A kapszula hotelben kaptunk reggelit is, két darab péksüteményt és kávét. Aztán bőröndöstül elközlekedtünk a Marunouchiben található túrista irodába, ahol ingyen lehetett kimonót próbálni. Nem kellett várni, egyből mi következtünk és egy profi kimonós szakértő nő adta fel ránk az általunk kiválasztott kimonókat. Jó volt, hogy ennyi választék volt nekik, mert így hárman egyszerre tudtunk pózolni a ruhákban. Kaptunk egy papírernyőt is kiegészítőnek. Cserébe kitöltöttünk egy kérdőívet, amiben értékeltük az élményt, és kiszúrtuk a kimonós polaroid képünket a térképre, ahol már beelőzött minket egy másik magyar csapat.
A kimonó-élmény után elhúztuk bőröndjeinket a császári palota bejáratához, de nem engedtek minket beköltözni, így meg kellett elégednünk azzal, hogy kintről fényképezzük le.
Következő állomásunk Yushima volt, ahol becsekkoltunk utolsó szálláshelyünkre, a Hotel Edoyába, aztán siettünk is tovább, hogy odaérjünk időben a Skytree előtti találkahelyre, ahol barátnőm Micchi várakozott. Micchit Arashi koncertről ismerem és főleg japánul beszél, de A és E kedvéért egész sok angollal próbálkozott. Micchi az igazán elszánt vendéglátó japán kategóriába tartozik. Ez azt jelentette, hogy ő akart fizetni mindent és majdnem mindig sikerült is neki, legjobb igyekezetünk ellenére. Először kifizette mindannyiunk belépőjét a Skytree toronyba, aztán ő fizette az ebédet is. Utóbbinál épp telefonált, és ezt kihasználva A. elindult kifizetni az ebédet a pénztárnál, de Micchi kiszúrta, gyorsan lerakta a telefont menet közben és szinte bevetődött A. elé a hitelkártyájával. Én sajnos nem láttam mert háttal ültem, de E. elmondása szerint 10 pontos manőver volt.
A Skytree bevásárló részén találtunk Pokemon boltot és benéztünk a Ghibli boltba is. Utóbbiban áfa-mentesen vettem bögréket és az eljárásnál beletűzte a pénztáros lány a bizonylatot az útlevelembe és pecsétet is nyomott rá. Ez elég ijesztő folyamatnak tűnt, így később inkább nem is kértem levonni az áfát, mert a végén még teletűzik az útlevelem papírral.
A toronytól elvonatoztunk Shibuyába, ahol megnéztük Hachikó kutya szobrát és a híres gyalogos átkelő helyet. Hachikó olyasmi mint a brüsszeli pisilő kúsfiú, élőben nem nagy szám, mégis szinte ökölharcot vívnak a túristák a fényképezésért.
Betértünk a Don Qiuijote boltba, ami több emeletes diszkont, tele mindennel, ami eszedbejut, ittunk zöldteás frappuccinot a Starbucksban, és cd-ket néztünk a Tsutaya zeneboltban. Ezzel letudtuk a főbh érdekességeket a ketédzteződés körül. Nemsokára csatlakozott hozzánk még két ismerősöm, a couchsurfinges Rin, és a magyarul egész jól beszélő Ryo, aki most kedvére gyakorolhatta a lányokkal a magyart. Sushiztunk egyet, aztán a nap zárásaként elmentünk játszani egyet a dobos ritmus-játékkal egy játékterembe. E-t annyira nem izgatta a játék, de A. egyszer játszott velem, csakúgy mint Rin és Ryo. Micchi most szintén kihagyta, és cserébe gyorstalpalót tartott a mellettünk próbálkozó külföldieknek. Meg kellett állapítanom, hogy a nehéz fokozat teljesítéséhez még gyakorolnom kell, de azért jól szórakoztam.
Végül a shibuyai kereszteződésnél köszöntünk el egymástól, és egy közös kép után mindenki hazaszállingózott. Ismét egy tartalmas napot tudhattunk magunk mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése