Szettet kértem, ami mellé rizs és miszó leves járt. A gyoza roppanósra volt sütve, ami tetszett, azonban a töltelék nem volt semmi különös, erősen csalódtam. A gyoza verseny győztese egyértelműen a Naniwa.
Gyoza után még belefért egy kis desszert egy szomszédos fagyizóban, ahol japánnegyedhez méltóan volt zöldteás maccha jégrém:
Felvidított és jó zárása volt Düsseldorfi japán gasztokalandjaimnak.
A dobolás is jól sikerült, megtanultunk egy teljes darabot 3 óra alatt. A kijutás Mönchengladbachba kissé nehézkesebbre sikeredett a tervezettnél, mert az egyik útba eső sínszakaszon valamit munkálkodtak, és még épp időben vettem észre, hogy a kinézett vonat nem megy odáig. Gyorsan megkérdeztem az info pultnál, hogy mi az alternatív útvonal és megtudtam, hogy el kell menni egy másik városig vonattal, onnan pedig pótlóbusz visz majd minket a célba. A bonyodalmak miatt hosszabb lett az út, és sajnos késtem olyan 5-10 percet a workshopról, de szerenécsre elnézőek voltak, és hamar felzárkóztam. A darab címe Kenka daiko vagy eredeti nevén Buchiawase daiko, és állítólag egy 300 évvel ezelőtti tradicionális darab, melyet sikeres halászat után doboltak a Tokió déli részén fekvő Miura félszigeten. A Kenka daiko elnevezést, ami azt jelenti, hogy harcoló dobok, azért kapta, mert agresszívan és erőteljesen kell ütni a darab során a dobokat. Mi is igyekeztünk megfelelni ennek az elvárásnak, és bizonyára sikeresek lehettünk, mivel az utolsó ismétlő játékunkat egy vörösfejű ingerült német bácsi szakította félbe, aki követelte, hogy azonnal hagyjuk abba a pénteki ünnepnapi dobolásunkat, mert az egész környék tőlünk zeng és ha nem állunk le, kihívja a rendőrséget. Így a dobjaink elnémultak, én pedig vonatoztam vissza Düszibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése