Hello konferencia

Eljött a kedd, az első konferencia első napja. Pontosabban az első ülés egy munkacsoporti ülés, és technikailag csak a második fut konferencia néven, de szinte egyre megy. Mauritius két órával jár előbb az otthoni időnél, ami azt jelenti, hogy reggel még a szokásosnál is nehezebb felkelni. Rendre ki is hagytam a reggeliket pár perc tovább alvás érdekében. Szerencsére azért az ülés viszonylag későn, fél 10-kor kezdődik, így annyira nem durva a helyzet. Az ütemezés: ülés, kávészünet, ülés, ebédszünet, ülés, kávészünet, ülés, vége. Rájöttem, hogy minden bizonyára azért rendezték erre a szigetre az ülést, hogy próbára tegyék munka iránti elkötelezettségünket: végig bírjuk-e ülni a napot egy zárt agyonlékkondizott ablak nélküli teremben, miközben a kávészünetekben csábítóan hívogat minket odakint a homokos pálmafás vízpart. Komolyan, még az ülés közben az ablaktalan teremben is igyekeznek emlékeztetni minket, hogy mit láthatnánk odakint, mert a vetítő háttérképe alapból egy gyönyörű helyi tengerparti látkép. Jelentem, még kitartok, nem lógtam el! (Kapok fizuemelést?) Az ebéd is része a csomagnak, amit svédasztalos konstrukcióban oldottak meg a hotelben. Az étkezőnek van egy nyitott teraszrésze, ami hálóval van elkerítve, hogy ne jöjjenek be kintről a madarak. Ennek ellenére egy csomó madár repkedett odabent, és hangosan csicseregtek nekünk az ebéd mellé. Apukámnak megküldött kép alapján a leghangosabb és leggyakoribb az ebédnél a pásztormejnó. Kicsit olyan mint egy rigó és egy szarka keveréke. A felszolgált helyi ételek túlnyomó többségben indiai beütésűek, és jó erősen vannak fűszerezve. Az első nap után kissé ellenkezett a gyomrom, így azóta próbálok okosan válogatni. Úgy tűnik, menedzselem a helyzetet.

Az első ülésnap napnyugtakor ért véget, pont láthattuk a napot alábukni, amikor kiléptünk a teremből 6-kor. Az első nap ejtettük meg a közös fotó elkészítését, ami mókásan alakult, mert az egész bagázst kivezényelték üzleti ruhában a homokos parta, hogy szép legyen a háttér. A tűsarkú cipősök kissé megszenvedtek a homokban. Ez volt az első olyan esemény, amelyen a csoportkép egy drónnal készült. Vicces volt, ahogy kb 80 ember szugerál egy repkedő távirányítós robotot, ami pont jól jött, mert így mindenki valóban vigyorgott a képen.

Fél 8-ra a vendéglátó hatóság szervezett nekünk egy koktél party-t, ami csak névleg volt az, mert koktélt sajnos nem adtak, csak egyéb alap italokat. A party helyszíne a hotel egyik bárja volt, amelyhez felvezető út két oldalán afrikai dobosok és táncoslányok fogadták az érkezőket. A házigazda hivatal vezetője köszöntő beszéde után indulhatott a buli. Az este során főleg a monacói, a dán és a svéd kollégákkal építettem a kapcsolatot. Kár, hogy velük pont nincs annyi közös ügyünk.

A második munkanap első fele pont úgy zajlott mint az előző napé, utána viszont kettőkor véget is ért a banzáj. Vendéglátóink voltak olyan kedvesek és szerveztek nekünk közös szabadidő programot, ami katamaránnal való hajókázás volt a szomszéd öbölben. Elvileg azt mondták, a hajóról nézzük majd meg a naplementét, de végül fél órával előtte kikötöttünk, ami nem volt baj, mert amikor tényleg eltűnt a nap, jó sötét lett az utakon hazafelé. A hajó a Grand Baie öbölből indult, így láthattuk azt a környéket is. Sok a bolt, fejlettebb, túristás része ez Mauritiusnak. Érdekesség volt, hogy naplementekor, amikor a levegő már hűvösebbé vált, a kikötőnél levő kőfal még javában sugározta magából a meleget, ahogy elmentünk mellette.