Hello tourist

A következő két nap is reggeltől estig tartó konferenciával telt. Még egy koktél party-ban volt részem, mivel ez egy másik konferencia volt újonnan csatlakozó résztvevőkkel. A szervezők igazán kitettek magukért, mert non-stop fellépőket rendeltek nekünk, a már ismerős afrikai táncosoktól a latin gitároson és bollywoodi tánccsapaton át a tűzzsonglőrökig. Szóval nagyon mozgalmas volt. 

Aztán elérkezett az utolsó konferencianap is. Azt ígérték, hogy igyekeznek fél órával hamarabb befejezni, de végül pont annyival tovább tartott és fél 7-kor hangzott el az utolsó záróbeszéd. Sajnos már jó sötét volt addigra, így sok program lehetőségem nem maradt. A hotelben a német kollégával beültünk vacsizni, aztán vége is volt a napnak. 

Ma pedig az utazásom napja van, az utolsó lehetőség, hogy csináljak valami programot, mielőtt felszáll a repülőm. Igazán sikeresen indult, mivel reggelinél kizártam magam a szobámból, de nagyon rutinosan megoldották, és kaptam új kártyakulcsot. Aztán kicsekkoltam, beraktak a bőröndöm a megörzőbe, és szerveztem magamnak programot. Hogy hol ülök most? A tengerparton egy napágyban, körbevéve egy kínai családdal... Hogy miért? Mert leültem egy napágyra, a család meg jó szorosan körém telepedett. Nyilván ki akartak túrni, de csak azért sem megyek arrébb, amíg nem indul a taxim a vizimotoros programomhoz. Úgyhogy most benne leszek az összes családi fotójukban, mint egy oda nem illő családtag. Épp elkezdtek kajálni. Tudom, feleslegesen gonoszkodom, de akkor is én voltam itt előbb és kész, a többi ágynál meg nincs ernyő.

Igazából az Iles aux Cerfs-re szerettem volna elnézni, de nem keltem fel hozzá elég korán, és a recepción lebeszéltek róla, mert nem értem volna vissza időben sajnos. Azzal nem számoltam, hogy nincs szervezett túrán kívüli hajó a szigetekre, csak a kötött időben közlekedő motorcsónakok és katamaránok. Így maradt a második választás, a víz alatti robogó. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Kezd felhősödni az ég, úgyhogy nagyon remélem, addigra kitisztul mire sorrakerülök!