2014.08.15. Iida, Achi

Az utolsó tábornap. Reggel összecsomagoltam a bőröndöm és Art eljött a kisbusszal a hotelig, hogy ne kelljen a próbateremig cipelni a csomagokat. Ma beleadtunk mindent és átvettük az összes, azaz három eddig tanult darabot: a szivárvány fesztivált, a miyakét és a yatai bayashit. A miyakét szeretem játszani, egész jól megy, kivéve a gugolós rész, mert ha azt rendesen csinálom, megfájdul a térdem és a talpam, úgyhogy azt leegyszerűsítem kicsit. A szivárvány fesztivál is jó szám, csak az a fránya yatai bayashi fog ki rajtam mindig.

Ebédszünet után jött egy kotó művészből, egy sakuhacsi művészből és egy dobosból álló trió, és tanultunk kicsit kotózni meg sakuhacsi bambusz furulyázni. A kotón a sakura című alap japán dalt tanultuk és az egész jól ment. Két csapatban volt a két hangszeres foglalkozás és én Junkóval és Gerrel voltam együtt, mi voltunk a Wasabi csapat. Mivel ügyesek voltunk, a tanárnő tanított egy cifrább változatot is, aminél a végén le kell nyomni egy húrt és az utolsó hangnál pedig kettőt pengetünk. A húr annyira megnyomta a középső ujjam ujjbegyét, hogy még most is bizsereg kicsit! Maradok a taikónál. A kotó 13 húros és a felém eső húr a legmagasabb, a külső a legmélyebb. A jobb kéz hüvelyk, mutató és középső ujjával pengetjük, amelyekre tépőzárral szorítható fehér szögletes műkörmöket teszünk fel pengetőnek, de nem a körmünkre, hanem az ujj másik oldalára. Pengetés közben nem emeljük fel az ujjunkat, hanem csúsztatjuk fel és le a hangszeren, mintha sétálna rajta a kezünk. 

A sakuhacsi esetében már nem volt ilyen sikerélményem. Itt Junkó remekelt, a Wasabi csapat többi tagjának a 30 perc alatt talán egyszer vagy kétszer sikerült hangot elővarázsolni a furulyából... Nagyon nehéz megszólaltatni!! Amikor valamilyen csoda folytán megtaláltam a jó szöget, kb. Két másodperc múlva el is vesztettem megint. Maradok a harsonánál. 

A végén a két csapat kotó koncertet adott egymásnak, aztán tényleg véget ért az utolsó óra. Könnyes búcsút vettünk tanárainktól és Junkótól és a Misaka szállóból eljöttek értünk és csomagjainkért, és elhoztak minket Achi faluba. A Misaka szálló egy ryokan, ami japán stílusú panzió. A nők és a férfiak egy-egy szobán osztoznak, vagyis mi négyen vagyunk egy szobában Dorissal, Evával és Gerrel. Tatamis a soba és futonon alszunk. A fürdőszoba közös, mivel nem sima fürdőszoba van, hanem a ryokannak van egy onsenje, azaz termálfürdője. Nagyon hangulatos az egész. 

Vacsi előtt még volt egy kis időnk mászkálni, és én kihasználtam ezt az időt, hogy keressek egy telefonfülkét és felhívjam a kapszulahotelt ahol utolsó este fogok megszállni, hogy picit később érek majd oda, mint amit checkin időpontnak megadtam a foglalásnál. Ez volt az első hivatalos japán telefonhívásom, vagyis amikor nem ismerőst vagy olyat hívtam, aki számított a hívásomra, és megértettek, úgyhogy elégedett voltam magammal. 

A vacsora egy ételprezentáció volt. Szép tatamis szobában szolgálták fel és egymás után hordták be a finomságokat. Kaptunk sashimit, gombás rizst, tempurázott zöldségeket és rákot, levest, soba tésztát és a végén görögdinnyét, ezúttal a megszokott pirosat. Nagyon finom volt minden, jól laktam. Velünk vacsorázott Takafumi, Dean és a felesége is. Art és Yukari nem tudtak jönni sajnos, mert Artnak fellépése volt a kotós csapattal, Yukari meg otthon maradt a gyerekekkel, mert a kislány nem érezte jól magát. 

Vacsora után siettünk le a főtérre a fesztiválra, és pont elcsíptük a taikósok második számát. Ugyanaz a csapat volt, akik szerdán is doboltak, de most jobb volt a hangulat mert több néző volt és lelkes volt a közönség. Vissza is tapsolták őket. 

Utána bonodori össztánc következett, amit természetesen végigtáncoltam, most már nagyon gyakorlottan, mivel ugyanazt az egy számot táncoltuk végig, amit szerdán is. Közben elvonta a figyelmem kicsit, hogy az előttem táncoló nő fenekére rászállt egy nagy ciripelő sáska (majd megkeresem a pontos nevét, mert gyanús hogy nem sáska), és vagy két körig ott is maradt. Szerk.: kabóca!

A tánc után következő tombolához mi is kaptunk jegyeket a ryokantól, de sajnos nem húzták ki a számainkat. Pedig nyerhettem volna negyed kiló rizst pl. :) A tombolát a műsorvezető által kiválasztott kisgyerekek húzták, akik utána választhattak maguknak valamilyen kis felfújhatós játékot, pl. labdát, kardot. A végén mindig pózolniuk kellett a fényképhez és a "hai pó--zu" felszólításra mindig automatikusan és nagyon profin beálltak, a békejelet mutatva. :) 

A tombola után a Disney Frozenje Let It Go című számának japán változatára (amiért meg vannak őrülve, és mindenhol ez szól) megnéztünk egy nagyon cifra és szép tűzijátékot ami megkoronázta a fesztiválos estét és a taikótábort. 

Szuper élmény volt, sokat tanultam és sokat tapasztaltam, örülök, hogy eljöttem.