Kamakurába, mivel mindenképp meg szerettem volna mutatni a lányoknak ott pár helyet. Szerencsére a tegnapi esőnek nem volt nyoma, csak a szél volt kissé erősebb. Egy óra körüli vonatozás után már Kamakura kis utcáin sétáltunk, élvezve a kisvárosi hangulatot. Első uticélunk a Zeniarai benzaiten szentély volt, amihez egy sziklába vájt bejáraton át vezetett az út, egy tisztásra. Innen egy újabb vájatban víz csordogált, és sziták voltak kitéve a látogatóknak. A szitába papír- és aprópénzt lehet behelyezni, és ha meglocsoljuk a szentély vizével és hagyjuk megszáradni a levegőn, gazdagság vár ránk. Naná, hogy mi is mostunk pár ezer yent és reméltük a legjobbakat, de elsősorban azt, hogy hamar megszárad és nem szakad szét a pénztárcánkban. A pénzmosás hadművelet után megnéztük a Daibutsut, a 13. században készült kamakurai nagy bronz buddha szobrot, amelyikbe be is lehetett menni, majd ezt követően a Hosonji templomba fizettük be magunkat, ahonnan szép kilátás nyílt a tengerre. Itt is maradt még virágzó sakura, de már kezdtek zöldülni a levelei. A templom területén árultak vegetáriánus gőzgombócot, amire le is csaptunk, és fedezékben elfogyasztottuk, mielőtt kikapnák a kezünkből a felettünk köröző sólymok. Az egyik pavilonban óriás hengerben szutrák voltak, és a felirat szerint, minden hónap 18-án meg lehet forgatni a hengert, és ezzel a művelettel megszerzed a szutrában lévő összes tudást, anélkül, hogy elolvasnád őket. Mivel pont 18-a volt, meg is forgattuk, de nem éreztünk instant különbséget. Biztos még ülepednie kell.
Utolsó látványosságként lesétáltunk a tengerpartra, bár eléggé fújt már ott a szél, így strandolni nem lehetett. E. azért megpaskolta kicsit a vizeta kezévek és megejtettük a tengerparti szelfit is. A vonatállomás mellett betértünk a Freshness Burger láncba, amely japán hamburgeres, hogy ez az élmény is meglegyen.
Kamakurából Ikebukuroba mentünk, ahol Yuka barátnőm várt ránk, aki először karaokezni vitt minket. Jó termet kaptunk, mert az ötödik emeleten volt és ablaka Ikebukuro központi részére nyílt, így dalolás közben csodálhattuk a japános kilátást is. Másfél órát voltunk és kb. 2600 yent fizettünk összesen, amiben benne volt egy kötelező fogyasztás is. Ezen volt valamennyi kedvezmény is, mert Yukának volt törzskártyája, bár elmondása szerint nem jár olyan gyakran. Próbálkoztam japán számokkal is, de még van mit gyakorolni rajtuk azért.
Karaoke után már éhesek voltunk, így jöhetett egy újabb helyi élmény, a népszerű ramenesnél való sorbanállás. 18:30-kor nyitott a hely és mi 19:00 körül értünk oda, mikorra már vagy 10 ember várakozott odakint, hogy sorrakerüljön, és utánunk is egész sokan érkeztek. Nem volt csak egy fajta ramen, az aktuális napi specialitás, csak azt lehetett rendelni, meg mellé főtt tojást. A napi ramen ezúttal tsukemen volt, aminél külön van a tészta és a lé, és úgy kell mártogatni külön a tésztát. A tojás nagyon finom volt és szép színű. A tészta is jó volt, csak hideg, és a lé, ami felmelegítette volna, hamar kihűlt, így annyira nem nyűgözött le minket. Viszont nagyon japános volt fél órát sorakozni a vacsiért, úgy, hogy fél 8 után már leállították az újonnan érkezőket, mert limitált volt a mennyiség. Ha maradt még lé a táladban és hely a pocakodban, akkor 50 yenért lehetett kérni a lére rizst és szárított nori algalap csíkokat kérni mustáros misoval. Belém már nem fért, de Yuka és A. kipróbálták.
Vacsi után elsétáltunk megnézni Yuka nagy hibrid kocsiját, aztán elvitt minket az egyik vonatállomásra. A szállásunkra azért nem mert a másik irányban volt a lakásától és még nem nagyon mer hosszabb ismeretlen utakon vezetni, mert még gyakorolja a vezetést. Mit ne mondjak, elég merészen végódott be a kanyarokban és a buszsávban sem zavartatta nagyon magát. Annyira nem bántuk, hogy nem vitt tovább minket, ennyi is már jó volt arra, hogy E. megfigyelhesse, milyen az út másik oldalán közlekedni autóval.
A szállásra érve gyorsan lezuhantunk a futonjainkra és hamar elaludtunk. Már csak két napunk maradt Japánban, amiket jól ki kell majd használni, kell hozzá az alvás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése