Reggel kijelentkeztem a hostelból, aztán elmetróztam a Southern Cross pályaudvarra, majd elbuszoztam a reptérre. Könnyen megtaláltam a belföldi járatot és gond nélkül bejutottam a várócsarnokba. Kissé izgultam, hogy 7 kiló alatt van-e a csomag és hogy nézik-e, de egyáltalán nem ellenőrizte senki. Fura volt, hogy csak a beszállókapunál kérték el először a jegyem. Simán bejutottam volna jegy nélkül odáig. Igazolványt pedig sehol nem is kértek. Az úton a mellettem ülő nő a kalapos lóverseny napról jöhetett, mivel a lábánál gondosan elhelyezte a fekete tollas fejdíszét, nehogy összetörjön.
Sydneyben a reptéren már karácsony volt. Bevonatoztam a központba és az okostelefon gps-ének áldásos segítségével pikk-pakk meg is találtam a hostelemet. A pultnál kaptam ágynemű huzatot és kulcsot, aztán felnéztem a 6 ágyas szobába és befoglaltam egy szabad emeletet az egyik ágyon. Ideje volt bevenni Sydney-t!
Hű gps-em elirányított a városháza elé, ahonnan ingyenes városnéző túra indult fél 3-kor. Még volt fél órám, így addig benéztem a szomszédos templomba, amelyről megtudtam utóbb, hogy Ausztrália legrégibb temploma, és megcsodáltam a szép lila jacaranda fát. Meglepett, hogy Sydney-ben is vannak jacarandák. Nem olyan sok, mint Pretoriában, de így is szép hatást keltenek, amikor virágoznak. Éljen a tavasz!
A sétára kb. 15-en gyűltünk össze, nemzetközileg vegyes társaság. Bár a németek túl voltak reprezentálva. Sok némettel találkoztam eddig az út során. A mostani szobatársaim között is van német. A túravezető lány 3 órás sétára vitt minket a városban. Mesélt történelmet (már amennyi van nekik), sztorizott és adott utazási tippeket. Megtudtuk, hogy a tömegközlekedésre használt Opal kártya mindenre, még a kompra is jó, és maximum 15 dollárt számol fel utazásra egy nap. Ez azt jelenti, hogy az afeletti utak már ingyen vannak. Vasárnap pedig további kedvezmény, hogy a maximum az 2,5 dollár. Kár, hogy ezt vasárnap délután tudtuk meg.
Láttunk érdekes szobrokat, épületeket, majd az operaháznál ért véget az ingyen séta, amikoris a lány jól megszedte magát a borravalókkal, főleg mivel úgy vezette fel az elején a túrát, hogy ezért ő nem kap semmit, úgyhogy szívesen veszi, ha fizetünk, amennyit szerintünk ért a séta.
A legjobban a kikötőrész tetszett nekem, meg a galambok közé vegyülő íbiszek. Utána pont eleredt az eső, úgyhogy lehúzódtam a föld alatti bevásárló negyedekbe nézelődni, meg angolnás sushit vacsizni, aztán visszatértem a hostelbe. Jól elfáradtam, mivel szinte egész nap mászkáltam. Holnapra valami nyugisabb program kéne. Majd kitalálom reggelre, hogy mit tudok bevállalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése