Reggel 5 körül ébredtem magamtól először. Előtte éjfél környékén azért, mert akkor érkezett a hostelbe harmadik szobatársunk és kissé hangosan pakolt. Úgy döntöttem, hogy kicsit korán van még kezdeni a napot, így visszaaludtam óránként, egészen 9-ig, aztán összeszedtem magam és elkészültem. Pont akkor indult felfedezni a várost a hamburgi szobatársam, akitől gyorsan kölcsönkértem a töltőjét, mert nem hoztam ausztrál átalakítót. Amíg vártam, hogy töltődjön a telefon valamint, hogy válaszoljon Vanessa az üzenetemre, visszajött reggeliről japán szobatársam és beszélgettünk kicsit. Egy évet már élt korábban itt, és ő is barátokat jött látogatni most.
Vanessa felébredt, és lebeszéltük, hogy a városban találkozunk. Úgy döntöttem, gyalogolok, hogy addigis lássak valamit a városból. South Yarra körzetében van a hostel, ami a központ peremétől kb. fél óra gyalog. Barátságos hipszter környéknek tűnik, és van a közelben pár szép park. Utam a botanikus kert mellett vitt, és láttam aranyos madarakat. Sajnos nem tudtam jó képet csinálni róluk, mert csak a mobil fényképezője volt nálam, amivel nem lehet jól zoomolni. Átkeltem a Yarra folyón, ahol a pálmafás kilátás a felhőkarcolós városra különösen tetszett. A város központi körzetén belül ingyenes a tömegközlekedés. Amint beértem, az utolsó két megállót a találkahelyig már villamossal tettem meg, mert késésben voltam kicsit. Szerencsére Vanessa csak utánam érkezett pár perccel, így nem várattam meg. Vettünk finom kávét, sétáltunk egy parkban és élveztük a napsütést.
Ebédre vettünk kínai gőzölt gombócokat, amiket egy téren kirakott napágyban fogyasztottunk el, miközben az egyik ház falán valamilyen animációs kisfilm ment. Nagyon idilli volt az egész. Ebéd után elsétáltunk a folyópartra és ott is élveztük kicsit a kilátást, majd betértünk egy parti sétányon lévő centerbe, ahol Vanessa kókusztejet ivott kókuszból, én meg gyümölcsturmixot. A környéken megnéztünk még pár érdekes szobrot és egy régi árbocos hajót. Utóbbira sajnos nem lehetett most felmenni (hétvégén állítólag fellehet).
A következő program a túrista villamos volt. A 35-ös circle line körbemegy az ingyenes zóna peremén, és hangosbemondón lejátszanak egy ismertetőt minden megálló közelében található látványosságról. Bár főleg arról beszélt, hogy milyen egyéb járműre tudunk felszállni, hogy eljussunk egyéb látványosságokhoz, meg megtudtuk, hogy mindenhol sok a bár és étkezde. Annyira nem volt informatív a túra, de a villamos az aranyos régi fatípusú volt és addigis pihentünk, amíg fent ültünk.
A városi könyvtárnál szálltunk le, mert meg akartuk nézni benne az ingyenes képkiállítást. Azthittük, 6-ig van nyitva, de tévedtüni mert 5-kor zárt, úgyhogy csak egy részét tudtuk most megnézni. Tájképek voltak a városról és portrék történelmi lakóiról. A könyvtár maga is érdekes volt. Jó nagy és napos a főterme, és tele volt tanuló diákokkal. Nem kell regisztrálni a belépéshez.
Könyvtár után ismét éhesek voltunk, így most Vanessa kedvenc malájziai étterme került sorra. Vacsi végén csatlakozott hozzánk Vanessa kanadai-orosz barátnője, Katja és elmentünk együtt egy tetőbárba. Az itteni tetőbárnál jobban érvényesül a tetőjelleg, mert a kilátás a szomszéd felhőkarcolókra van, így tényleg magasabban érzed magad. Otthon csak az eget látni, ha nem megyünk a kerítésig. Ittam egy White Rabbit nevezetű barnasört, ami egész jó volt. Beszélgettünk, amíg nem kezdtünk el nagyon fázni, utána elbúcsúztunk Katjától és elindultunk Vanessa lakására.
Mivel már besötétedett, pont jó volt a napszak oposszum nézésre, így betértünk a szomszédos parkba, ahol Vanessa mindig szokta látni őket. Tényleg jött is egyből egy oposszum! Nagyon bátor volt, egész odajött a lábunkhoz. Azt hittem, fel is fog mászni rám, de csak ágaskodva leste, mi lehet a bevásárló táskában. Láttunk óriás denevéreket is, akik nem voltak ilyen cukik, de szerencsére nem is jöttek ilyen közel.
Megnéztem Vanessa lakását, aztán hazavonatoztam a hostelbe, kipihenni a napot, és rákészülni a holnapira. Holnap lenézünk a tengerpartra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése