Víz alatti robogó?

A hotel taxisa elvitt a negyed órára fekvő öbölhöz, ahonnan a víz alatti robogó, azaz subscooter kaland indult. Kaptam egy gyors magyarázatot az alapokról angolul, aztán megvártam, amíg lemegy a három kínai csapattársam számára berakott kínai oktatófilm (ami háromszor olyan hosszú volt, mint az angol szóbeli verzió) az ipad-on. A túrát úgy reklámozzák, hogy ilyen módon kipróbálhatják a víz alatti búvárkodás élményét azok is, akik nem tudnak úszni. Nem is feltétele, az úszótudás, csak 8 éven felülinek kell lenni. Kivisznek motorcsónakkal egy lehorgonyzott dokkra kint a korallzátonyoknál, amelyen 4-5 db vizirobogó vár a kalandorokra. A bázison van öltöző, és kulccsal zárható szekrények is a ruhának meg táskának. 

Miután a átöltöztünk fürdőruhába és elzártuk az értékeinket, adtak mindegyikünknek egy gumilábbelit, és egy búvárruha felső részét. Utána elmagyarázták az alap búvárjeleket, amikkel a víz alatt tudunk kommunikálni a minket kísérő és terelgető két búvárral, pl. minden rendben, fel szeretnék menni, probléma van a fejemmel/fülemmel, nem kapok levegőt. Utóbb eléggé hiányoltam a probléma van a gyomrommal jelzést, amit bár a búvárok talán nem gyakran használnának, erre a túrára jól jönne. A szabály az volt, hogy amikor a búvár jelzi, hogy mehetsz, akkor le kell nyomni a pedált. Ha jelzi, hogy fordult, fordulni kell. Ha jelzi, hogy állj, fel kell venni a lábad a pedálokról. Ennyi. Aztán felültünk a járgányokra, ránk hajtották az üvegbúrát és a robogók alatti rácsos platform egyszercsak elkezdett ereszkedni velünk együtt, a víz pedig szépen feljött a vállunkig, de tovább szerencsére nem. Azt ígérték, hogy váll felett nem is leszünk vizesek sem. 3 méterre ereszkedtünk le a két búvár kíséretében. A víz kissé zavaros volt (lehet, hogy a felhős ég miatt is), így messzire nem láttunk el, és egymást is csak akkor láttuk, ha közelebb navigáltunk. Főleg követtük a búvárokat, akik igyekeztek minden féle szögből előnyös képeket csinálni rólunk a robogóban. Valahonnan felszedtek egy színes korall darabot, amit odaadtak a kezünkbe a kép erejéig, meg odahoztak megsimizni egy másik fajta sikamlós korallt is. 4-5 féle halat láttam, de nem a nagyon színes karibi fajtából. Főleg a fekete-fehér csíkos halacska volt mindenütt. A merülés kb. 30 percig tartott, de mivel a robogók bójákon lebegtek és nem volt túl csendes a víz felettünk, így néha eléggé himbálóztunk, úgyhogy kb. 20 perc után már alig vártam, hogy vége legyen az élménynek. Egész megkönnyebbülés volt, mikor az egyik búvár jelezte, hogy letelt az idő, megyünk fel. 

Vissza kellett navigálnunk a rácsos platformra, amire a búvárok ráerősítettek minket. Viszont eléggé lazán kötötték rá a robogómat, így amíg vártam, hogy a harmadik kínait is befogják, a hullámok meg-meg rázták a dokkot és a robogó csak úgy pattogott a rácson. Ez a rész elég ijesztő volt.... a búrámban a víz fel-fel csapott az államig és egy pillanatra azt hittem, valamit rosszul csináltak és amíg mással foglalkoznak, elfogy a levegőm... Majdnem pánikolni is kezdtem, de aztán rájöttem, hogy a felszín egész közel van (már feljebb jöttünk) és én sem vagyok odakötve a robogóhoz, szóval simán csak ki kell bújnom a búra alól oldalt és felúsznom a felszínre, ha baj lenne. Persze nem volt baj, csak kissé nagyobbak voltak a hullámok. Kikötötték az utolsó robogót és a rács felhozott minket. Kissé pihegtem az ülésen még, aztán szemrehányóan mutattam a szervezőknek, hogy azért vizes lett a hajam is és a vége nem volt túl jó móka. de ők azért optimistán kitöltették velem az értékelő lapjukat, amin én meg szépen bejelöltem, hogy érdekes volt, de nem ajánlanám az ismerőseimnek. Na de legalább elmondhatom, hogy robogóztam víz alatt. 

Minden esetre az ajánló videón idillibbnek tűnik, nem? :)
https://www.youtube.com/watch?v=Zlca7R5k5lU

Ezek voltak mauritiusi kalandjaim. Aki arra jár és esetleg nem jut el szuvenírboltba és a reptéren próbálkozik, az haladjon át a duty free bolton, és a 28-as kapunál találja a szuveníreket, a legtöbbjén a nagy helyi kedvenc kihalt dodó madár képével.