Düsseldorfi mini-Tokió: Naniwa noodles & soups

Egy amszterdami japán ismerősöm egyszer azt mesélte, hogy sok ott élő japán Düsseldorfba jár át ráment enni, mert ott nagyon jó japán éttermek vannak. Később utána olvastam, és megtudtam, hogy Düsseldorfban van Európa harmadik legnagyobb japán-kolóniája, mert sok japán cég képviselteti ott magát. Ami pedig a ráment illeti, két étterem neve volt visszatérő az értékelő oldalakon: a Naniwa és a Takumi.

A fentiek után alig vártam, hogy egyszer arra vessen a sors, hogy végre finom miszó ráment ehessek ismét Európában. 

Erre adatott is alkalmam, ugyanis a nyári taikós workshopot tartó Tokara csapat a Düsseldorftól fél órai vonatútra található Mönchengladbachban hirdetett három órás workshopokat. Mivel már épp kezdtem hiányolni a velük való dobolást és ugye a helyszín a fenti okokból kifolyólag amúgy is csábító volt, gyorsan feliratkoztam egyre és így történt, hogy október 1-jén már a Naniwában szürcsölgettem a miszó ráment. Na de ne siessünk ennyire előre, először mesélek még pár szót vendéglátómról, Chihiróról. 

Hogy beleférjek egy alacsonyabb költségkeretbe és új barátokat szerezzek, ismét a Couchsurfing szolgáltatását vettem igénybe. Egy Düsseldorfban (továbbiakban Düszi) élő japán lány jelzett vissza egyedül időben úgy, hogy fogadna is. Ő volt Chihiró (mint a Miyazaki filmben), és nálam pár évvel idősebb. Nagyon kedves volt, tőle kaptam az eddigi legszimpatikusabb visszajelzést CS-en, és személyes találkozásunknál sem csalódtam. Egész jó környéken lakik Düsziben, amíg vártam, hogy megérkezzen munka után, sétálgattam a környező utcákon és nagyon barátságos zöld övezetnek tűnt, sok babakocsis anyukával és kisgyerekkel, rendezett utcákkal. Amolyan kertvárosszerű, és a városközpont sem volt olyan messze onnan. (A képen egy cigánykerekező szobor a környékről.)

Chihiró befutott estére és körbemutatta a lakást. Főzött teát és csevegtünk kicsit. Megtudtam, hogy 14 éve él Németországban és szereti, kivéve Düszi időjárását, ami alap helyzetben szürke felhős. Szerencsém volt, mert csak az utolsó napomon állt vissza az alaphelyzet, addig szép napsütést élvezhettem. Tea után rögtön indultunk is be a központba vacsorázni. Út közben csatlakozott hozzánk, pontosabban felvett minket kocsival Heidi, Chihiró német barátnője. Heidi is szimpatikus volt, olyan vidáman hangosan nevetős típus (és nem az idegesítő fajtából), aki rád ragasztja a jókedvet. 

Na így kerültem végül a Naniwába, ugyanis Chihiró tudta, hogy japán leves a küldetésem, és ezt választotta nekem. Kiderült, hogy ő még sosem járt itt, mert mindig hosszú volt a sor, ő meg túl éhes, hogy kivárja. Most is volt sor, de nem vészes, és Japánhoz hasonlóan az étterem előtti padon lehetett várakozni és csusszanni egyre közelebb. Közben nézegettük az étlapot és kiválasztottuk a rendelést. Mindhárman menü összeállítást választottunk, az enyém természetesen miszó rámen volt és mellé Chihiró kedvence, amit eddig még nem ismertem, tenshinhan, ami édeskés tojásos omlett takaró volt rizságyon és egész finom. A miszó rámen levese finom volt, talán nekem kicsit erős (nem csípős hanem tömény értelemben), a tészta azonban nem volt a legfinomabb, ettem már finomabbat. Chihiróék menüje gyozát tartalmazott, és az viszont (mivel aranyosak voltak és kaptam kóstolót) nekem nagyon ízlett! Jobb volt, mint amit egyszer Yukával ettem Tokióban. A menüsor 11 euró volt, ha jól rémlik, és a leves magában 8 euró. 

Annyira jól laktam, hogy utána nem is bírtam rámenre gondolni. Egészen másnap délig. :)