Második napomon Düsziben sokáig aludtam, aztán besétáltam a városba nézelődni. Átsétáltam egy nagy parkon, amit annyira megtépázott júniusban egy vihar, hogy a nagy része le volt zárva, mert több fa is kifordult a helyéről. Itt érdekesség volt a fénycsövekből álló padsor, ami este lámpaként is funkcionál. Furcsa lehet fénycsöveken üldögélni. Sajnos a lezárt részen voltak a padok, így kipróbálni most nem volt alkalmam őket.
A Königsallee volt a fashion street, sok érdekes embert láttam arra, de ami miatt említem most, az a szuper könyvesbolt, ami rajta található, a Mayersche Buchhandlung. Ezt Chihiró ajánlotta, mivel kellemesen el lehet üldögélni az emeleten az ablak mellett, és nézni a Königsallee szereplőit. De a könyvesbolt nem csak emiatt volt jó, több emeletes volt, és a kávézó emeletén túl egy másikon is találtam ablak melletti ülőhelyeket olvasgatásra, sőt itt kényelmes piros fotelek várták az olvasni vágyókat. Volt egy egész nagy angol részleg, és ami még nagyon tetszett, de sajnos túlkoros voltam hozzá: a -1 szintre egy kanyargós csúszda is vezetett, és ott voltak a gyerekkönyvek és játékok.
Másik uticélom természetesen a japánnegyed volt. Tegnap ott ettünk ugyan, de kocsival mentünk és este, így akkor nem sokat láttam belőle. Nappal kissé csalódtam a méreteiben, mert igazából csak az Immermannstrasse tartozott bele és pár keresztutcája. Valamiért nagyobbnak képzeltem. Bementem egy könyvesboltba és egy japán ABC-be, aztán megkerestem a Takumi éttermet.
A Takumi teljesen olyan volt, mintha Japánban lenne, csak pár német felirat és pár német alkalmazott árulkodott földrajzi elhelyezkedéséről.
Késői ebéd és korai vacsora idősávja lévén, egyből kaptam helyet a látványkonyha pultjánál, ahol még látvány is volt egy helyes japán szakács személyében. :) Természetesen miszó ráment rendeltem és természetesen japánul, mivel az sokkal jobb, mint a németem. A kihozott levessel együtt meg is kaptam a számlát, lefordítva, egy kis táblához kapcsolva, mint Japánban. A miszó rámen tökéletes volt. Ahogy ezt írom is összefut a nyál a számban az emlékétől. Így nézett ki:
A leves pont jó volt, nem sűrű, nem tömény, a tészta pedig szintén remek állagú. Azt olvastam, hogy a Takumi rámenje Sapporó rámen, amit eddig is kedveltem. Ha nagyon muszáj, egyedül a húsba tudnék belekötni, volt egy kis füstös mellékíze, ami nekem nem ízlett annyira. De ez csak apróság, a miszó rámen versenyt nálam a Takumi nyerte, még akkor is, hogyha drágább árfekvésű kicsit. (Ha jól emlékszem, 10 euró volt a leves.)
A rámen mellé rendeltem még karaagét is (olajban ropogósra sütött csirkefalatok), egy másik blogos ajánlása alapján, és nagyon finom volt az is, tényleg.
A rámen mellé rendeltem még karaagét is (olajban ropogósra sütött csirkefalatok), egy másik blogos ajánlása alapján, és nagyon finom volt az is, tényleg.
Annyira jó volt a hely, hogy még egyszer visszamentem oda Düsziben töltött időm során, és kipróbáltam egy nem-miszó alapú, hanem sima leveses shio ráment is, és mivel már bíztam a tészta minőségében, tsukemen ráment rendeltem, aminél külön van a lé és a tészta, így ni:
Ez is nagyon finom volt, nem csak a miszó rámen versenyt nyerte így nálam a Takumi, hanem a rámen versenyt úgy általában, legalábbis Európában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése