A fő terv mai napra a tengerpart volt. Az időeltolódás hatására ismét korán keltem, és most lementem kipróbálni a hostel reggelijét. Dzsem vol pirítóssal, meg müzlik, és volt mini vegamite is. Hááát...a vegamite nem lesz a kedvencem az biztos. Miután elkészültem, fél 10 körül útnak indultam. Elgyalogoltam a közeli parkba, aztán megkerültem az Albert Park tavat. Most készültem és nálam volt a fényképezőm is, így gyűjtöttem apának pár madarat. Nagyon bátrak az itteni madarak, csakúgy mint az oposszum volt! Egész közel lehet sétálni hozzájuk, nem repülnek el. Láttam fehér papagály szerűt, rigó félét, bóbitás galambot, kacsát és fekete hattyúcsaládokat. Mivel tavasz van, volt sok kishattyú is.
Miután körbeértem a tavon, a tengerpart felé vettem az irányt. Érdekesek erre a házak, cirádás vastornácuk van mini előkerttel, amely némelyike tömve van virággal. Ezeket jól szemügyre vettem, majd letelepedtem egy tengerpart menti padra és vártam Vanessát. Közben bénázó strandröplabdásokat néztem.
Nem sokkal később befutott Vanessa és ismerőse, Jonathan és megkezdtük a mezítlábas strandsétát a kellemesen meleg homokban. Az ég szép kék volt, csakúgy mint a tenger, a part homokos és pálmafás, úgyhogy nagyon hangulatos volt az egész. Mondjuk lehetett volna kevésbé szeles az idő, és akkor nem dzsekiben meg pulcsiban sétálgatunk mezítláb, ami így kissé kontrasztosan nézett ki, de ne legyünk telhetetlenek. A nap azért erősen sütött, úgyhogy rajtam volt az 50 faktor, a napszemüveg és a túrakalap, biztos ami biztos. Jonathan mindeközben végig ujjatlan pólóban vonult mellettünk, jobban hangsúlyozva eszkimóságunk. A séta egyik szakaszán csak ücsörögtünk a meleg homokban, ami kellemesen relaxáló volt, aztán beültünk ebédelni az egyik partmenti étterembe, a Republicába. Grillcsirkét ettem banán shakkel, és az ingyenwifinek hála fogtam pár pokemont. Az étteremben csatlakozott hozzánk Katja is, egy kis csevegésre.
Ebéd utáni tervünk alapján felvillamosoztunk a Világháborús emlékműhőz, amiben egy kiállítás is működik, de úgy látszik rosszul időzítünk ezekhez mindig, mert alig jutottunk be, már zártak is. At emlékmű a királyi botanikus kert mellett van, így következő állomásunk az volt. Az egész kert ingyenes és mivel napgyugtáig nyitva van, ide még kényelmesen bejutottunk. Láttunk sok érdekes fát, pár madarat és esküvői fotózást is. Kellemes hely.
Relaxáló és pihentető helyeken jártunk ugyan, de rengeteget gyalogoltunk (főleg én a reggeli előgyaloglással), úgyhogy kezdtünk jól elfáradni. Vanessa hazaugrott készülődni az esti beülésre, én meg még átsétáltam a kínai negyeden. A hivatalos negyed egy utcából áll, de egyébként tele van a város kínai hélyekkel ezen túl is. De nemcsak kínai hely van sok, hanem japán, koreai, malájziai is. Vacsira pl. egy egy félsushit ettem.
Vanessánál ellenőriztük, hogy pontosan hol a bár, ahol találkozunk újabb ismerőseivel, aztán odanavigáltunk és beültünk egy ital erejéig. A hely nem volt semmi extra, akár otthon is lehetett volna. Vanessa espresso martinit ivott, amit azonban nem rémlik, hogy láttam otthon. Én főleg régi ismerőseimmel, Katjával és Jonathannal beszélgettem, mivel ők is csatlakoztak. Katja adott hasznos tippeket Sydney-hez.
Kb. egy órát voltunk, aztán leléptünk ágybazuhanni. Kidöntött a sok mászkálás. Öregszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése