2014.08.12. Iida, este

Arra is jó ez a blogolás, hogy tudjam követni, hanyadika van, különben már elvesztettem volna a fonalat. Tegnap a csapattal izakayába ültünk be, ami hangulatos bisztró féle. Főleg inni szoktak  az ide járók, és mellé sült és főtt falatkákat, edamame babot, ilyesmit rágcsálnak. Mi is közösben vettünk mindent és végig kóstoltunk pár ételt, köztük a fent említett babot, tofut (agedashi tofu), sült polip falatkákat (tako karaage), krumplit valami rágós halfélével a tetején, sült csirke falatkákat (tori karaage), baconbe tekert spárgát, kimchit. A német pasival söröztünk, a többiek maradtak a víznél. A hely úgy nézett ki, hogy középen volt egy folyosó és két oldalt a beülös fakkok. Le kellett venni a cipőnket, mert alacsony asztalos tatamis fakkok voltak. Ahova mi ültünk ott két hatfős asztal volt, a másiknál iddogáló üzletemberek ültek. A hosszú külföldi lábainkat benyomtuk az asztal alá, aztán megrendeltük az ennivalókat. Körbekérdeztem mindenki foglalkozását, és megtudtam, hogy Eva az év felében egy szabadalmakkal foglalkozó ügyvédi irodában dolgozik, fél évet pedig Ekvadorban tölt, mivel odavalósi a férje. Doris idősek otthonában ápolónő, és mesélte, hogy tavaly lett 50 éves és ezt az utat kérte szülinapjára a családtól. Ők ketten most járnak először Japánban. Ger két évet az amerikai légierőnél szolgált (lány amúgy), és akkor itt állomásozott Japánban, így az ő japán tudása egész jó. Most történelmi regényeket ír, vagyis főállású írónő. A jelenlegi könyve amin dolgozik, arról a japán férfiről fog szólni, aki az első ázsiai volt Amerikában, az 1800-as évek végén. Adott nekünk névjegykártyát, úgyhogy majd meg fogom keresni ezt a könyvet, ha megjelenik, mert érdekesnek hangzik. A francia Frank tudományos folyóiratba ír cikkeket műszálas anyagokról, mint kémiai tudományos újságíró. Van kémiai háttere, így azt mesélte, hogy eleinte az írás volt a nehezebb neki, nem a téma. Josi Münchenben a helyi közműveket irányító cégnél dolgozik. Szóval egész vegyes társaság gyűlt itt össze!

Vacsi után megnéztük a keddi csapatot. Voltak köztük erősebbek és picit gyengébbek, de úgy általában ügyesek voltak. Nálam mindenképp erősebbek, és erre főleg akkor éreztem rá, amikor másnap ugyanazt a felüléses darabot kezdtük el tanulni, amit ők játszottak. Én már a bevezetőnél kidőltem...

Miután megnéztük az órát, én betértem az új hotel harmadik emeletén található fürdőbe. Vittem a két svájcit is, mert ők nem is tudtak róla hogy van. Nagyjából elmagyaráztam nekik hogy működik, amiben segített két idős japán hölgy is, akik épp végeztek. Az egyik egy picit meglepődött, amikor a kijáratnál nem találta a papucsát, ugyanis az én lábamon volt. Mondjuk csodálkoztam is, hogy ilyen kevés papucs van kirakva. :) visszaadtam neki, aztán a ruhámat betettem egy zárható szekrénybe és bementem a fürdőrészbe. Amíg a medencén kívül alaposan megtisztítottam magam, addig pont végzett a bent tartózkodó hölgy így magamra maradtam. Beültem a 40 fokos medencébe ázni, aztán csatlakozott hozzám egy újabb idős hölgy. Mivel ketten áztunk csupin a vízben, illet kicsit beszélgetni. A néni egész sok szót tudott angolul, így vegyesen kommunikáltunk, bár a csobogó víz miatt nem mindig értettem mit mond. Elmondta, hogy kétszer is volt Budapesten és nagyon tetszett neki, főleg az esti hajókázás a Dunán, de a magyar étel annyira nem az ő ízvilága. Ő hamarabb végzett, én még lazítottam kicsit fájó izmaim. Az újabb csatlakozó egy fiatal anyuka volt a kislányával. Velük odakint az öltözős részen beszélgettem kicsit japánul. Az anyuka mesélte, hogy ők Yokohamában élnek de szülei idevalósiak és az obon alkalmából ilyenkor hazalátogatnak. Azt még nem említettem, hogy az obon az egyik halottak napja Japánban, és ezen kívül még 3 másik ilyen alkalmuk van. Az egyik ősszel, egy az újévkor, és egy talán tavasz elején. A nyári obon egy hétig tart, és a családtagok kis tüzet gyújtanak a síroknál, aminek fekete füstje utat nyit a halottaknak, hogy eljöjjenek és együtt ünnepeljék a fesztivált. Az utolsó napon ismét meggyújtják a tüzet, hogy távozhassanak. Dean mesélte, hogy ő is ma tudta meg a feleségétől, hogy ilyenkor vannak akik padlizsánból és uborkából járművet készítenek elhunyt szeretteiknek, hogy könnyebben tegye meg a szellemük az utat. Szerk.: Utána olvastam, és az uborkából tradicionálisan lovat csinálnak, a padlizsánból pedig tehenet, amelyek hátán utaznak a szellemek, azonban a modernebb kreatív emberek mindenféle rakétát, tankot, motort, robotot és egyebet is készítenek belőlük manapság. (http://netalee.com/netagazou/2604.html)

Az anyuka figyelmeztetett, hogy holnap meleg lesz, aztán elköszöntünk és én még kipróbáltam a masszázs fotelt. Az elején kicsit ijesztő volt, mert egy kandzsit sem értettem a távirányítón, így lutri volt, mi fog történni, de aztán egész jól esett és nem is fojtott meg. :)