Ismét simekötözéssel indult az óra, aztán jött a bemelegítés. Most vett minket közben egy tévés, aki Iida helyi csatornájától jött, ugyanis Yukari szétkürtölte mindenfelé, hogy megjöttek a vicces dobolós külföldiek. Így hogy közben kameráztak is minket, muszáj volt különösen beleadni mindent! Csak akkor volt kicsit zavaró a kamera, amikor pont azt vette, amint megszakadok a 40-edik felülésemnél... Bemelegítés után ferde dobokon doboltunk kicsit. Jó mélyre kellett gugolni, ami elég strapás volt. Főleg, hogy ez volt a mai ritmusgyakorlós feladat, így 30 percig ezt kellett csinálnunk folyamatosan. Csak azért nem hagytam abba közbe, mert a többiek is bírták és nem akartam én lenni az első aki kidől! Szerintem azért nem volt meg a harminc perc, de nem bántam! Ezt követően felelevenítettük a tegnapi szivárványos számot, és rendesen összeraktuk ismétlésekkel és átkötésekkel együtt.
A következő szünetben a tévés készített két interjút, az egyiket japánul Josival, aki nagyon jól beszéli a nyelvet, a másikat Evával angol tolmácsolással. Róla megtudtam, hogy 63 éves! Remélem, hogy én is így fogok még bírni taikózni, vagy úgy általában sportolni ilyen koromban. Végigcsinált eddig minden gyakorlatot, olyanokat, amiket én feleannyi idősen már alig bírtam!
Aztán a tévés elment, mi meg szivárványoztunk még egyet ebéd előtt. Ebéd után még kb két órát doboltunk. Art egy Stairs master nevű gyakorlatot tanított nekünk, aminek a célja, hogy egyformán erősítse mindkét kezet, mivel általában mindenkinek egy keze a dominánsabb, erősebb, ügyesebb. A gyakorlatot három dobon kellett csinálni és elég nehéz volt. Könnyen bele lehetett zavarodni a ritmusba és a kézrendbe. 7 fokozatot mutatott be nekünk, de mi csak az első kettőig jutottunk, az is épp elég bonyolult volt.
Az óra végén ismét eljátszottuk a szivárványos darabot, jó gyorsan. Art azt mondta, képzeljük, hogy a Carnegie Hall-ban lépünk fel. Erre megjegyeztem persze, hogy én már léptem fel ott, és Art mondta, hogy ő is, csak ő taikóval, nem harsonával. :)
Zárásként ismét kiabáltunk körben ülve. Art most egész rappesre, nyelvtörősre fogta, de fáradtan egyikünknek sem pörgött vala jól a nyelve. A shimék kikötözése után megköszöntük az órát, és visszasétáltunk a hotelbe.
A többiekkel megbeszéltük, hogy 6-kor találkozunk a lobbiban, és beülünk együtt vacsizni valahova, aztán megnézzük Art keddi óráját is. A keddi csapat még nem játszik olyan régen, de elszántabbak és komolyan veszik. Kíváncsi vagyok, milyenek és mennyire vagyunk a szintjüktől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése