Mint megtudtam, Iida város az almájáról híres, a parkjában is almafák sorakoznak, de tilos szedni, mert szüret után eladják. A másik, amiről híres, az a körforgalom. Egész Japánban csak két darab körforgalom létezik, és mindkettő itt van Iidában. A helyiek nagyon büszkék rá és még emléktáblát is állítottak a nagyobbik mellé. Japánszerte ide jönnek megnézni, hogy máshol is bevezessék-e.
Fél 10-kor gyülekeztünk a hotel lobbiban és Yukari jött értünk. A csapatunk 7 fős: Frank Párizsból, Josi Münchenből ( vele már találkoztam Exeterben, kicsi ez az európai taikós közösség), Doris és Eva Svájcból, Ger Bostonból, egy helyi japán tanítvány, Junko, és én. A Tokara 4 fős: Art Lee, a vezető, Yukari, Takafumi és a kanadai Dean. Nagyon profik és nagyon jó kondiban vannak. Játszottak nekünk egy számot, aminek hullámtörés a címe, és csak tátottuk utána a szánkat!
Mivel a tábor neve bootcamp, nem is lazsálunk. Egy rövid bemutatkozó kör után kezdtünk is. Először bemelegítés volt, nyújtás, majd 30 fekvőtámasz (na ennek csak a fele ment), 40 felülés és 40 gugolás. Utána rákötöztük a shime dobokra a kötelet és jól megszorítottuk. A shimék kötelét mindig kibontják és újrakötik, hogy ne feszüljön egyfolytában a bőr, illetve mindig frissen legyen kötve, ugyanis így hangolják a dobot, így szól jobban. A zsinór megfeszítésénél a lábujjunkkal is kellett tartani a dobot, így úgy néztünk ki mint a majmok. :)
A kötözés után ütemgyakorlatot csináltunk, ugyanazt a ritmust játszottuk 20 percen keresztül. A végén már majd le szakadt a karom, alig bírtam felemelni. Yukari elmesélte, hogy tanult Oguchi Daihachitól is, aki a taikóegyüttesek alapító atyja, és volt, hogy vele 2 órán keresztül dobolták ugyanazt a ritmusgyakorlatot, de ha jó kedve volt, akkor csak másfél.
Gyors szünet után elkeztük tanulni a darabunk első részét. A betanulás után sebes ütemben adtuk elő ugyanezt, és közben a dob körül kellett forogni, úgyhogy ennek a végére is csorgott rólam a víz. Ennek a számbak a címe Rainbow festival, azaz szivárvány fesztivál.
Ebédszünetben elmentünk a szomszédos abc-be és vettünk harapnivalót. Volt meleg étel is, tészták meg currys rizs, amolyan mini deli volt.
Amikor már elég jól ment és kezdtünk nagyon elfáradni, aTokara tagok tartottak nekünk egy minikoncertet. Ekkor adták elő a fent említett számot. Durva volt látni a különbséget köztük és köztünk kezdők között. Az eddigi darabocska ami után szakadt rólunk a víz az bébi szint volt hozzájuk képest! Sajnos nem engedik, hogy videózzuk őket, így csak a youtube-on már meglévő számokat tudjátok nézegetni.
Újult erővel ragadtuk meg ismét az ütőket és összeraktuk az eddig tanult részeket. Ezt játszottuk az óra végèig, aztán kuchigoe következett (ha jól emlékszem a nevére), ami abból állt, hogy körbeülve tapsoltunk és Art után ismételtük sorban körben haladva a kiálltásokat. Ez is fontos része a taikónak, mert több energiát visz a darabokba és nekünk is erőt ad. A végén meghajolva megköszöntük az órát, és siettünk vissza a hotelbe regenerálódni és tusolni.
A dobolás után pihiztem és sétáltam kicsit a városban. Vettem vacsit, utána fél8-tól fél10-ig a két srác dobostársammal beültünk Art hétfő esti helyieknek tartott órájára. Főleg idősebb hölgyek voltak, de már 6 éve csinálják és ügyesek. 15-én nagy fesztivál lesz Japán szerte, az obon, és az ottani fellépésükre készültek. A végén a shime gyakorlatokra mi is beszálhattunk, de az mindig is a gyengém volt és most sem ment valami jól. De hát ezért kell gyakorolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése