2014.08.13. Iida

Ma volt a legkeményebb nap az izmaink számára. Yukari tartotta a délelőtti órát, mert ma szünet volt a gyerekeknek és nem volt aki vigyázzon rájuk, így előbb Art maradt otthon velük, aztán délután Yukari. Egy 6 éves kislányuk és egy 4 éves kisfiuk van. A kislánynak hosszú göndör fekete haja van. A kisvárosban elég különlegesnek számítanak, biztos nem lehet könnyű dolguk, vagy legalábbis nem lesz az később. Gyerekként még talán nem olyan zavaró félvérnek lenni. 

Yukari ma a miyake stílust tanította nekünk. Vagyis a stílus neve nem pont ez, hanem fektetett dob japánul, de gyakran hívják így, mert onnan ered. Van egy Miyake nevű csapat, akik csak ugyanazt az egy miyake darabot játszák, és azzal turnéznak, viszont azt nagyon profin csinálják. A miyake darabhoz nagyon mélyre kell gugolni, széles terpeszben, és úgy is kell maradni. Nagyobb, vastagabb ütőkkel játszák, amit én is kipróbálhattam, mert Dean kölcsönadott egy párat, de a súlyuk szerencsére nem volt több a rendes ütőnél, vagy legalábbis nem feltűnően. A ritmushoz is kellett koncentrálni, vagyis inkább a kézmozdulatokra, úgyhogy jól lefárasztott minket! Yukari szerint ha jó kondiban akarunk lenni, miyakét kell játszani mert ez erősít a legjobban. 

Ebédszünetben Dean elvitt négyünket lábujjas cipőt venni, ami jó taikóhoz. Valójában munkacipőként használják, így egy nagy munka és szerszámos boltba mentünk. Biztos csodálkoztak kicsit az emberek, hogy mit keres ott ennyi külföldi. Vettem lábtyűcipőt, aztán siettünk vissza az órára, de előtte még Takafumi megkínált minket sárga belsejű görögdinnyével. Az íze görögdinnyés volt, de fura volt hogy sárga. 

Arttól a yatai bayashit tanultuk, de az eredeti tradicionális verziót. Az eleje megegyezik azzal a verzióval, amit a Taiko Hungary is játszik, úgyhogy ez még ment. Utána azonban áttértünk a felüléses játszási módra, és annak a végére már a hátradőlésből alig tudtam visszajönni a dobhoz. A felsőcombot és az alsó hasizmot dolgoztatta meg főleg. Art azt mondta, hogy a sok yatai bayashi után jobban tudott futni, mert olyan combizom részeit dolgoztatta meg, ami jól jön a futáshoz. 

A sok kemény munka után Art azzal

jutalmazott minket, hogy bevitt este kocsival Achi faluba, ahol már tartott a 4 napos fesztivál. Táncoltam bonodori össztáncot, ettem takoyakit és megnéztük a helyi taikósok fellépését. Voltak általános sulis tagok, kicsit idősebbek, meg két felnőtt nő és egy férfi. Ügyesek voltak, bár az elejéről lemaradtam, mert elég lassan készült el a takoyakim. Sok volt a szúnyog, úgyhogy remélem, nem csípett meg egy sem! A Nagoyában összeszedett csípéseim még most kezdenek csak halványodni, nem szeretnék újakat! 

Ui: ma kaptam a hírt, hogy dícséretben részesült a haikum a Japan-EU haiku versenyen! 600 körüli nevezés érkezett, és két nyertes lett, 1 japán és egy EUs, valamint dícséretben részesítettek 5-5 további haikut, és köztük volt az enyém! :) Elvileg kapok majd valmi kis ajándékot a versenyt rendező Matsuyama faluból. Kíváncsi leszek, mit küldenek! :)