Ebédidőben Takafumi hozott nekünk napilapot, és mutatta, hogy benne van a rólunk szóló cikk. Én nem vagyok a képen, mert olyan szögből csinálta a fotós, de első helyen említi Magyarországot, a résztvevők felsorolásakor.
Ebédszünet végén kipakolt a Tokara bolt, azaz mindenféle Tokarás cuccot lehetett venni tőlük. Én vettem egy Dvd-t és egy pár könnyű ütőt, amit holnap majd aláiratok az együttessel.
Arttal folytattuk és befejeztük a tradicionális yatai bayashit. Közben egy résznél kissé belegabalyodtam a ritmusba, mert a kezem a mi verziónkat akarta néha játszani. A végére csak összejött, és ennek nagyon örültem.
Közben a pihenő szünetben Art mesélt arról, hogy nem szeretett Amerikában taikózni, mert főleg a nyugati parton nem igazán volt befogadó a taikó közösség. Azt mondta, hogy ott nem tekintették igazi taikósnak azt, aki nem volt japán származású, így feketeként mint kívülállót kezelték. Japánban viszont a japánok sokkal nyitottabbak, itt a kinézet nem számít, csak az a feltétel, hogy szeresd a taikót és beszélj japánul, és az utóbbi pedig ugye tanulható. Miután eljutott egy folyékony szintre, szívesen fogadták és együtt doboltak vele a nagymesterek is. Art azért jött Japánba, mert a Világ egyik legjobb taikósa akart lenni, még japán standard szerint is. A saját határait akarta megismerni és átlépni. A Japánban évente megrendezett nagy taikóversenyen sikerült is első helyezést elérnie és a japán taikó közösség elismeri, így itt sokkal jobban érzi magát. A nagy versenyt tavaly óta már nem tartják meg, mert már a legutóbbin sem volt első helyezett, nincsenek új igazán jó taikósok, meg állítólag anyagi okai is voltak.
(közben amikor ezt írom, megy a tévé a szobámban és épp egy utazós műsor megy, ahol egy olyan vonatállomáson járnak, ahol egy folyamirák az állomásfőnök...ott virít az állomáson egy akváriumban és az ott dolgozó alkalmazott azt mondja, hogy szigorú főnök, mert elvárja, hogy etessék is...)
A mai óra is jól megdolgoztatott minket. Rögtön mentem is az új hotelbe izomlazítani egy kicsit, vagyis ázni a medencében. Most az enyém volt az egész és nyújtottam kicsit a melegvízben, aztán beültem a masszázsfotelbe. Egy órát minimum ültem benne, jól esett.
Utána a dobos csapattal beültünk megint vacsizni, most egy Zen nevű helyre. Én kipróbáltam a miso rámenjüket, de annyira nem volt nagy szám, a többiek nabét ettek és vegyes falatkákat.
Holnap reggel vinni kell majd a csomagunkat a próbaterembe, mivel az óra után rögtön átköltözünk egy az Achi faluban lévő szállásra, ahol a korábbi dobtábor résztvevői rendszeresen megszálltak, mivel a tulajok is taikósok és jó barátai a Tokarának. Idén pont zsúfolt időszakjukban érkeztünk táborozni, ezért nem tudtak végig fogadni minket, csak az utolsó napra. Még tart ott a fesztivál, úgyhogy majd megint eltáncolhatom a Hirugami Onsen bonodori táncát, amit tegnap is lejtettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése